Az udvarias bringás

A VÁROS LEKEREKÍTVE – 2013-ban a Decathlon kérésére ezzel a címmel forgatott Kádár Viktor négy olyan kisfilmet, melynek szereplőit a városi kerékpározás köti össze. Négy év elteltével újra felkerestük a főszereplőket, hogy megtudjuk, mi változott az utóbbi időben a kerékpározás és az aktív életmód terén.

A film szereplői közül utoljára Sinkó Borival találkoztam, akinek mosolygós arcáról mindvégig harmónia és boldogság sugárzott a beszélgetésünk alatt. Bár az első kérdést még kissé megilletődve fogadta, hamar belecsapott a sztorizgatás közepébe. Elmesélte, hogyan vált a banknál dolgozó, irodai munkát végző alkalmazottból a saját éttermének, a Hokedli nevezetű helynek a főnökévé. Egy-két perc után az is kiderült, milyen kicsi a világ… ugyanis a Hokedli egyik beugrós szakácsa Pignitzky Ágó, szintén a kisfilmek egyik szereplője. Hogyan valósította meg álmait Bori és hogy jön a bringa a képbe? Erről beszélgettem Borival.

Mi változott az elmúlt négy évben, a kisfilmek forgatása óta?

„Sok minden történt négy év alatt. Leginkább az, hogy a kerékpáros ételfutár cég (a Kétker-Étkem), amit csináltam, már nincs meg, viszont helyette nyitottam egy helyet, egy levesező, főzelékezőt. Hát, nem tudom, mit kell még ilyenkor mondani, hogyan lehetne összefoglalni az elmúlt négy évet két mondatban.” 🙂

Például mi történt a bicikliddel, még mindig ugyanazt használod?

„Nem, van egy sokkal jobb. Igazából teljesen véletlenül találtam, egy karbonvázas országúti biciklivel nyomom most már. Ágóhoz hasonlóan én is kicsit elkényelmesedtem, már nem kerékpározom télen-nyáron, hanem csak tavasztól őszig. Inkább rákaptam a futásra és az úszásra.”

Mióta bringázol?

„Apukám kerékpáros versenyző volt, így nálam a kerékpározás teljesen természetes volt. Még mindig bennem van, hogy az első komoly dolog, amire pénzt gyűjtöttem, egy bicikli volt. Minden szülinapomra, karácsonyra lóvét kértem a családtagoktól és vettem egy gagyi mountain bike-ot. Ez annyira rossz minőségű volt, hogy nagyjából az első kör után le is tört az egyik pedál. Ezt használtam gyerekként, akkor ez volt a menő. Gimis koromban ez abbamaradt, nem is jutott eszembe, hogy a városban biciklizzek. Majd az egyik Critical Mass-re én is kimentem, elővettem a régi montimat. Itt nagyon jól éreztem magam, ekkor kezdtem el a városban kerékpárral közlekedni. Egyre több kerékpáros haverom lett, akkoriban egy bringás futár sráccal jártam, aki meg aztán teljesen belevitt ebbe a világba. Úgyhogy szépen lassan leváltottam a montit egy városi kerékpárra, majd egy országútira. Én is futárkodtam, és országútival sokkal kényelmesebb, gyorsabb haladni.”

A kerékpáros ételfutár vállalkozásodat teljesen egyedül kezdted el?

„Igen, de igazából az egész egy viccnek indult, suli mellett meg kellett élni valamiből. Megkérdeztem a barátaimat, van-e kedvük jókat enni, ők meg igent mondtak. Hónapokig egyedül csináltam, majd annyira gyorsan sikeres lett, hogy kb. két hónap után fel kellet vennem egy futárt, nem bírtam egyedül. Hiszen tényleg úgy indult, hogy csak a fél napom fog elmenni ezzel, a másik felében meg tanulok. Ebből az lett, hogy hajnalban keltem, mentem a piacra, főztem, kiszállítottam egyedül, majd visszafele is beugrottam a piacra, hogy elő tudjak készülni másnapra. Délután négy volt, mire végeztem és hulla fáradt voltam, ez tarthatatlan volt. De nagyon szerettem, még évekig futárkodtam én is. A sportolás alatt endorfint termelsz, végigröhögtük az egész napot a másik futárral és a barátaimmal, akik segítettek a főzésben. Nagyon vidám időszak volt.”

Egyébként Budapesten, városban nőttél fel?

„Igen, gyerekkoromban Albertfalván éltünk, akkor még nem is nagyon mozogtam a belvárosban. Majd Zuglóba költöztünk, akkor lettem igazából pesti. De nem nagyon erőltettem a bringázást, a buszsávban közlekedni például nem volt életbiztosítás.”

Az elején gondolom fura volt megszokni a közlekedést…

„Igen, nagyon fura volt, féltem is. A közlekedésnek van egy ritmusa, amit fel kell venni. Én nem az a fajta vagyok, aki simán átmegy a piros lámpán, inkább az „udvarias bringás” típusba tartozom. Úgy kell közlekedni, hogy látványosan kommunikáld azt, amit akarsz. Nem is értem azokat, akik járdán bringáznak. Hiszen az autós figyel rád, míg egy járókelő nem igazán, simán kiugrik eléd. Egyébként nagyon sokat fejlődött a város, több lett a kerékpárút, sokkal elfogadóbbak a sofőrök. Ma már a közlekedés vagányai, a taxisok is figyelnek ránk. Meglepődtem, amikor egyszer rám dudált egy taxis. Nem értettem, miért, majd amikor mellém ért, lehúzta az ablakot és mondta, hogy elhagytam a hátsó villogómat, ezért utánam hozta. Ez nagyon jó élmény volt.”

A város lekerekítve - Az udvarias bringás - Sinkó Bori

Ezek szerint látsz fejlődést az elmúlt évekhez képest?

„Egyértelműen. Nagyon sokan kerékpároznak és szerintem ez egyedülálló Európában. Koppenhágáról mondják még ezt, ott nem jártam még sajnos. De ilyet még nem láttam más európai nagyvárosban, itt óriási trend lett a kerékpározás. Ma menő, ha valahova kerékpárral és nem BKV-val vagy kocsival érkezel.”

Autód nincs is?

„Nincs, még jogsim sincs. 🙂 Szeretném lerakni, mert nyáron sok rendezvényre, fesztiválra járunk, ilyenkor leköltöztetek egy komplett konyhát. Szeretnék egy teherbringát is, a reggeli piacozás könnyebb lenne így. Régen például a hátizsákomból lógott ki a póréhagyma… Viszont életem legszebb teljesítménye az volt, amikor 60 tojást kellett hazavinnem bringával, télen… és egy sem tört össze! Ezt már nem vállalnám.”

Régebben télen-nyáron, mindenhová bringával jártál, minden azzal intéztél?

„Abszolút! Sokkal jobb, mint BKV-zni, mert egyedül vagy és nyugi van. Bármikor felpattanhatsz rá és bárhová elmehetsz. Annyira hozzászoktam, hogy fura volt gyalogolni! Olyan lassan értem el az utcasarokig, ami bringával egy perc sem lett volna. Ez azóta megváltozott. Nem sokkal a Hokedli nyitása után elköltöztem, emiatt naponta kétszer kellett áthaladnom az Alagúton, ez eléggé zavart. Ekkor a kedvem kicsit alábbhagyott. Ráadásul van egy busz, ami pont levitt a Hokedlibe, és visszafelé is a ház előtt tett le, így adta magát, hogy azt használjam.”

Nincsenek rossz emlékeid a bringázással kapcsolatban?

„Nem, sőt, nagyon vidám emlékeket őrzök, például az ételfutár korszakomból. Amikor be vagy öltözve, mint egy terminátor,esőkabátban, beviszed az ételt az irodaházba, ahol mindenki tökéletes sminkben és ruhában dolgozik, rólad meg csöpög a latyak… akkor mégis azt éreztem, hogy tök jó dolgom van, azt csinálom, amit szeretek.”

Az udvarias bringás - Sinkó Bori

Ha jól tudom, először te is irodai munkát végeztél?

„Igen, pénzügyet tanultam, majd 3 évet lehúztam egy banknál, de kínszenvedés volt számomra. Felmondtam és átgondoltam, mit is szeretnék csinálni.”

Úgy érzed, megtaláltad az utadat?

„Igen, persze. Elkezdtem valamit viccből, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy ez egy céggé fejlődött. Kellett azért egy év, mire realizáltam, hogy vállalkozó lettem. Civil szervezetek is felhívtak, tudtam-e, hogy környezetbarát, zöld cég vagyok? Ekkor elindultam ebbe az irányba. De az érdekes az volt, hogy minden magától jött, nem ültem le tervezgetni. Majd beadtam egy pályázatot, aminek a végén egy 40 oldalas üzleti tervet kellett megírnom, ez volt a Hokedli. Úgyhogy ez már egy teljesen tudatos dolog volt. Nagyon sokat tanultam ezalatt a pár év alatt, minden tudásomat tudtam kamatoztatni.”

Nagy érdeklődéssel hallgattam, hogyan született meg a Hokedli, de kezdtünk elkanyarodni a témától, úgyhogy feltettem záró kérdésemet.

Mit tanácsolsz a kezdő városi bringásoknak?

„Vegyél egy megbízható kerékpárt, ne olyat, mint az első montim, aminek letört a pedálja, mert az veszélyes. Fontos lenne megtanulni a KRESZ-t és a felelősségteljes közlekedést. Jó, hogy divat lett a bringázás, viszont sok olyan kerékpáros van, aki helytelenül közlekedik. Emellett legyen kényelmes az öltözeted, legyen egy jó esőkabátod és esőnadrágod! A sárhányót is tanácsolom, szebb, ha nincs rajta a bringán, de nagyon hasznos. Legyél stabil a kerékpáron, tanulj meg egyensúlyozni! Nem kell félni! Ha ezek megvannak, nagy baj nem történhet.”

városi bringázást 4 budapesti szemszögéből bemutató kisfilm elérhető a youtube-on. A filmben elhangzó zeneművek címe: Sneeuwland és Les Sablons, szerző: Oskar Schuster, jogtulajdonost képviseli: Schubert Music Publishing Kft.

Koltai Piroska

Koltai Piroska

A futás világába nem olyan rég csöppentem bele, de mint „laikus futó” egyre jobban magával ragad ez az örömteli sport...... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​