Tessék mondani, jó helyen járok? – Hogyan válassz lovardát hosszútávra?

Kezdő lovas szülőjének, kezdő bértartónak, gyakorlatlan lovasnak, leendő versenyzőnek lenni iszonyúan nehéz, főleg ha sötétben tapogatózik, vagy "segítségül" csupa olyan tanácsot kap valaki, ami vagy így, vagy úgy, de előbb utóbb sokba fog neki kerülni. Rengetegen vannak, akik több évig vándorolnak lovardáról lovardára, mire megtalálják a nekik való helyet. Vagy abbahagyják. Ez mind elkerülhető lenne. Mégis honnan lehet tudni, hogy milyen egy igazán jó lovarda?

Egyre több olyan szülővel találkozom, akik arról panaszkodnak, hogy fogalmuk sincs, milyen lovarda lenne ideális a gyereküknek. Bár nem értenek hozzá, azért a súlyosabb problémákat már látni vélik. Egy részük foglalkozik is azzal, hogy megkeresse a megoldást. Vannak, akik tudják, hogy a hozzájuk legközelebbi lovarda diplomatikusan fogalmazva nem a legmegfelelőbb. Mégis a közelség mellett döntenek. Vannak azonban olyanok is, akik szeretnének egy átfogó képet kapni, és az alapján a legmegfelelőbbnek látszót (!) kiválasztani. Persze itt még mindig bőven ott van az emberi tényező, ami szintén elég ok lehet egy későbbi váltáshoz.

Hogy ne kelljen évekig vándorolva mindenkinek mindent a saját bőrén és kárán megtapasztalni, összegyűjtöttem néhány fontos szempontot, és irányvonalat, melyeket követve talán könnyebb lesz az embernek megtalálni, amit valóban keres. Természetesen a teljesség igénye nélkül.

Minden kezdet nehéz

Persze fontos az infrastruktúra, a kulturált környezet, a megfelelő talaj, és jó, ha van fedeles, de nem ez a legfontosabb. Persze semmiképp se vigyük a gyereket olyan helyre, ahol a kulturált lótartás és használat feltételei egyértelműen nincsenek meg. Első körben egy kezdőnek természetesen egy olyan oktatóra van szüksége, aki a biztos alapokra megtanítja őt, jól képzett, és teljesen megbízható lovakon. Úgy, hogy közben lehetőleg nem a telefonját nyomkodja, dohányzik, vagy valaki mással beszélget, netán a futószárat fogva még osztályban is lovagoltat. Fontos, hogy ez az illető változatos órákat legyen képes tartani. Ne legyen elég a körbe-körbe vonatozás, néha egy egy lovardai alakzattal megspékelve, mert azt nemcsak az iskolalovak, hanem a gyerekek is hamar megunják. Fejlődés hiányában pedig egyre kevésbé lesznek motiváltak.

Lehetne boncolgatni pro és kontra, hogy miért, de nem most, lényeg, hogy nagyon nehéz ilyen oktatót találni. Főleg úgy, hogy egy két-háromszázezer forintos, nulla tudást adó OKJ-s papír birtokában azok is oktathatnak, akik finoman szólva sem tudnak lovagolni. A szakmai háttértudást pedig jobb, ha nem is említjük. A probléma ott kezdődik, hogy egy laikus szülő a legritkább esetben kérdőjelezi meg ezeknek a “szakembereknek” a döntéseit. Gyakorlatilag mindent elhisznek nekik. Akár hosszú évekig.

A lovardában sok időt töltünk, ezért fontos, hogy jól érezzük magunkat

Kezdve akár a legalapvetőbb dologgal, hogy ragaszkodunk-e a biztonsághoz a legmesszebbmenőkig, mely ma már sokkal kevésbé anyagi kérdés, mint régebben. Túrabakancsban/hónaposóban, bármilyen sarok nélküli lábbeliben kicsit sem biztonságos lovagolni, függetlenül attól, hogy sok helyen elnézik. Ugyanez vonatkozik a biciklis sisakra is. Fontos, hogy ne hagyjuk magunkat lebeszélni egy normális védőmellényről, főleg, ha a gyerek is azt választaná, mert a biztonságérzete nőne tőle.

A lovaglás életforma, nem egy sport a sok közül

Fontos, hogy ne csak a ló hátán töltött idő legyen szakmailag kifogástalan, hanem az előkészületek, és a lovaglás utáni teendők is. Egy tartalmas lovaglás nem ott kezdődik, hogy a gyerek felül a ló hátára, – már amennyiben valóban lovasemberré szeretne majd idővel válni – hanem húsz perc, fél órával előtte. Amikor illik neki lehetőséget biztosítani, hogy megtanuljon önállóan, szabályosan és biztonságosan egy lovat egy karámból kivezetni, kikötni, leápolni, és felnyergelni. A saját munkáját is megkönnyíti ezzel az oktató, hiszen később a nagyok nemcsak maguknak, hanem a kicsiknek is tudnak segíteni. Ez pedig minden szempontból hasznos.

Az óra pedig szintén nem ott kellene, hogy véget érjen, hogy a gyerek “egészkor” leszáll a megizzadt lóról, és valakinek a kezébe nyomja a szárat, majd beül a terepjáróba, hanem ki kellene terjednie a korrekt lesétáltatásra, lenyergelésre, munka utáni ápolásra, különös tekintettel a lábvégekre és a patákra, valamint a magunk után való elpakolásra, és ugye természetesen a trágyaszedésre.

Erre leginkább akkor van reális esély, ha a lovarda is ebben a szellemben működik, nem pedig futószalagon esnek be a soron következő lovasok. Időt kellene hagyni az óra előtti, és utáni fontos feladatokra is, mert az eközben elsajátítható elméleti tudásnak komoly létjogosultsága lenne. Persze fontos a megélhetés is, de egy bizonyos ponton túl a mennyiség nagyon is képes a minőség rovására menni, az az igazi művészet, hogy az ember mindig tudja, hol is van ez a bizonyos pont.

Túlkövetelt gyerekek

Valamint az sem hátrány, ha a szülők nem támasztanak túl modern, 21. századi, ám tökéletesen irreális elvárásokat a gyerekkel szemben, úgyis mint: járjon úszni, röplabdázni, lovagolni, szolfézsra, hittanra, kínai nyelvtanfolyamra, fakultációra, különben lehet, hogy nem is lesz belőle ember, mire felnő. Nos, ember az lesz, lehet, hogy szuper sikeres, és gazdag is, csak lehet, hogy fizikailag és lelkileg nem annyira egészséges, nyugodt, és kiegyensúlyozott, mint amilyen lehetne, ha nem dobnák be a mókuskerékbe hétévesen.

A lovaglás ebből a szempontból kilóg a legtöbb sport közül. Egy kerékpárt le lehet támasztani a falhoz, a focilabda sem kér enni, de a ló, főleg, ha saját lóról van szó, minden áldott nap várja a gazdáját, és tartási körülményeitől függő mértékben, akár teljesen rá van utalva az érte felelős személy napi szintű látogatásaira, odafigyelésére, törődésére, és igen, hozzáértésére.

Stílus, szakág, módszerek

Mindegy, hogy valaki angol, vagy western stílusban lovagol, vagy hogy milyen szakág áll a legközelebb hozzá. Érdeklődhet a lókiképzés hagyományos, vagy természetes módszerei iránt, ez mind lehet nagyon jó, de: megfelelő alapokra szükség van. A lóval való bánásmód veszélyeket hordoz, függetlenül a tapasztalattól, bárki bármikor szenvedhet balesetet. Sok gyerek gondolja azt, hogy ez egy rózsaszín álomvilág, megnézik a valóságtól teljesen elrugaszkodott lovas filmeket, hisznek a csillámpóniban, aki csak rájuk hallgat, a szülők többsége pedig annyira se ért hozzá, hogy ilyenkor felnyissák a szemüket. Sőt. Elvált apukák sokszor saját ló vásárlásával kompenzálnak, ami hozzáértés nélkül elég sok baj forrása. Nincsenek könnyű helyzetben a kezdők, de a minőségi alapozás kikerülhetetlen, vagy ha kikerülik, később kiütközik, és évek után lehet elölről kezdeni mindent, akár többször is.

Hobbi, vagy versenyzés?

Ezt a kérdést nem a legelején kell megválaszolni, és a válasz sem örökre szól, inkább egy irány, melytől el lehet térni bármikor, amikor az anyagi feltételek rendelkezésre állnak, vagy éppen nem állnak. Sajnos a versenyzés legnagyobb részben pénz kérdése. Tetszik, vagy sem, nem elég a tehetség, ha nincs pénz megfelelő lovat venni, és hiába a kevesebb tehetség, ha bizonyos mértékig ki lehet küszöbölni drágábbnál drágább lovak megvételével, és profikkal történő lovagoltatásával.

Mindenütt jó, de legjobb otthon – versenyezni is

Ha leszámítjuk azokat a szerencsés csemetéket, akik lovas családba születtek és esetleg egy egész ménes áll mögöttük, versenyző első körben abból lesz, akinek a szülei hajlandóak lovat venni, “eredményes” versenyző pedig abból, akinek a családjában van szándék és keret egyre jobb és jobb lovakat venni, valahányszor az aktuális ló befejel, vagy csak vét egy-két verőhibát, ellenszegül és teszi ezt meg több fontos versenyen. Persze olyankor általában vagy a lovat, vagy az edzőt szokták hibáztatni, de ez egy másik cikk témája lehetne.

Fontos azonban tudni, hogy bár a versenytapasztalat nagy előny, nem csak ettől válhat valaki igazán jó lovassá. Vannak nagyon jó munkalovasok, lókiképzők, akik szinte sose mennek el versenyre, egy részük nem is a pénz miatt, sokkal inkább azért, mert nem tudnak azonosulni a “takarjuk el pénzzel a tudásbeli hiányosságokat” elvvel. Néhány évvel ezelőtt külföldön volt egy rendhagyó verseny, ahová a profikat elkísérhették a belovaglóik, akik otthon lovagolnak nekik. Ezen a versenyen összemérték a tudásukat egy számban,  célja nem volt több a nézők szórakoztatásánál. Ki gondolta volna, hogy a soha nem látott, ismeretlen lovasok fölényes győzelmet arattak az ismerős arcok felett… Ha azt mondom, hogy valamiért soha többé nem rendeztek ilyen versenyt, akkor értitek, hogy nem ezen múlik? 🙂

Akinek nem inge

Természetesen egy cikkben még csak érinteni sem lehet mindent. Nem beszéltünk most arról, hogy mennyire nehéz minden szempontból jó bértartó helyet találni a lovunknak, és nem részleteztük, miért az. Arról sem szóltam, hogy nem minden esetben a lovardával van a gond, ha valaki vándorol. Vannak továbbá nagyon-nagyon jó oktatók az országban, csak egy részük nem ment el az anyagiasság irányába.  Nem tolja magát erőszakosan, hogy minél több tanítványa legyen, de attól még egy élet tudása áll mögöttük. Járjatok nyitott szemmel, és találjátok meg őket.

 

 

 

Vinnay Patrícia

Vinnay Patrícia

Az életemnek célt és igazi értelmet adó, abszolút „flow” érzést a nyeregben és a lovak mellett találtam meg. Frissen érettségizett,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​