KolorCross – verseny a színek városában

Vasárnap reggel. Szélvihar, pedánsan szitáló eső, 6-8 fokos hideg. Amolyan Murphy-törvény - ahogy e sorokat írom, vakító napsütés szűrődik át az ablak üvegén, kellemesen melengetve a klaviatúrán időző ujjaimat. Na, ez előző nap, mint a mellékelt példa mutatja, nem így volt.

Október 29-én került megrendezésre a cyclocross magyar kupa második fordulója, Kazincbarcikán. Mivel a helyszín is közel volt Miskolchoz, meg persze korábbi egyesületem, a Kazincbarcikai Kerékpáros Klub, valamint jó barátom, Hacsi Ákos rendezte a versenyt, fel sem merülhetett, hogy nem tesszük tiszteletünket a szomszédban. Molnár Gyuri barátommal a nem sok jóval kecsegtető időjárással szembeni passzív ellenállással felvértezve szálltunk autóba. Az óraátállítás kevésbé volt rám jótékony hatással, hajnali kettőtől ébren voltam, így meglehetősen viharvert állapotban érkeztem meg a verseny helyszínére, a motiváció teljes hiányában. Kolorcross, cyclocross verseny

A Csónakázó-tó parkjában kanyargó nyomvonal igazi épített pálya volt. Kanyar-kanyar hátán, sok-sok kigyorsítással, szűk fordulóval. A bejárás során jó pár körnek el kellett telnie mire valamirevaló tempóban tudtam rajta haladni. Szörnyen csúszkáltam a “kijárt”, mély saras nyomban. De pici állítgatással hamar megtaláltam az ideális nyomást a gumikban, kb. 2,5 bar körül abszolváltam innentől a köreimet és – ez itt a reklám helye – a Challenge Baby Limus külsőim tették a dolgukat, mint a kisangyalok. Az eddigi legjobb köpeny-választásom. Ajánlom az érdeklődők szíves figyelmébe: http://massivebikes.com/en/

Óráról-órára következtek a különböző korosztályok startjai, mígnem 14:00 előtt pár perccel rajtba szólították a “nagy” futam (Elit, Master 1, U23) résztvevőit, köztük engem is. Általában a rajtom erősen fémjelzi a cross-versenyeimet. Sajnos erről ezúttal le kellett mondanom. A szabályok kevés teret engedtek nekem, a beszólításkor az utolsó előtti “rajtkockát” kaptam meg. Még csak nem is láttam magam előtt azokat a srácokat, akikkel partiban kellett volna lennem. Innen szép nyerni…

Kolorcross, cyclocross verseny

A rajtot követően igyekeztem minél hamarabb, minél több helyet nyerni, ami hellyel-közel sikerült is. Az első pár száz méter, egy derékszögű kanyart leszámítva végig gyors egyenesekből állt. A ligetbe érve már a mezőny közepén találtam magam, ekkor azonban egy faág keresztbe állt a hátsó kerekembe, így azonnal meg kellett állnom és mire újra menetkész lett a bringám, ismét a mezőny végén találtam magam. Ekkor azért tudatosult már a fejemben, hogy ez egy sziszifuszi verseny lesz, nélkülözve a saját ritmusom vagy bármilyen életképes stratégiát. Végig nyélen. Nyomtam, ahogy a csövön kifért. Persze verseny volt, így nem mindig az érvényesült, amit én szerettem volna. Sorra előztem ugyan az ellenfeleket, de néha-néha mégiscsak visszaelőzött valaki pár másodperc erejéig, megtörve a lendületemet. Meg hát a pálya kellőképpen szűk volt ahhoz, hogy előzni bárhol lehessen.

Ugyanakkor nagyon élveztem, mert valóban versenyeztem. Külön pumpálta bennem az adrenalint a sziklakertes rész, ahol sokakkal szemben futva teljesítettem a  saras-rézsüst részt, több helyet nyerve a lendületes bevetődésekkel. Így vagy úgy azért jócskán vesztegettem el időt és közben persze meglett az eredménye a full-gázas köröknek is. Ennek ellenére az első hat körömben tartottam a tempót és jöttem egyre feljebb és feljebb. Nagyon sokan szurkoltak nekem, így mindig tudtam erőt meríteni – arrébb taszajtva magamtól a fáradtság jeleit.

Cyclocross verseny, kolorcross

Három-négy körrel a vége előtt nagyon egymásra találtunk Gregó Zoltánnal a Pavéból. Egyszer ő szakadt el egy-két másodperccel, másszor meg én. Ám, a rengeteg kiállva tekerésnek, extra gyorsításnak meglett az eredménye. Kontaktot veszítettem és már a vér szagát sem éreztem az orromban, megúsztam. Lassan hatalmába kerített a “se előttem, se mögöttem”-érzés. Az utolsó szalmaszál a hátam mögött közeledő Szalay Péter volt, aki az abszolút második helyen csapott volna hátba, kört mérve rám. Ezt igyekeztem elkerülni és begyújtottam a rakétákat, már, ami maradt bennük. A küldetés teljesült, így egyedül a szuperszónikus Peák Barna (többek között Tour de Hongrie idei 2. helyezettje) részesített körhátrányban, s végül Master 1. kategória ötödik helyen végeztem, abszolútban pedig a tizenötödik pozícióban. Végül is életem legjobb MK helyezése… Très bien. 😉

Innen már csak előre szabad tekinteni!

Dovák Dávid

Dovák Dávid

Nekem az írás olyan, mint a fotósnak valamit a lencse végére kapni. Úgy szeretem a toll hegyére tűzni a szavakat,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​