A belvárosban nincs értelme autót használni

A VÁROS LEKEREKÍTVE – 2013-ban a Decathlon kérésére ezzel a címmel forgatott Kádár Viktor négy olyan kisfilmet, melynek szereplőit a városi kerékpározás köti össze. Négy év elteltével újra felkerestük a főszereplőket, hogy megtudjuk, mi változott az utóbbi időben a kerékpározás és az aktív életmód terén.

Lassányi Tamással a belvárosban találkoztam, ennél inkább hozzá illő helyet nem is nagyon tudtam elképzelni, hiszen úgy ismeri a belváros zegzugos utcáit, mint a tenyerét. A beszélgetésünkre készülve az a kép lebegett a szemem előtt, hogy találkozom a bringával járó, öltönyös ügyvéddel, aki minden reggel, szép komótosan beteker a munkahelyére, majd egész nap komolyan tárgyal, komoly ügyfelekkel, nap végén pedig szép lassan hazateker. A valóság ennél természetesen sokkal árnyaltabb, interjúnk végére bebizonyosodott, hogy Tamásnak nem csak ebből áll az élete. 🙂

Az első kérdésre, hogy mióta biciklizik Tamás, már-már elkönyveltem a választ: biztos kicsi kora óta. Meglepődve hallgattam, hogy szó sincs erről…

„Nem nagyon szerettem biciklizni gyerekkoromban, soha nem is gondoltam volna, hogy városi biciklis leszek. Akkor sem fogott meg annyira ez a dolog, amikor elkezdődött ez a nagy bringás forgalom Budapesten, pedig egy csomó haverom is biciklizett. Egyszer l’art pour l’art alapon megkérdezték, hogy elmegyünk-e bringázni. Nekem ez annyira megtetszett, hogy szombaton mentünk, és hétfőn már vettem egy biciklit. Ennek 10 éve, de ez azóta is tart. Aztán nagyon gyorsan eszkalálódtak az események. Először lett egy városi biciklim, majd pár hónapon belül egy országúti kerékpárom, ezeket azóta is használom. Nem lettem versenyző, de azért heti négyszer edzem és kerékpárral járok dolgozni – öltönyben, nem öltönyben. Ez nem egy múló szeszély volt négy éve sem, és ez most is ugyanígy maradt. Annyi a különbség, hogy már nagyon sokan bringáznak és így nem vagyok furcsa az utca emberének.”

Az ügyfelek körében milyen volt a fogadtatása annak, hogy egyik pillanatról a másikra váltottál, és egyszer csak biciklivel kezdtél munkába járni?

„Volt, akinél pozitív volt, és volt akinél nem, de annál sem negatív. Olyat biztosan nem kaptam vissza és nem is éreztem, hogy ez valakit zavarna. Nem volt olyan, hogy bárki megszólt volna vagy akár csak megjegyzést tett volna. Pont az ellenkezője, nagyon meglepő helyekről is visszajött, hogy látták a filmet vagy láttak biciklizni és jött is a kérdés: Tamás, te egyébként biciklivel jársz? Ebben a szakmában, ahol emberekkel, ügyfelekkel találkozol, én is érzem, hogy egy fontos tárgyalásra nem érkezhetem biciklivel, akkor inkább taxival megyek.”

A város lekerítve - Interjú Lassányi Tamással

„Anno” azért még kicsit csodabogárnak számítottál, hogy öltönyben biciklizel… Ez azért mára sokat változott, nem?

Kicsit bizonytalan voltam, hogy nevezhetem-e csodabogárnak Tamást, de ő egyetértőleg helyeselt:

„Nyugodtan használhatod ezt a szót. 🙂 Ezt mindenki megjegyezte akkor, az ügyfeleim is. Nem azt mondom, hogy ez olyan, mint Hollandiában, ahol záporoznak az öltönyös biciklisek. Itt, ha most figyelnéd a bicikliutat, biztos várnod kéne legalább 20 percet, amíg valaki megjelenik öltönyben. De ma már nem bámulnak meg a Lánchídon. Akkoriban azért volt ilyen, de ezen már réges-rég túl vagyunk. Amikor elkezdtem biciklizni, akkor önmagában a biciklizés még fura volt, adódtak konfliktusok az autókkal. Most meg egy kánaán. Sokszor biciklizem vidéken, ott rosszabb, mint itt Budapesten. A belvárosban az autósok közül már mindenki tudja, hogy ez mi, nagyon ritka, hogy konfliktusba kerülök velük. A bicikli itt, a városban már a világ legtermészetesebb dolga.”

Ezek szerint nagy a különbség városi és vidéki kerékpározás között?

„Részben keszthelyi vagyok, ezért sokat biciklizem ott is. Az a benyomásom, hogy ott azért sokkal türelmetlenebbek az autósok. Nem azt akarom mondani, hogy veszélyesebb, csak például az, hogy amíg Budapesten már nagy ívben kerülik ki a kerékpárosokat, ez vidéken nem feltétlenül egyértelmű.”

Látsz valami változást, fejlődést a budapesti kerékpárút hálózat terén?

„Vannak rosszul vezetett utak, viszont a belváros sokat fejlődött. Nincs annál csodálatosabb a világon, hogy egyirányú utcákat nyitottak meg a bicikliseknek, akik így forgalommal szemben is közlekedhetnek, elférve az autók mellett. Tényleg: a körúton belül bárhová el lehet jutni, halál kényelmesen. Az elmúlt időben nem utakat építenek, hanem sávokat festenek fel, amit sokkal értelmesebbnek tartok, ez így rendben van. Sok pozitív változás van, főleg a belvárosban.”

Amikor eldöntötted, hogy veszel egy kerékpárt, gondolom azért előtte sportoltál, tehát nem volt idegen a sport?

„Igen, nagyon sokáig versenysportoló voltam, röplabdáztam. Mivel ügyvéd vagyok és emellett csapatsportot viszonylag nehéz űzni, ezért kellett valami, amivel ezt a függőséget pótolni tudtam. Kellett valami, hogy tudjak edzeni. Futni nagyon nem szerettem és máig sem kedveltem meg. Kézenfekvő volt, hogy ha a munkába el bírok biciklizni és ezt élvezem is, akkor lehet, hogy ez menni fog sportként is. És így is történt. A heti négy edzés mellett viszont más sport nem nagyon fér bele. De nyáron mindig strandröplabdázok, akkor kevesebb a bringa.”

A város lekerekítve - Lassányi Tamás

Télen-nyáron bicikli vagy az autódat is sűrűn használod?

„Az autót gyakorlatilag csak akkor használom, legyen az tél vagy nyár, ha öltönyben olyan távolságra kell mennem, ami már bizonyos körülmények között bringával nem vállalható. Például ha nagyon esik az eső, öltönyben nem lehet elázni, nem lehetek sáros. Vagy ha több, mint 10 km-re kell mennem és kint mínusz 12 fok van, akkor autóval megyek. De a belvárosban szerintem értelmetlenség autót használni. Télen el tudnak úgy telni hónapok, hogy nem is nyúlok az autómhoz.”

Amikor megemlítettem, hogy nekem napi 50 km-t jelent bringával a munkába járás, Tamás arcáról valami elismerésfélét véltem leolvasni, aminek hangot is adott. Viszont amikor szóba került Tamás apukája, kikerekedett a szemem és rajtam volt a sor, hogy meglepődjek.

„Az apukám egész életében nem sportolt, soha. Túlsúlya is volt amúgy. Amikor nyugdíjba ment, a tesómmal vettünk neki egy biciklit, hátha ráül. Annyira rákapott, hogy azóta napi rutinjává vált, 65 évesen lefogyott.”

Utolsó, „szokásos” kérdésemként megkértem Tamást, adjon pár jó tanácsot, tippet a városi kerékpározásban kevésbé jártas amatőröknek.

„A legfontosabb, hogy nem szabad félni semmitől, határozottnak kell lenni. A másik, hogy szerintem nem érdemes télen leállni. Mondjuk mínusz 10 fokban már annyira nem jó, de mínusz 1-2 fokig simán lehet biciklizni. A tudomány csodákra képes, van jó technikai ruházat. Régen görgőztem otthon télen, de ez eléggé unalmas. Aztán bevásároltam megfelelő ruházatot és 3 éve már télen is edzek. A szervezet is átalakul. Régen nagyon fázós voltam, de mivel sokat vagyok kint, ezért már nem fázom és még náthás sem voltam. A biciklizésnek vannak ilyen mellékhatásai, erre készülj. Megfázni nem fogsz soha!” 🙂

 

városi bringázást 4 budapesti szemszögéből bemutató kisfilm elérhető a youtube-on. A filmben elhangzó zeneművek címe: Sneeuwland és Les Sablons, szerző: Oskar Schuster, jogtulajdonost képviseli: Schubert Music Publishing Kft.

Koltai Piroska

Koltai Piroska

A futás világába nem olyan rég csöppentem bele, de mint „laikus futó” egyre jobban magával ragad ez az örömteli sport...... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​