10 kérdés, amit soha ne tegyél fel egy kutyásnak

...csak ha vállalod, amit kapsz érte :)

Aki már évtizedek óta benne van ebben a szubkultúrában, azt óhatatlanul is érik olyan kérdések a “civilek” részéről, melyek az ő számára rég evidensek. Egy darabig a többség készségesen válaszol, majd egy idő után szinte mindenkinél eljön az idő, amikor belefárad a népokításba. Egyik lehetőség, hogy bunkó leszek, és nem válaszolok, a másik pedig, hogy megtalálom a kihívást a műfajban, és olyan magyarázatokat adok, melyek legalább engem szórakoztatnak. Jobb esetben a másik felet is 🙂 Ma jó napom van, közzéteszem a tisztességes válaszokat is.

A bejegyzés szereplői kitalált alakok, a valósággal való bárminemű egyezés csak a véletlen műve lehet…

Fotó: Kertészné Szénási Aliz

1. Hogy lettek ilyen okosak?

Alvás közben mélytudati állapotban sugározzuk beléjük a tudást… Mondjuk nevelem őket pici koruktól kezdve, együtt töltjük a szabadidőnket, eljárunk szakemberekhez, társként, sporttársként kezelem őket, csak ennyi a titok. A legszebb, hogy általában másik kutyatartó kérdezi, bemutatva saját szegénységi bizonyítványát: a kutyáját, aki az esetek többségében többféle viselkedési problémával is küzd – a gazdi pedig mindegyiket a kutya jelleméhez társítja.

2. Mennyi idő alatt tanulta ezt meg?

3 nap meg egy éjszaka… Jellemzően egy élet hosszán képezzük a kutyákat, tréningezünk, javítunk, új szituációkkal ismertetjük meg őket, és ez igaz a szimpla engedelmességre, a terelésre, de még a frizbire is. Fogalmam sincs, hogy az emberek ilyenkor milyen válaszban reménykednek, akarnak hallani egy borzasztó hosszú intervallumot, vagy azon akarnak elképedni, hogy tíz perc alatt tanult meg a kutya valamit? Alkalmasint mindkettő igaz, de ugyan tegye fel a kezét, aki stoppereli, hogy a kutyája adott parancsot vagy trükköt mennyi idő alatt sajátít el…!

3. Ez nem rossz/árt neki?

– De, azért csinálom… Most én kérdezek: Ha azt látod, hogy adott egy egészséges, jó kedélyű kutya, aki ragaszkodik a gazdájához, akkor honnan jön ez a feltételezés? Fel lehet egy ilyen kérdést tenni úgy is, hogy ne feltételezz rosszat a másikról, főleg akkor, ha fogalmad sincs róla, hogy mit látsz. Tisztelet, tisztelet…

4. Milyen keverék?

 Cerberus és Lucifer tiltott nászának fattya… Az a fránya tiszteletet már megint… bármilyen komoly kinológusnak is tartjuk magunkat, maradjunk alázatosak. A kérdés helyesen: Ő milyen fajta? És akkor válaszolok, hogy beauceron (“bószeron”) ami jellemzően semmit nem mond az emberünknek, de ha jó napomon talál meg, akkor elmondom neki hosszabban is.

5. Ők testvérek?

– Nem, csak az ott utánozza a másikat…Bár pont a kivételek közé tartozom, akinek rokonságban állnak a kutyái, de tessék elhinni, a kutyások többsége mindenféle családi  kötelék megléte nélkül tart együtt több kutyát. Akár ugyanolyan fajtát is, bizony.

6. Mit esznek?

– Kizárólag szűzek húsával etetem őket…Jó, most gonosz vagyok, mert ez a kérdés akár releváns is lehet, de sajnos amikor elhangzik a válaszom (nyers hús, főleg marha) akkor az rögtön három új kérdést generál a “Nem lesz attól vad?“-tól a “Jesszus az mennyibe kerül?“-ig, ami viszont már határozottan ki tudja égetni a relémet.

7. Mennyit esznek?

Amennyi beléjük fér. Ezek a fránya számok… Elhiheti nekem mindenki: nem számolom. Havi szinten tudom, mennyi fogy el, de naponta nem méregetem, főleg nem mind a hat kutyának. Érzéssel kiporciózunk, és ha valakin változást látok, akkor növelek/csökkentek az adagon. Ha pedig a kérdés arra irányul, sokba kerülnek-e a kutyáim, a válasz elég határozott IGEN.

8. Van egy pont ugyanilyenem, nem akarja pároztatni az enyémmel?

Tépjen egy sorszámot és álljon be a sorba Egyébként NEMAkkor sem, ha tényleg van egy ugyanilyenje. Ez az a kérdés, ahol elfogy a humorom… A kutyatenyésztés a kutyatenyésztők dolga, a menhelyek dugig vannak “csakegykölykötakartunk” almokból visszamaradt kutyákkal, legyünk felelős kutyatartók! Ha kiskutyázhatnékunk van, akkor menjünk önkénteskedni egy menhelyre, rogyásig vannak még kölykökkel is…

9Honnan van?

A pokol harmadik bugyrából mászott fel… De komolyra fordítva sem jobb a helyzet: XXX kennelJó, de honnan? –Zók/Baj/Gölle.  De természetesen nem tudja, hogy az hol van – miért is tudná? A dolog vice-versa igaz, az akármilyen kutyafutis gazdit megkérdezve, hogy honnan van a kutyája, jellemzően egy helységet jelöl meg, holott egy hasonló falunévvel (mert a tenyésztők jellemzően menekülnek a városokból) nem leszek kisegítve, de lehet, hogy a kennel nevét már társítani tudom.

10. Hogy tudod őket megkülönböztetni?

– Öhm… máshogy néznek ki. Az, hogy tőlem megkérdezik a csapatnyi fekete-cser kutyával, még csak-csak elmegy (anyukám is csak a színkódolt nyakörveknek alapján igazodik el köztük) de egy csapat border collie-nál már például erős a kérdés. A kutyák formája, színük mintázata különböző, testtartásuk is lehet egyedi, a mozgásukról nem is beszélve. Nem látok olyan túl jól messzire, sokszor kell a mozgásuk alapján beazonosítani a kutyáimat, ez majdnem jellegzetesebb, mint az arckifejezésük, és mivel együtt élünk, a szemem előtt nőttek fel, természetes, hogy megjegyzem a tulajdonságaikat.

Csúnya dolog gonosznak lenni, de attól még élvezem 🙂 Ha vannak hasonló kedvenc kérdéseitek, osszátok meg a kommentmezőben, ha elegendő összejön, könyvet adatunk ki belőle 😀

További népokítások is fellelhetők a saját blogomon.

Gulyás Viktória

Gulyás Viktória

Kutyatenyésztő család leszármazottja vagyok, kiállításokon szocializálódtam és valószínűleg a morgás és vicsorgás is előbb ment, mint a beszéd. Az első “igazi”... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​