Üzenet a Farkasnak!

Éveken át gubbasztottam a szoba melegében telente. Képes voltam hónapokig várakozni. Vártam a tavaszra, hogy végre süssön a nap, dőljön belém a D-vitamin, legyen hőség és bringázhassak. Amolyan messiás-váró zarándoklat volt ez, csöppnyi depresszióban megülve – csakhogy önkéntesen, bármilyen hittan tételtől vagy unszolástól mentesen. Azóta, amikor ezen gondolkozom, mindig Sipi - Sipos János – Isten nyugosztalja, szavai jutnak eszembe: „A kerékpározás szabadtéri sport.”

Hétvégén kezdetét vette a CX szezon, végérvényesen – benne vagyunk nyakig. És úgy élvezem. Fura, hogy a legmélyebb önazonosság fátylát érzem fellibbenni. Olyannyira énszagú az egész.

Pedig tettem én próbát, ennek a hideg-iszonynak a leküzdésére, mégsem jártam sikerrel. Emlékszem egyszer elmentünk a salgótarjáni magyar cyclocross kupafutamra, 2004-2005 környékén talán. Gyakorlatilag hozzáfagytunk a kormányhoz, mint Dumber nyelve az aspeni sífelvonóhoz. -7 fok volt, a mosdó csapjából hideg víz csordogált. Inkább dicsőségmentes, önsanyargató kalandot kerestünk, mintsem tudatos döntést hoztunk. Olyan nagyágyúk versenyeztek akkor, mint Szega vagy Tisza Zoli. Szóval tök nagy élmény volt, csak én inkább fáztam. Francba az egésszel! A verseny előtti energia-előpótláshoz nem kellett rágnom, úgy vacogott a fogam, hogy a szám magától végezte a dolgát… Lényeg a lényeg, rémesen sikerült a verseny. Mentem vagy két kört, boldog-boldogtalan megelőzött, azt hiszem épp utolsó előtti voltam, amikor fennakadtam egy akadályon. Az arcom belefúródott a homokágyba, csak épp a homok kőkemény volt a fagytól, nem porózus. Felálltam, földhözvágtam a bringám, és elmentem duzzogni a kocsiba.

Elrajtolt az idei CX szezon

Alig vártam már, hogy versenyezhessek. Csak a szombat járt az eszemben a Tirpák Cross első futamát megelőző héten. A Focus-om minőségi ráncfelvarrást kapott, új, szuperkönnyű Novatec kerekeken gördült már, Shimano-ról Sram-ra váltottam. Átgondolt, innovatív lépések a fejlődés jegyében.

Hogyan is kezdődött?

Sok sportot nem művelés közben szerettem meg. Imádtam a TV-ben nézni Jan Ullrich-ot, a német erőgépet, ahogy forgatja a sonkaszeletelő méretű lánckerekeket. Sosem volt edzőm – sajnos – képekről, újságokból tanultam, ezért lett a hajtástechnikám is kicsit NDK-s. Úgy akartam bringázni, mint Jan, ezért még hegyen is nagy áttételt hajtottam, amíg bele nem tört a lábam. De a fanatizmus megvolt, így fejlődtem és formálódtam. A cyclocross is a televízióból, meg a netről jött. Egyszer-egyszer még a Eurosport is sugárzott versenyeket. Talán a legmeghatározóbbak Zdenek Stybar és Sven Nys meccsei voltak. Nys-t amúgy is bálványoztam, mindig vonzottak a sportágak halhatatlanjai. Schumacher, Bode Miller, Ole-Einar Bjorndalen, Ronaldinho. Kultikusak.

Újult erővel vágtam bele

Az idény első versenye minden várakozásomat meghaladta. Abszolút második hely, magabiztos „futás”. Persze, az ember nyerni szeretne – de, ha minden kezdet nehéz, akkor csodás évad lesz ez. A benyomásaim mámorosak, jöhet szembe bármi vagy bárki.
Sosem tudtam, hogy válik az ember bölccsé? Meg mitől? A korral egyszer megérkezik és a válladra csücsül, mint jótékony lidérc? Óriási, ahogy rádöbbensz a mindig rád váró küldetésre. Csak egy buta sport, aminek kapuja mindig lengedezve várt. De sok a kapu, az ember meg nem megy be minden. Aztán egyszer besurrantam a csapóajtón, és beindult az üzlet. Kellett még egy napkeleti bölcs is, egy palléros, aki elhitette, hogy „Jó vagy!” s azóta el is hiszem, hogy „Jó vagyok”. Egy sós-tavi Farkas volt, az erdőből.

Fotók: Minya Gergely & Vígh Attila

Dovák Dávid

Dovák Dávid

Nekem az írás olyan, mint a fotósnak valamit a lencse végére kapni. Úgy szeretem a toll hegyére tűzni a szavakat,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​