Nem rendeltetésszerű használat

Ezt a tartós-nem-tesztet egy koca-nem-futó írta, szintén nem-futóknak. Senkit nem szeretnék arra buzdítani, hogy ne az adott mozgásformának megfelelően használja a kiválasztott lábbelit. Mindössze bő fél év tapasztalatáról szeretnék beszámolni.

Első napom a Decathlonnál. Részlegvezetőmet a dress code-ról faggatom, annak is a lábbelire vonatkozó alpontjáról. „Itt olyan nincs, de azért zárt cipőd legyen.” Alkudozni próbálok: azt már értem, hogy a klasszik szandál nem oké, de vajon ha az orra – esetleg a sarka is – zárt, de az oldalpanelek hiányoznak (angolszász területen skeletonized shoe címen ismerik)…? „NOK” (azaz nem oké) – kapom a választ. Ekkor kellett a közönség segítségét kérnem. Enikő a futócipőkhöz vezet, ahol az akkor még nem akciós Kalenji Ekiden Run One Plus lábbelinek szavazok bizalmat. Természetesen kék színben: mégiscsak itt fogok dolgozni.

Azóta túl vagyunk néhány nem rendeltetésszerű közös kilométeren. (A gari ugyan ugrott, de valamit valamiért.) Az egyik természetesen az áruházi használat: ebben rovom a betonos köreimet munkaidőben, mert még anno bringaversenyzőként kinyírtam a térdemet, és nem mindegy nekik az ütéscsillapítás. Bő fél év távlatából, szerintem bőven ezer kilométer után –nagyjából ennyi egy alap futócipő élettartama- még mindig elvagyok benne egy napig. A talpa csak egy kicsit kopott el, de csak ott látványos, ahol a habszivacs középtalpon nincsen külön kopásálló gumiréteg. (Értsd: eltűnt az a kevés mintázat is, amellyel a gyárban megáldják.)

Az achilleszemnél a belső textil ugyan kiszakadt, de ez maximálisan user error: tizenéves koromban mindkét sarkamra csontkinövést csinált a rockerbakancs. Ezt tetézendő 41-es lábamra 41-es cipellőt választottam, s ez rövidnek bizonyult – de erről picit később. (Helytelen méretválasztás esetén amúgy is gyakran előfordul, hogy a szövet föladja a túlzott mértékű dörzsölődés miatt.) A hetedik hónap használat után jelent meg az első lyuk ott, ahol minden lépésnél meghajlik. A térdem pedig mostanában jelezte először, hogy a középtalp kezd megereszkedni, összeesni. Ismét kiemelem, az élettartamát már letöltötte szegény pára.

A másik nem rendeltetésszerű használat a Decathlon Mátra 50 teljesítménytúra volt. Itt szeretnék mindenkit lebeszélni az efféle ötletekről. Túrázáshoz viseljetek túracipőt vagy -bakancsot. Én is csak azért aszfaltos futócipőben indultam el, mert pillanatnyilag ez volt a legzártabb lábbelim. A suszter cipője, ugye… Az ellenjelölt egyébként egy nagyon komoly túraszandál volt, amelyet kollégáim megrökönyödésére télen-nyáron hordok, még sziklát is másztam benne. Tehát ezen tények ismeretében kéretik a helyén kezelni a futócipős teljesítménytúrázásomat.

Itt jött ki az az egy méret, amivel érdemes lett volna nagyobb cipőt vennem. Bent, az áruházban tökéletesen sík a beton, de ez a Mátra hegyeiről viszonylag kevés helyen mondható el. Lefelé gyakran be kellett húznom a karmaimat, mint a macskának, hogy ne érjen végig a lábujjam a cipőben. (Az megvan, amikor egy ilyen túra végén lila körmökkel rúgod le az addigra porig gyalázott lábbelidet? Nekem szerencsére még csak túratársaim meséltek róla, de nem hozták meg hozzá a kedvemet.) Itt derült ki az is, hogy a sima, szinte mintázat nélküli talp tapadása lefelé elenyésző. Mintha slick gumival ralliztam volna. Áldottam a csöpp maradék eszemet, hogy legalább a túrabotról nem hagytam lebeszélni magamat. Meg persze józanul egészen jó az egyensúlyérzékem, ha már bringásból lettem sziklamászó. Egy ponton így is kellett az életemért küzdeni: a murvás lejtők szuboptimális körülményeket teremtettek. A túra egyébként zseniális volt, olvasd el Eszti cikkét róla.

Ja, és a vízállóság szokott előjönni mindenféle, a papucsnál komolyabb lábbeliknél. Hát, ez olyat nem tud. Hálós az anyaga, abszolút a szellőzésre kihegyezve. Ennek köszönhetően viszont amilyen gyorsan beázol benne, épp olyan hamar meg is szárad. Egy pár vékony, nyári gyapjúzoknival mintegy 20 perc alatt elmúlt benne a tocsogós érzés. (És amit szintén nem szabad: néhányszor járt nálam mosógépben, azt is jól tűrte, hamar hordható lett.)

Használtam szakszerűen is 🙂

De hogy többé-kevésbé szakszerű használatról is nyilatkozzam egy kicsit: néhányszor befutottam vele a dunakeszi Decathlontól a vonatot. Ez nálam azt jelenti, hogy bele-belegyalogolva szaladok (mert ex-bringásként a térdem, apukaként a kondim már nem a régi). Sík terület, eleinte aszfalton, majd murván. Az ütéscsillapítást mindkét talajon éppen elégnek éreztem – de hosszú távon már kevés lenne. A fűzőt jobban meghúztam, mint “itthon”, de azért így is elviseltem volna picit jobb oldaltartást. (Extrém könnyű a lábbeli, és ennek ez az ára.) A tapadáson pedig egyértelműen érződik, hogy mesterséges talajra tervezték. Azonban ne felejtsük el, hogy ezt a futócipőt a gyártó is max. félórás használatra és heti 1-2 alkalomhoz tervezte. Erre tökéletes, és – off record kijelenthetem – ha nem zavar a garanciavesztés, akkor kényelmes allrounder lehet a városi mindennapokra.

Márton Mátyás

Márton Mátyás

Gyerekkoromtól endorfinfüggő vagyok - csak akkor még nem tudtam, hogy ezt így hívják. Kisiskolás koromban futóversenyeken gyűjtöttem a kilométereket, majd... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​