A nagy kékség | Szabadtüdős merülés és szigonyozás

Talán nehezen akarjuk elhinni, de a nyári szezonnak már jócskán vége. Vagy mégsem? A tengerről legtöbbünknek először a nyaralás, strandolás, napozás jut eszünkbe. Pedig a tengernek megannyi arca van még, amiről talán nem is tudunk. Számomra ilyen a szabadtüdős merülés és a szigonyozás is, melyeket akár, megfelelő felszereléssel, az őszi szezonban is ki lehet próbálni. Csekeő Ádám kollégám lebilincselő történeteit hallgatva kaptam egy kis betekintést e két sport varázslatos és különleges világába.

Egy könnyű ebéd közben készítettem interjút Ádámmal, aki sportigazgatóként (a decathlonos nyelvben „DSP”) dolgozik a Decathlonnál, immár 10 éve. A vízi és az ütős sportok tartoznak hozzá, nem véletlenül…

„Szerencsésnek érzem magam, mert úgy vagyok ütős, víz DSP, hogy az egyik szenvedélyes sportom a fallabda, a másik pedig a szabadtüdős merülés és szigonyozás. Tehát mind az ütős, mind a víz nagyon közel áll hozzám.”

A squash és úgy általában a sport iránti szeretet már gyerekkorában elkezdődött, 7 év úszás és futás után kezdte el a Magyarországon akkor még újnak számító sportot, a fallabdát, az első klubban, a Marczibányi téren.

„Nagyon fiatal sport volt, könnyen lehetett sikereket elérni, de nagyon szerettem is. Az első korosztályos versenyt megnyertem, arra nagyon büszke voltam. Utána pár hónapon belül megalakult a válogatott, benne lehettem volna. De ez a volna kategória. Nagyon sokáig sajnáltam egyébként, hogy ez a vonat elment. Minden esetre így jött a sport. Abbahagytam, de néha eljártam. Amikor a dunaújvárosi áruházban kezdtem el dolgozni, akkor Százhalombattára költöztünk. A háztól pár száz méterre volt egy négypályás fallabda pálya és mivel ez este is nyitva volt, ezért munka után is be tudtam menni. Ekkor újrakezdtem az egészet, úgyhogy 20 év kihagyás után, azóta is járogatok, próbálok játszani. Egyébként abból élek a mai napig, amit gyerekkorban tanultam.”

Szabadtüdős merülés, szigonyozás

Innen hogy kanyarodtál a szabadtüdős merülés felé?

„Gyerekkoromban a szüleimmel Jugoszláviában voltunk nyaralni, akkor a tenger annyira megfogott, hogy emlékszem, haze felé menet sírtam a kocsiban, vissza akartam menni. Ez az egész élmény annyira mélyen megmaradt, hogy amikor főiskolán megvolt az első önálló budget-m, amiből elmehettem nyaralni, evidens volt a tenger. Egyébként volt még egy dolog, ami minden búvárnak az alap. Ha megkérdezel egy hozzám hasonló korú búvárt, hogy miért kezdett el búvárkodni, 95%-ban mindenki azt fogja mondani, mert látta A nagy kékség című filmet. Ez így volt nálam is.”

Ilyen nagy hatással volt rád ez a film?

„Igen, de nem csak rám, hanem mindenkire. A nagy kékség a szabadtüdős merülésről szól. Olyanokról, akik palack nélkül próbálnak lemenni minél mélyebbre. Fizikálisan itt egyrészt a levegő visszatartása nehéz, másrészt, ami kihívás a tengerben, az a nyomás. A felszíni nyomás nem ugyanaz, mint 50-100 méteren. Erről szólt a film, tényleg nagy hatással volt rám.”

Ádám minden kérdésemre hosszú, történetekben gazdag válaszokat adott, többször ki is fejezte aggodalmát, hogy túl sokat beszél. Engem viszont annyira lebilincselt a mondanivalója, hogy bátorítottam, meséljen tovább, miért, hogyan ejtette rabul a szabdtüdős merülés.

„Főiskolás koromban lementem a tengerre, de úgy, hogy semmim nem volt. Nem volt pipám, csak egy úszónadrágom és egy kölcsön maszkom. De bementem a tengerbe, legalább három órát bent voltam, le-föl, le-föl merültem, nézelődtem, felfedeztem. A merülésben a vizualitás fogja meg a legtöbb embert. Elindulsz, hogy megnézd, mi van lent. Lemész, befekszel a homokba, körbenézel, elkezdenek jönni a halak, hangokat, tompa puffanásokat hallasz: a tenger hangjait. Ez egyszerre félelmetes, másfelől vonz egy kicsit. A szabadtüdős merülésnek az értelme maga a feeling. Az embereknek egy része megérzi azt, hogy a vízben lebegés elképesztő érzés, nyilván ehhez ki kell zárnod a stresszfaktort. Egyébként ma már a legtöbb szabadtüdős versenyző jógázik. A jógával képes vagy minimalizálni az oxigéntevékenységedet, képes vagy befelé fordulni, fókuszálni magadra, ezáltal a szívverésed lelassul, kevesebb oxigént használsz. Az izomműködésedet képes vagy leredukálni, ezáltal javul a teljesítményed a víz alatt. Egy profi szabadtüdősnek meg kell tanulnia elvonatkoztatnia mindentől. Elkezdtem rájönni, hogy a merülés mennyire jó, az egész bekebelezett. Vágy lett, hogy ezt csináljam.”

Szabadtüdős merülés, szigonyozás

Ezt egyedül nem is nagyon lehet csinálni, igaz?

„Igen, tilos egyedül szabadtüdőzni. Ez alapszabály, mert az ember egyik pillanatról a másikra elájulhat. Nagyon könnyen előfordulhat, hogy kikapcsol az agyad. Fontos, hogy mindig legyen merülőtárs, mert ha a víz alatt történik valami, az komoly veszélyeket rejt magában. Ezért szabály, hogy mindig legyen melletted egy buddy, azaz egy merülőtárs, aki emellett nyugalmat is biztosít számodra, ami tulajdonképpen jobb teljesítményre sarkallhat.”

Ezzel párhuzamosan fedezted fel a szigonyozást?

„Az egész a szabadtüdős merüléssel kezdődött. Elkezdtem egyre többet lejárni, annyira, hogy, amikor a 10 éves autóm helyett vehettem volna egy kicsivel újabbat, akkor úgy döntöttünk, nem autót veszünk, hanem gumicsónakot. Ez a mai napig megvan egyébként. Annyira szerettem ezt a világot, így született meg ez a döntés. Amikor Dunaújvárosban voltam igazgató, kaptunk hibás implantációra két szigonypuskát, le is áraztuk csak vigye el valaki. Hónapokig ott volt ugyanazon a helyen, majd egyszer csak elmegyek mellette, megállok, itt valami nem stimmel. Látom, hogy az egyik nincs ott. Gyorsan megnéztem a számítógépben, ezt elvitte valaki, hát mi történt? Ekkor elkezdtem gondolkodni, vajon mire vitte, hol lehet ezt csinálni, milyen eszköz ez egyáltalán? A puska nem vonzott, halakat ölni, meg egyáltalán, mi ebben a buli? Addig-addig gondolkodtam, hogy végül megvettem a másikat és levittem Horvátországba. Első nap elővettem és nem tudtam, mit kell vele csinálni. Szenvedtem vele, majd nagy nehezen sikerült rájönni, hogyan kell használni. Beugrottam a vízbe, hogy akkor én most lövök egy halat. 3-4 óráig bent voltam és semmi. Akárhová lőttem, semmit nem találtam el, esélyem nem volt. Sokat pecáztam, a partról tudom, mit kell csinálni, de ez teljesen más volt. Ment ez a szenvedés, végül meglőttem az első halamat. Nem volt nagy hal, gondolkodtam, mire jó ez az egész, csak így szórakozok, azt sem tudom, mire lövök, hova tegyem, nem annyira kerek ez a történet. Kitaláltam, hogy a kisebb halakat a sirályoknak adom. Amikor pedig nagyobb halat is sikerült eltalálni, hát akkor együk már meg! Ez egy külön sztori volt, hogyan együnk halat? Kell hozzá sütő, de hogy tudjuk megsütni kint a tengeren? Vettem egy egyszer használatos grillt. Kikötöttünk a szigeten, olyan volt, mint az ősidőkben. Apa lement vadászni, anya kint maradt és a csónakban készített salátát. Felhoztam a halat, megpucolta, majd 3 óra után volt 3 halunk, de azokat ugye én lőttem! Amikor megkóstoltuk, rájöttünk, hogy az íze fantasztikus. Nagyjából eddig jutottam. Ma már egyébként ott tartok, hogy nem is mindig veszem elő a puskát, csak akkor, ha aznap este halat eszünk. Nem érzem azt, hogy lövöldözök, az ember még jobban megtanulja tisztelni a természetet. A szigonyozás imidzse nagyon rossz amúgy, miközben pont a halászati ipar és a túlhalászat teszi tönkre a tenger élővilágát.”

A családod, a párod mennyire fogadja el ezt a sportot?

Viccelődve kezdi: „Nincs választása… Amikor meglett a csónak, Eszter is megtalálta benne a szépséget. Imád olvasni, elfekszik a csónakban, nyilván ő is bemegy a vízbe, szeret úszni. De például merülni nem merül. Búvárszemüveggel, pipával nézelődik, de nem érdekli ez a része. A gyerekekről csak annyit, hogy az idei nyaralás után már a kádban, a 20 cm-es fürdővízben is búvárszemüvegben szeretnének ülni. 🙂 ”

Régebben gyakrabban jártatok a tengerre, hogy változott ez a gyerekekkel?

„Pont ezen gondolkoztam, hogy most már nincs olyan sok időm. A gyerekek előtt volt, hogy nyolcszor is sikerült lemennem a tengerhez egy évben, több napokra, ma már ez nincs így. Igazából amikor megszülettek, mondtam Eszternek, hogy egy valamiről nem fogok tudni lemondani, az a tenger. Ezt leszögeztem az elején. Úgyhogy amikor picik voltak, sokszor jártam le ismerősökkel, kollégákkal. Most, hogy már a gyerekek nagyok, nyilván együtt megyünk, mert már el lehet menni velük nyaralni. Attól függetlenül, hogy nem tudok annyit lejárni, azért kell edzeni, így uszodába járok. Ilyenkor víz alatt lehet úszni megfelelő metodikával és partnerrel, aki figyel rád. Itt tudok edzeni arra, hogy ha lejutok a tengerre, ne legyen teljesen idegen. Egyébként a legjobb merüléseim mindig szeptember-októberben vannak, az a legjobb időszak. Meleg a tenger, nincs turista, rengeteg hal van és addigra adaptálódik a szervezetem, akkor érem el a legjobb időket merülésnél.”

Merülés, szigonyozás

Tehát októberben vége a szezonnak, télen itthon edzel és rákészülsz a következő szezonra?

„Igen, nagyjából október végén, november elején van vége. Van egy jó, Tribord neoprénem, úgyhogy nekem áprilistól novemberig tart a szezon, nyilván ha csak egy fürdőnadrágom lenne, az más lenne. Amúgy ez is egy célom, próbálom közelebb hozni az emberekhez a neoprént, mert nagyon sokan nem ismerik annyira az értelmét. Főszezonban nincs szükség rá a Balatonon, de akiket megfog a vízi sportok világa, ők ki tudják tágítani a szezont 2 hónapról 4-5 hónapra. A Balaton májusban vagy szeptemberben még gyönyörűen használható lenne, akár úszni, akár vízi sportokra, egy egyszerű neoprénnel, ami nem egy nagy pénz. Legkorábban április végén, május elején tudok lemenni a tengerhez, de ekkor még jóval hidegebb a víz, mint ősszel.”

Az ebédszünetünk már kezdett elhúzódni, beszélgetésünk is lassan a végére ért. Utolsó kérdésem a sportos célkitűzésekre vonatkozott…

„A 2017-18-as szezonban elindulok a fallabda csapatbajnokságon, meglátjuk, mire leszek elég. Ha heti négyszer edzenék edzővel, akkor talán lehetnének egyéb ambícióim is, viszont most már mások a prioritások az életemben. Megvolt az az időszak, amikor ez nem így volt. Kitomboltam magam, nyilván buliztam, de ma a munka fontosabb annál, hogy most kezdjek el sportkarriert építeni. Ezt meghagyom a fiataloknak.”

Bár én még az uszodában sem merem víz alá tenni a fejem, Ádám annyi lelkesedéssel adta elő a tengerhez fűződő élményeit, hogy csak bátorítani tudok mindenkit: más szemmel felfedezni a vízi élővilágot, meghosszabbítani a nyári szezont egy jó neoprénnek köszönhetően – mindenképpen megéri kipróbálni!
Koltai Piroska

Koltai Piroska

A futás világába nem olyan rég csöppentem bele, de mint „laikus futó” egyre jobban magával ragad ez az örömteli sport...... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​