Miért is fontos a felkészülés?

Érezted már úgy, hogy rengeteg energia van benned, hogy szuperül fog menni majd a verseny? Miközben a fejedben mégis ott motoszkált a gondolat, hogy nem is igazán készültél fel? Nem baj, úgyis simán végigcsinálod! Vagy mégse? Avagy, miért is legyen a felkészülés mindig alap dolog.

A Fehérkő Lápa Hill climb mountain bike és terepfutó versenyt szeptember elején rendezték meg Miskolcon, melyet a Decathlon is évek óta támogat. Az időpontot hetek óta tudtam, és azt is, hogy a körülbelül 8 kilométeres terepfutáson indulok majd. El is döntöttem, hogy mielőbb elkezdek felkészülni rá, és rendszeresebben fogok futni járni a szigetre, illetve beiktatok egy-egy terepfutós edzést a Normafán.  Ebből az lett, hogy az edzések egyre csak tolódtak, halogattam őket, hol az időjárás, hol a fáradtság, vagy épp a motiváció hiánya miatt. A sok kifogás után, nulla edzéssel egyszer csak szeptember 8-a lett, és el kellett indulnunk Miskolcra, hiszen másnap már verseny volt.

Fehérkő Lápa Hillclimb

A verseny reggele sem úgy indult ahogy terveztük, mert sajnos épphogy csak odaértünk, már állhattunk is rajthoz, bemelegítés nélkül. Remélem, mondanom sem kell, ez mennyire nincs rendben. A bemelegítés mindig elengedhetetlen, hideg izmokkal nem sportolunk! Vagyis ezt elkerülendően, időben kell elindulni.

Rögtön jött a hidegzuhany

Pár percen belül elhangzott a rajtszó, és elindultunk hegynek felfelé. Az első 100 méteren még én is kerülgettem másokat, de utána kezdtem lelassulni, és engem hagytak le.
Pár száz méter után nem bírtam tovább felfelé futni. A légcsövem szeretett volna kiszakadni a helyéről, és éreztem, hogy a lábam elkezdett savasodni. És akkor rájöttem: erre én baromira nem voltam felkészülve. Olyan gondolatok kavarogtak a fejemben, hogy mégis minek jöttem én el edzések nélkül? Kell ez nekem egyáltalán? Nem is szeretek futni. Nem vagyok képes megcsinálni.

Inkább sétáltam, és néha bele-bele futottam. A párom próbált biztatni, de azt éreztem, semmi erőm. Mondtam is neki, menjen inkább előre, nem szeretném lelassítani. Fájó szívvel, de előre ment. Akkor, ott két választásom volt: vagy feladom és visszafordulok, vagy minden erőmet összeszedem és akár sétálva, de végigcsinálom. A második opciót választottam, ha már eljöttem, nem adom fel. Ahol vízszintes, vagy lejtős volt a terep ott futottam, de felfelé már csak sétálni bírtam. Egy-egy brutálisabb emelkedő után a zihálásom elnyomta az erdő összes kellemes zaját. Nem esett jól a mozgás, de tudtam, tovább kell mennem. Végig arra próbáltam összpontosítani, hogy már nincs sok hátra, nem számít az idő, csak csináljam végig.

Valahogy ki kell bírni

Itt még tudtam mosolyogni

Az erdőben kellemes idő volt, de az utolsó szakaszon már nem voltak árnyékot adó fák és a melegben való futás még inkább kimerített. Nem sokára kezdtem hallani a nézők biztató szavait és tudtam, már tényleg nincs sok hátra, de nagyon szerettem volna, hogy vége legyen. Elkövettem azt a hibát is, hogy csak izotóniás italt vittem magammal, vizet nem, úgyhogy az utolsó egy-két kilométeren csak tiszta vízre vágytam, mert a cukros ital egyáltalán nem oltotta a szomjamat. Vizet mindig vigyetek magatokkal!

Egy nagy lejtő jött, amin sebesen lefutottam, hogy minél előbb célba érjek, de akkor jött a hidegzuhany a lejtő alján, a cél a következő domb tetején lévő kilátó volt. Nem volt mit tenni, összeszedtem a maradék energiámat, és valahogy felmásztam a kilátóig. Útközben a célból visszafelé megérkezett a párom, és a nézőkkel együtt közösen biztattak, ez pedig még adott egy kis plusz erőt, hogy elérjek a célig. Áthaladtam a célkapun, és elterültem a füvön. Vége. Megcsináltam.

A célkapun való átfutás és a csapvíz talán még sose estek ilyen jól. Büszke voltam magamra, hogy nem adtam fel, és valahogy sikerült végigcsinálnom. Mégis, haragudtam magamra mert egyáltalán nem készültem fel és rettenetesen túlterheltem a szervezetem. 

Kilátás a bükkszentkereszti kilátóból

Ilyet soha többet…

Megígértem magamnak, hogy ilyen többet nem lesz. Szerencsém volt, mert nem lett semmi következménye annak, hogy nem edzettem, de lehetett volna. Könnyen lesérülhettem volna, vagy csak az egész egy rettentő rossz élményként marad meg. Örülök, mert bár meglehetősen szenvedésnek éreztem, tanulságul szolgált a későbbiekre, valamint, hogy jövőre ismét elinduljak, és bebizonyítsam magamnak, hogy edzéssel mennyivel jobban és gyorsabban megy majd.


Nem győzöm hangsúlyozni mennyire fontos a felkészülés! Volt versenysportolóként most mégis beleestem abba a hibába, hogy túl magabiztos és hiú voltam. Úgy éreztem, elég jó kondiban vagyok ahhoz, hogy teljesítsem a versenyt. De a fájó légcső, az oxigénhiány, a sok tejsav a lábamban már az elején rámutatott arra, mennyire távol álltam a felkészült versenyzőtől.

Ezzel a cikkemmel leginkább arra szerettem volna rámutatni, hogy mennyit számít egy-egy versenyre a rendes felkészülés. A lényeg: eddz rendesen, melegíts be, és vizet mindig vigyél magaddal, hogy csak egy pár alapvető dolgot említsek. Velem együtt tanulj a hibáimból, és a felkészülés legyen mindig alap dolog!

 

Hűvösvölgyi Eszter

Hűvösvölgyi Eszter

A sport mindig is része volt az életemnek, hol intenzívebben, hol kevésbé. A mozgás legtöbbször úgy segített, ahogy épp szükségem... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​