A városi kerékpáros mantrája, amit minden reggel mondj el magadnak

A VÁROS LEKEREKÍTVE – 2013-ban a Decathlon kérésére ezzel a címmel forgatott Kádár Viktor négy olyan kisfilmet, melynek szereplőit a városi kerékpározás köti össze. Ezekben a rövid filmekben négy különböző szemszögből kapunk képet a fővárosi bringázásról, a „bringás életérzésről” és arról, hogy egyáltalán miért jó tekerni a városban. Négy év elteltével újra felkerestük a főszereplőket, hogy megtudjuk, mi változott az utóbbi időben a kerékpározás és az aktív életmód terén. Először Kiskádár Tamással készített interjúmat olvashatjátok.

Izgultam. Tudtam, hogy a reklám szakmában elismert, fontos emberrel fogok találkozni. Így amikor az interjúnknak kijelölt hely keresgélése folytán megjelentem tíz perc késéssel, csapzottan és kétségbeesett arckifejezéssel, izgalmam a tetőfokára hágott. Majd megpillantottam Kiskádár Tamást, aki látszólag sztoikus nyugalommal várakozott kutyája, Gertrúd társaságában a kávézó napfényes teraszán – ez a békés hangulat hamar el is oszlatta a bizonytalanságomat. A bemutatkozást követően Tamást először arról kérdeztem, mi változott az elmúlt négy évben, a kisfilmek forgatása óta.

„A munkahelyem változott, de olyan sok minden szerencsére nem. A kutyám négy évvel öregebb lett, én is. Még a biciklim is ugyanaz, csak új bandázs és hajtás van rajta.”

Mikor ismerkedtél meg a kerékpárral, mióta része az életednek ez a sport?

„Ötévesen tanultam meg biciklizni a nagymamámék bérházának belső udvarában, egy kék színű, örökhajtós kerékpárral, egyedül. Az első bringámat a keresztapám építette, aztán lett egy kempingem, majd később egy versenybringám. Nekünk az egész gyerekkorunk ezzel telt. Tulajdonképpen kisebb-nagyobb megszakításokkal ötéves korom óta biciklizem.”

Budapesten élsz, tehát a kerékpárt, mint városi közlekedési eszközt használod?

„Igen, de régen még kevesen voltunk. Robbanásszerűen változott meg a helyzet, 8-10 éve indulhatott el az átalakulás. Télen még köszöntünk egymásnak, bringások, mert olyan kevesen voltunk. Futárok voltak, meg mi, páran. Most már amúgy öröm nézni, hogy ilyen sokan vannak.”

Hogy látod, sokat fejlődött a bringás közlekedés Budapesten?

„A helyzet sokkal jobb, mint ahogy mi, bringások szeretjük lefesteni. Exponenciálisan nőtt a kerékpárosok száma, de a balesetek száma egyáltalán nem nőtt. Az egyre több, felfestett kerékpársáv sok kiabálást megelőz az autósokkal szemben. Én ebben abszolút látok fejlődést. Az, hogy egyre többen vagyunk, az is sokat segít. Biztos lehetne még mit fejleszteni, de nincs olyan nagy vész.”

Kiabálós típus vagy amúgy?

„Alapvetően igen, de a kiabálós talán már túlzás. Inkább úgy mondanám, hogy folyamatos kommunikációban vagyok a világgal. A gyalogosokra jobban figyelek, de kétségkívül zavar, amikor nagy sebességgel, zárt kerékpársávban szembesétál velem valaki. Ráadásul a gyalogos kiszámíthatatlan, fogalmad nincs, hogy a következő pillanatban megnézi a kirakatot vagy balra lép az úttest felé, úgyhogy rájuk nagyon kell vigyázni. Járdán igyekszem nem közlekedni, csak ha nagyon muszáj. Nekem ez alapvetés, de eszembe nem jutna lecsöngetni bárkit. Ilyen szempontból türelmesebb vagyok, sok mindenben nem.”

Ahogy Tamás kerékpárja felé pillantok, elmosolyodok a kormányra szerelt kosár láttán. Kíváncsi voltam, hogy Gertrúd is állandó kísérő-e a bringás közlekedés során…

„Helyzetfüggő. Általában igen, de meglepő módon vannak olyan korszerűtlen helyek, ahova nem lehet kutyát vinni. Ilyen például az uszoda, ahova néha eljárok úszni. Vagy sok modern irodaház is kiköti ezt a házirendjében. Ilyenkor nyilván nincs nálam a kutyám.”

Ahogy a kerékpárjait, úgy Gertrúdot is az interneten találta

Kiskádár Tamás bringájának kosarában gyakran utazik örökbefogadott kutyusa, Gertrúd

„A gerincsérvem miatt, gyógyászati okokból el kellett kezdenem úszni. De a faltól-falig úszást kimondottan utáltam az elején, végül csak megkedveltem. Ez egy olyan fajta monoton tevékenység – amiért az emberek amúgy most meg vannak őrülve, mint például a futásért is – amikor majdhogynem kikapcsol az agyad. Én nem vagyok megőrülve a futásért, mert fiatal koromban atletizáltam, akkor megutáltam. Az utolsó mondatot már nevetve teszi hozzá: Ha még futnék is, mehetnék ’öregfiú-triatlonozni’.”

A kisfilmben szerepel a bogárhátúd, amiért egyébként én is rajongok. Kombinálod a bringát az autóval vagy télen-nyáron két keréken közlekedsz?

„Akkor megyek autóval, ha az adja ki. Olyan munkahelyem van, amit nagyon egyszerű autóval megközelíteni, sosincs dugó. De ha a városba megyek be, akkor persze csak biciklivel. Ilyenkor mindig újra és újra megállapítom, hogy mennyivel jobb.”

Szóba került, hogy olykor én is kerékpárral járok ki a munkahelyemre, Budaörsre, ami nagyjából 25 km-re esik a lakóhelyemtől. Bár még kezdő vagyok, az első utam óta egyre jobban élvezem és már a Madár-hegyre vezető emelkedőt is könnyebben küzdöm le, mint az elején. Tamás pedig csak megerősített, hogy ez egyre jobb lesz.

„A kerékpár azon ritka sportok egyike, amiben amatőr szinten lehet fejlődni, hiába öregszel. Én nagyságrendekkel könnyebben tekerek fel a hegyre, mint 10 éve. Megszokod, megszokja a lábad. A feleségemet is felültettem a biciklire, vettem neki egy szép, női vázas országútit. Azóta szigorúan, télen-nyáron bringával közlekedik. Nem olyan vészes amúgy a téli biciklizés, ha nincs jég, ki lehet bírni. Nálunk egyébként mindenki biciklizik valamennyire a családban.”

Bringával a városban

Kiskádár Tamás gyerekkora óta, közel 45 éve kerékpározik a városban

Jó tanácsból sosem elég, úgyhogy beszélgetésünk vége felé közeledve Tamást arra kértem, ossza meg tapasztalatait a hozzám hasonló kezdőkkel…

Hordj sisakot! Kezdőknek mindenképpen ajánlom. Százból egyszer fogsz fejre esni, de az pont elég, hogy akkor legyen rajtad. Van egy nagyon jópofa mondás, a városi kerékpáros mantrája, ezt minden reggel mondd el magadnak: Vigyázz a kisebbre, óvakodj a nagyobbtól! Ez azért fontos, mert ettől kezdve más a hozzáállásod. A gyalogostól ne várj csodát, nem fog megállni egy helyben, arra fog úgy is kilépni, amerre mennél. Ilyenkor ne ijeszd meg, inkább lassíts! A másik, hogy sokat megyünk autósor mellett. Az autósnak a szeméből látod, hogy mit fog csinálni, ezért amikor lehet, keresni kell a szemkontaktust. Nagyon sokszor megmentett már engem. Mindig jelezz! Ha előtted lassabb kerékpáros halad, jelezd, hogy meg fogod előzni, kiálts rá, hogy „balról jövök”, csöngess neki! Ne csinálj hirtelen irányváltásokat és ha jelzed is, hogy kanyarodsz, akkor is nézz mindig hátra! Meg kell tanulni a biciklin a hátranézést. Nem olyan egyszerű, gyakorolni kell sokat. Ha már így belejöttem a tanácsadásba… tanulj meg nagyon lassan menni! Ha ilyen tempóban tudsz egyenesen menni biciklivel, akkor ügyes vagy, nem lesz bajod később. Végül a legfontosabb, hogy nem szabad félni! És persze tekerj sokat! Egyre jobban fogod szeretni.”

 

városi bringázást 4 budapesti szemszögéből bemutató kisfilm elérhető a youtube-on.

A filmekben elhangzó zeneművek címe: Sneeuwland és Les Sablons, szerző: Oskar Schuster, jogtulajdonost képviseli: Schubert Music Publishing Kft.

Koltai Piroska

Koltai Piroska

A futás világába nem olyan rég csöppentem bele, de mint „laikus futó” egyre jobban magával ragad ez az örömteli sport...... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​