Ivózsák vagy kulacs: izzasztó kérdés

Mindkét megoldásnak vannak hívei. Szóbeszédre viszont nem adunk, így kénytelen voltam magam megtapasztalni a különbségeket.

Bár a voltaképpeni szezonból lassan kifelé megyünk, érdemes szót ejteni arról az esetről, amikor az ivózsákot a hátunk közepére sem kívánjuk.

Több oka is lehet ennek: egyrészt, az elmúlt nyár fojtogató melegeiben, és akár az utószezonban is jól tud esni a hátunkon keresztül elvezetett hő távozása. Izzadságunk is könnyebben szárad, feltéve, ha megfelelő bringás mezben, vagy egyéb technikai anyagú pólóban tekerünk. Egyesek azért nem szeretik a zsákokat, mert elmondásuk szerint a mellkason keresztülívelő pánt akadályozza légzésüket, vagy a mozgásukat.

Egészen az idei nyárig én is a kizárólag zsákkal montizók táborát gyarapítottam. Értek viszont olyan impulzusok, melyeknek nem tudtam ellenállni, és kipróbáltam, milyen érzés, ha nem a hátunkat húzza a magunkkal cipelt súly. A hátizsákból a kerékpárra kerültek tehát a kellékek, illetve néhányukat továbbra is a testemhez rögzítve vittem magammal. Az eredmények természetesen  másfajta kompromisszumokat hoztak magukkal, mint a zsák esetében… de ne rohanjunk előre, nézzük a folyamatot!

Ivózsák vagy kulacs

Ez mind a hátamat húzta eddig.

Először is szükség volt egy kulacsra, amivel a vízpótlást biztosítom. Mivel az első vázháromszög tetemes részét a rugóstag foglalja el, helyhiány miatt az országúton használt kilenc és fél decis kulacsom szóba sem jöhetett, be kellett érnem egy 600 milliliteres változattal. Emellett tartottam is tőle, hogy ekkora tömeget a lejtőzések alatt fellépő agresszív erőhatások úgy megdolgoznának, hogy ebben a játszmában a kulacstartó húzná a rövidebbet. Probléma egy szál sem, mint kiderült, jól beosztva, egy Pécs-Orfű távot is ki lehet ennyivel húzni. Kulacstartóként a legmegbízhatóbb tartást az  Elite Custom Race Plus modellje biztosította.

A nagyobb gondot a defekt és egyéb kellemetlenségek megoldásához szükséges szerszámok elpakolása jelentette.

E téren ott könnyítettem, ahol csak lehetett. Két pótbelső helyett csak egy maradt, a pumpa + CO2-patron párosból a pumpa szobafogságot kapott. A multitool kötelező tartozék, szerencsére egy elég kompakt darabot hordok magammal. A mindig magamnál tartott pénztárcából mindössze egy összegumizott személyi-lakcímkártya kombó közé hajtogatott S.O.S. ezres maradt.
A telefont nem is említem, hiszen tudjuk, hogy amit nem rögzítünk a Straván, az a kör meg sem történt – és ha segítségre van szükség, messzebbről hívható vele, mint ameddig a kiabálásom elhallatszik.

Ivózsák vagy kulacs

Belefér? Belefér!

Hová fér el mindez?

A térdvédővel és a kesztyűvel (mászáshoz nem veszem fel) nem volt gond, egymásba csúsztatva őket, a külső térdvédő saját tépőzárjával rögzítettem a csomagot a kormányhoz.
Először egy felsőcsőre nyeregként felfekvő két rekeszes váztáska lett a választott szerszámhordozó. Viszonylag kényelmesen elfértem benne, viszont szűk kanyarokban megesett, hogy a térdemmel rugdostam, és a kerékpár elejét is elég nehézzé tette.
A megoldást áruházunk túra részlegén böngészve találtam meg, egy nagy méretű Quechua övtáska személyében. Alapvetően utazáshoz vettem, nem akarván két hátizsákkal (egy feladva poggyászként, egy pedig kézipoggyászméretű) repülőre szállni, a gépen kívül macerás lett volna a logisztikája. Mivel amúgy is számos Youtube-csatornán és egyéb bringás médiában láttam újabban hegyikerékpár-specifikus övtáskákat, megért egy próbát.

A lényeg az benne, hogy amellett, hogy alacsonyan tartja a súlypontot, a hátat is engedi szellőzni, és a nagyobb darabokba víztasak is rakható.
Az általam választott modell 5 literes űrtartalmú, külső  részén pedig egy gumizsinór is található, ami alá egy vékony, hosszú ujjú, szélálló softshell is befér.
Az övtáska befogadná ugyan, de a többi kellék súlya nagyon lehúzta hátul, és zavaróan  billegett, mikor ugrálni próbáltam vele. A súly elosztása végett a szerszámzat egy noname, kínai váztáskába került, mely a felsőcső tetején foglal helyet, szabad helyet adva a térdemnek.

Ivózsák vagy kulacs

Pólóra vett övtáskával edukálok.

Mik voltak hát a tapasztalatok?

Mivel a legközelebbi ösvények közvetlenül “felettem“ találhatóak, ezért minden út meredek mászással kezdődik. Amit először tapasztaltam, azt hozzávetőleg úgy tudnám leírni, mintha kaptam volna egy plusz sebességfokozatot. Bár soha nem éreztem fojtogatónak a vízzsákjaim ölelését, nélkülük összehasonlíthatatlanul könnyebb az emelkedők teljesítése közbeni légzés. A felsőtest teljes szabadságát semmi sem múlja felül ilyen téren. Amire figyelni kell: mászáshoz soha ne húzzuk túl az övtáska szíját, mert a mellkasunk szabad ugyan, de a hasi keringést el tudja szorítani.
Izzadás terén készüljünk fel, hogy a fenekünk feletti rész át fog ázni – bár ez amúgy is megtörténik egy komolyabb emelkedő leküzdése alatt.

A lefeléken is más volt, sokkal szabadabban tudtam magam alatt tenni-venni a kerékpárt. Volt ugyan egy kis bizonytalanság érzésem először, tekintve, hogy a zsákom hátprotektort is tartalmaz, de ez elég hamar elmúlt, hiszen ismert pályákon teszteltem, és nem is a legvaracskosabbakra mentem először. Ami fura továbbra is, hogy nehéznek érzem a kerékpár elejét. Ezen egy első vázháromszögbe erősített váztáskával fogok idővel változtatni, ezáltal átrakva a súlyt alacsonyabbra és a kerékpár közepe felé – tehát közelebb a saját súlypontomhoz. Meglátjuk, októberben milyen kollekciót mutatnak be élőben termékmenedzsereink, hátha lesz közte megfelelő…

Összefoglalva a zsáktalanság előnyeit és hátrányait: mindenképp nagy plusz a szellőzés, és a mozgás szabadsága, viszont a korlátozott pakolhatóság és súlyelosztás szükségessége némileg kihívás elé állítja találékonyságunkat. Hosszabb, vízvételi lehetőség nélküli túrákra továbbra sem ez a legelőnyösebb választás – hacsak nem fér két kulacs a kerékpárra.
A választás tehát a tiéd, kedves olvasó, egy a biztos: mindkettővel nyersz!

Nagy Gábor

Nagy Gábor

Gyermekkoromban megérintett a forgó kerekek giroszkópikus hatása , a kétezres évek közepe óta pedig inkább életmódnak tekintem a bringákhoz fűződő... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​