Továbbtanulás – Lovas képzések pro és kontra – Kell egyáltalán választani?

Sok fórumon kérdezik fiatalok, hogy ha lovas irányban szeretnének továbbtanulni, akkor mi a teendő. Saját tapasztalataim alapján összefoglaltam a legfontosabb kérdéseket, melyekről mindenképpen érdemes beszélni a döntés előtt.

Egyik forgalmas szombaton szokás szerint szakmázunk a részlegen. Egy kamasz lánynak komplett felszerelésre van szüksége: szeptembertől lovasiskolába megy. Amikor apuka kezében meglátom a suliból küldött levélen az ismerős pecsétet, felcsillan a szemem – Bábolna. “Na, leányzó, izgalmas időszak vár Rád! Gyere, összeszedjük, mi minden kell hozzá.”

A lány próbálgat, közben a szüleivel már eggyel közvetlenebb hangvétellel beszélgetünk. Mesélem nekik, körülbelül mire lehet számítani, adok néhány hasznos tippet a kezdetekhez. Ők nagyjából tisztában vannak vele, mi fog következni, nincsenek illúzióik, ezzel a kevés kivételhez tartoznak. Több szülő azonban korábban tele kérdésekkel, némileg megijedve fordult hozzám, hogy az ő gyermeke kitűnő tanuló, és oda akar járni.  A többedik ilyen félórás beszélgetés után döntöttem el, hogy erről bizony nem ártana írni egy cikket.

Szakiskolába? Az én gyerekem?

Mert lehet szidni a szakiskolákat, az oktatás hiányosságát, az okj-s képzéseket, én azt mondom: örüljünk, hogy vannak, válasszunk tudatosan, és a “több láb” elvét követve használjuk őket okosan. Nekem például nem nagyon lett volna más lehetőségem az elinduláshoz, hiszen a családban, ahová születtem, senki nem foglalkozik állatokkal, ez nem is volt egy olyan opció, ami egy városi gyerek számára egyáltalán szóba jöhet. Így aztán kivételes utat jártam és járok be, erről már több cikk született korábban. De kivételek  mindig voltak, vannak, és ahogy észtevettem, egyre több lesz.

Külföldi szakmai gyakorlaton, segédtanárként, 2013.

Valahogy sokan keresik a vészkijáratot az egyre őrültebb tempót diktáló mókuskerékből, ezen nem is kell nagyon csodálkozni, az állatok közelsége pedig köztudottan jó hatással van az emberi pszichére. Na de mit érdemes tenni, amikor kétfelé húz a szív, és a józan ész? Adott egy jó képességű gyerek, aki imádja a lovakat, és a tanulásban is jeleskedik. Hajthatatlanul lovas területen képzeli el a továbbtanulást. A szülő halálra rémül a szakiskolákról terjengő rémhírektől, valljuk be, nem teljesen alaptalanul. Meg ott az a fránya “Hogy fogsz te ebből megélni?” kérdés… Mit lehet ilyenkor tenni?

A szakiskola kiegészíti az általános képzést

Alaposan körbe kell járni a témát, mert sajnos égető szükség van rá a mai világban, hogy a gyereknek legalább egy érettségije legyen a szakma, jobb esetben szakmák mellé, de jobb, ha van felsőfokú végzettsége is, nem is beszélve a használható nyelvtudásról – sose lehet tudni – alapon.  Minket a gimiben már akkor úgy szocializáltak, hogy nem az a kérdés, van-e diplomád, hanem, hogy hány van. Kitapostak belőlünk legalább egy nyelvvizsgát még érettségi előtt, és én ezért a mai napig hálás vagyok. Valamint szerencsés, hogy akkor, 15 évesen akkorát estem a lóról rögtön a második alkalommal, hogy valahogy kitartottam a középfokú tanulmányaim végéig, mire tudatosult bennem, hogy az életemről egyedül én döntök, és megszületett bennem az igény, hogy eltéríthetetlenül ebbe az irányba haladjak.

Eredetileg persze én is azokkal a szép reményekkel kezdtem Bábolnán, mint szinte mindenki: lovagolni szerettem volna megtanulni. Amilyen kis maximalista voltam mindig is, már a felvételire is tudatosan készültem, eljártam a lovardába heti kétszer az egy helyett, lovasbérletet vettem, és így kilenc hónap után mind az öt iskolalovat tudtam lovagolni síkon, a három alapjármódban. Annak a lovardának a lehetőségeit ezzel nagyjából ki is maxoltuk.

Ballagás, 2012

Aztán amikor a felvételire érkezve izgatottan beléptem az előcsarnokba a szokásos kis ünneplőmben, rögtön lefagytam, mert rajtam kívül mindenki utcai ruhában volt. Életem visszatérő kérdése, hogy vajon, nem ott és akkor kellett volna-e megfordulnom, és inkább felvételizni valami számomra dögunalmas szakra a BME-n, vagy a Corvinuson, de nem. Én makacs vagyok. Szeretem a kihívásokat. 🙂 Na jó, naiv voltam, fogalmam sem volt, mire vállalkozom, és talán jobb is – mert bár a tapasztalatok megeddzettek, ha előre elmeséli valaki, hogy mi vár rám, lehet, hogy inkább “beállok a sorba.”

Első az érettségi!

Viccet félre téve: több tényezőt kell figyelembe venni továbbtanulás előtt. Ha a fiatal képes rá, hogy felsőoktatásban tanuljon, de legalább leérettségizzen, akkor azt mindenképpen célszerű megkövetelni tőle a későbbi zökkenőmentesebb boldogulása érdekében. Mellette lehet lovagolni, és lovakról tanulni önszorgalomból, de egy szakmával, még ha az piacképes is, önmagában ma már nem sok mindent lehet kezdeni, és ez akkor is így van, ha vidéken még nem hangsúlyozzák kellőképpen. Bekerülsz egy bérsávba, ahonnan nehéz kitörni felfelé.

Diplomaosztó, 2014

Nem mindegy, milyen a család anyagi háttere. Ha van lehetőség rendszeres lovaglásra, netán még egy saját ló is belefér, az sokat segít, hogy ezen az időszakon átverekedje magát a gyerek, mert valljuk be, olyasmit tanulni, ami nem érdekel, kifejezetten keserves dolog. Nem vagyok híve a korai lóvásárlásnak, de ilyen esetben jobb lehet, ha egy ló jön, mint ha a gyerek megy, és választ olyan intézményt, aminél jóval többre lenne képes. A sorrend nagyon nem mindegy. Sajnos az a tapasztalat, hogy akik előbb járnak szakiskolába, később sokkal nehezebben érettségiznek le, van, akiknek nem is sikerül, mert elszoknak a nagyobb mértékű szellemi terheléstől, nem is beszélve arról, hogy mik tudnak történni egy kollégiumban ilyen fiatal korban, amik felügyelet és állandó feedback hiányában negatívan tudják befolyásolni a gyerek személyiségét.

Gyakorlat, gyakorlat, gyakorlat…

A szakképzések túlnyomó részt a gyakorlatra építenek, és éppen ezért pro tipp, hogy nagyon hasznos tud lenni egy ilyen képzés nappali tagozaton, lelkiismerettel elvégezve. Hiszen tényleg, honnan a fenéből lehetne megtanulni például szakszerűen ellátni a lovak körüli teendőket, ha valakinek nincs vonatkozó kapcsolata? És ehhez nem elég két hét kötelező szakmai gyakorlat, amit ma már szintén le lehet tudni egy aláírással, ha nem akarsz elmenni. Ehhez évek kellenek napi szinten, ha rendesen meg akarod tanulni. A levelezős okj-k azonban sajnos valóban csak papírt adnak, jobb helyeken egy színvonalas vizsgán való korrekt helytállásért, de van, ahol még az sem kell… Az ember becsaphatja önmagát, de akkor a munkahelye is olyan lesz.

Az OKJ-s képzést egyáltalán nem nehéz elvégezni, de hogy mennyit profitálsz belőle, az egyedül Tőled függ. Le lehet vizsgázni 2-4 év után úgy is, hogy az ember a tankönyvet sem nyitja ki, hanem kölcsön jegyzetből puskázik ahol lehet, na az annyit is ér. De ha okosan akarod csinálni, olvass hozzá szakkönyvekből, érettségi tételekből, egészítsd ki az órán elhangzottakat, mert nyilván nincs mindenre elég idő. Én pl. az angolórák helyett külön engedéllyel lovagolni jártam egy másik évfolyammal, mert a gimiben megtanultam azt az anyagot, lovaglás terén viszont bőven volt hová fejlődni, persze a mai napig van. És ha emellett még mindig van kapacitás: egy nappalis OKJ mellett belefér egy felsőfokú levelező képzés. Nem egy orvosi, vagy egy építészmérnöki, de sok kicsi sokra megy, tételeket magolni pedig otthon is lehet.

Zsuzsa néni, akinek rengeteget köszönhetek.

Lovagolni nem ott fogsz megtanulni

Az igazság kikerülhetetlen része, hogy lovaglás tekintetében jóval többet fejlődtem az iskola óta, mint ottlétem alatt. Nyilván ha figyelembe vesszük a tanulók létszámát, összevetjük azt a lovak létszámával, a tanárokéval, és az arab ló fajtájából adódó idegrendszeri, és felépítésbeni sajátosságokkal, akkor bízom benne, hogy ezzel senkinek semmi újat nem mondtam. Ennek ellenére én a magam részéről rengeteget tanultam ott, és rengeteget köszönhetek különösen az egyik tanárnőmnek, aki nélkül lehet, hogy ma nem lovagolnék.

Visszamenőleg megértettem azt is, miért nem fért meg egymással az osztály fiatalabb fele, és az érettségi után csatlakozott. Az egyik csapat a gyakorlatban volt sokkal erősebb, a másik pedig elméletben, és itt egyik sem több, vagy jobb a másiknál, mindkettőre szükség van. Azóta egyébként tudtommal már külön osztályokat indítanak.

A lovaglás önmagában nem elég

Felmerülhet a kérdés, aki van olyan szerencsés, hogy gyermekkora óta versenyezhet, annak vajon mit adhat egy ilyen szakképzés? Sokat. Önmagában a lovaglás csak kivételes esetekben elég. Sajnos a mai világban az, hogy valaki fiatalon nagypályán közlekedik még nem garancia arra, hogy tudja azt is, mit kell csinálni a lovával, ha bármi baja van, neadjisten képes megetetni és kitrágyázni egy versenyen önállóan. Természetesen tisztelet a kivételnek. Egy lovas szakképzés az embert alázatra neveli az állatok felé.

Összegezve: a szakiskolának akkor van értelme, ha nappali tagozaton végzi az ember, mert gyakorlatorientált képzésekről van szó. Kivétel ezalól, ha valaki évek óta ebben dolgozik, és “csak” a papír kell neki, mert az még nincs. Törekedni kell arra, hogy a nehezebb képzéseket végezzük el előbb, és csak azután jöjjön kiegészítésképpen az OKJ, a szakképzés. Ezekből, és az évek rutinjából már kialakul egy stabil, használható egész, melyet persze életünk végéig lehet és ajánlott tökéletesíteni, továbbképezni.

Minden jó, ha a vége jó…

Tehát ha azt kérdezed, mi a jó döntés, én azt mondom, az, ha nem döntesz. Végezz el mindent, amit csak lehet, mindegyiktől több leszel. Csak a sorrendet kell jól megválasztani.

Vinnay Patrícia

Vinnay Patrícia

Az életemnek célt és igazi értelmet adó, abszolút „flow” érzést a nyeregben és a lovak mellett találtam meg. Frissen érettségizett,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​