Mi a baj a doppinggal?

Nagyon kényes téma, de már egy ideje bennem van. Lehet róla olvasni mindenfélét, hogy nem egészséges, hogy csúnya dolog, meg nem igazi az olyan izomzat, ami doppingszerek használata mellett épül. Részben egyébként mind a három pont igaz, de a legtöbb ember nem tud a témáról semmit ezeken kívül. És a legnagyobb baj nem azzal van, hogy egészségtelen.

Mindenki doppingol?

Ez valószínűleg többeket sokkol, pedig minden sportra igaz lehet.  Sajnos a testépítőkhöz kötődik a téma elsősorban és ezt csupán azzal érdemelték ki, hogy ez az a sport, ahol igazán gyors, szemmel látható eredménye van a szerhasználatnak. Az anabolikus szteroidok hatása valóban szembetűnő, de az igazság az, hogy a futáson át, a súlylökésen keresztül a szinkronúszásig minden sportágban elterjedhetnek bizonyos illegális teljesítményfokozó szerek. Ráfogni a témát egy adott sportot űző közösségre naiv és pontatlan hozzáállás.

A “mindenki doppingol”-nak azonban van egy szomorúbb aspektusa is, mégpedig a szó szerint értendő: lemegy az 50 kg-os, vízisikló testű Józsi a terembe és mielőtt vasat látott volna, már keresi is a dílert. Nem is keresi sokáig, mert van az mindenhol, minden sarkon. És Józsi meg fogja venni az “eredeti” ampulláit, mert hétfőről keddre Mr. Olympia szeretne lenni. Vagy rosszabb esetben csak a balatoni csajszerző turnéját akarja bebiztosítani és feszengeni a strandon. Pedig a dopping az élsportolók játéka tud lenni, nem a kezdőké. Lehet fogadni, hogy maga a szer tesz nagyobb kárt Józsiban, vagy az, hogy nulla tapasztalattal akar masztodon lenni a teremben.

Eredmény kemény munkával, vagy “rásegítéssel”?

Eredeti cucc

A “doppingolni nem egészséges” kezdetű mondatokat most hagyjuk és nézzük a témát felnőtt fejjel. Amennyiben egy szerhasználó a nagykönyvben leírt hatóanyagokat tartalmazó készítményt veszi meg, egyenesen a fehér köpenyes laboráns sráctól a gyárkapuban, majd azt előírt mennyiségben használja, kiegészíti egyéb, hatásoptimalizáló anyagokkal, majd szépen le is vezeti a kúráját és mindezt folyamatos orvosi felügyelet mellett teszi, azt kell mondani, hogy sokkal kevesebb káros hatással kell számolni, az eredmény meg jönni fog. Nem, ez nem szteroid-lobbi, hanem tény. Mint ahogy az is tény, hogy aki össze tud rakni egy csokis muffint, az tud gyártani hamis cuccokat is, nagy ész nem kell hozzá. Egy kis hatóanyag és sok felütőszer, üres ampullák, egy kis kézügyesség és kész. Már mehet is a fogyasztóhoz. És ez a jobbik eset, mert valóban azt, vagy az ahhoz hasonló kemikáliát veszed meg, csak kisebb dózist kapsz, mint ami fel van tüntetve. A rosszabb pedig az, hogy köze sincs cuccokat is kaphatsz valami jó kis retrokoksz neve alatt, amiről a világon senki nem tudja, hogy mit várhatsz. (Persze az már lényegtelen plusz, hogy az évek óta bezárt üzem még tegnapelőtti gyártási számot tüntet fel a “megbízható” termék dobozán – ilyeneken nem kell fennakadni.) Eredeti, gyógyszertári minőségű terméket, amiről tudod, hogy mi van benne, 80%-os biztonsággal mondhatom, hogy nem kapsz sehol. A gyógyszertári tesztoszteron vényköteles, azt még akkor sem tudod felíratni, és beszerezni, ha te magad vagy az orvos, annyi macera van vele.

Dopping, élsport és a vastag pénztárca

Az anabolikus szteroidok nem csodaszerek. Sokan hiszik, hogy pár szuri meg néhány bogyó majd pótolja azt a munkát, amit lusták belefektetni. De ezek még mindig csak olyan cuccok, amik begyorsítják a fehérjeszintézist, fokozzák a regenerációt és az egekbe emelnek bizonyos hormonszinteket. Nem instant izmok, vagy instant zsírpárna irtók. Ha nem viszed be a szükséges tápanyag mennyiséget, ha nem edzel szabályosan, szervezetten évek óta, akkor akármit kapkodsz, vagy szúrsz be, max. tönkreteszed a belső szerveidet, a és szép aknés, zsíros arcbőröd lesz. A hormon-háztartásról nem is beszélve. Engedjük szabadon a fantáziánkat, hogy mi történik, ha egy 21 éves srác a mesterséges tesztonak köszönhetően leállítja a saját termelését…Hát, biztos nem örül a barátnője.

Dopping

A testépítéshez érteni is kell

Aki viszont már egy magas szinten, az emberfeletti teljesítmény elérése végett nyúl ilyesmihez, az már -bármilyen furán is hangzik- sportszempontból hasznosabb, és értelmesebb is. Egészségügyi szempontból pedig orosz rulett. Aki rendszeresen jár vérvételre meg orvoshoz, az talán kisebb károkkal is megúszhatja, de ehhez még feltétel az is, hogy jó vastag legyen a pénztárca. Olcsó szemetet lehet venni pár ezerért, de akit érdekel, hogy minél kisebb pusztítást végezzen a testén, annak mélyen a zsebébe kell nyúlni. Egy kevésbé gyilkos hatásokkal bíró kúra akár hatszámjegyű összegeket is felemészthet.

Sportetikai nézőpontok

Bizonyára az előző bekezdésemen sokan felhördültek, ahol nyugodtan leírtam, hogy ha egy tapasztalt sportoló nyúl a kokszhoz, akkor lelke rajta. Meg, hogy ez vajon mennyire etikus. Nyilván nem arra gondoltam, hogy oké, amikor fél éve edzegető csajok mórikálják magukat a színpadon, csinosak, szépek és több üres gyógyszeres dobozuk van otthon, mint proteines. Versenyző, és versenyző között is van különbség. Testépítő körökben vannak naturál versenyek és “csak úgy simán” versenyek. Előbbin nem láthatunk izomkolosszusokat, hatalmas fizikai erőt és elképesztő szárazságot, ellenben láthatjuk az ember kimaxolt genetikai határait és igen, ott van doppingteszt. Máshol nincs, viszont az állad leesik a látványtól. Az, hogy ki, hogyan ítéli meg mindezt, a saját dolga. Ami biztos, hogy nem szabad vállat vonva azt mondani, hogy ja, ezek fel vannak fújva és nekik könnyű. Dopping ide vagy oda, itt kőkemény munka van. És ismét mondom, nem az önjelölt világbajnok edzegető exhibicionista egyversenyes srácokról és csajokról van szó.

Én és a dopping

Engem is megkörnyékeztek a gyors eredmény ígéretével

Joggal merülhet fel mindenkiben a kérdés, hogy honnan ismerem ezt a témát ennyire, és miért állítok elég kemény dolgokat ekkora magabiztossággal. Nos, mert volt részem benne, igaz csak közvetetten. Az élet belesodort. Amikor elkezdtem edzeni, nagyon sok teremlátogatónak feltűnt, hogy gyorsan fejlődök és erősebb vagyok, mint az átlag lány. Többen környékeztek meg azzal, hogy ha már genetikailag ilyen szerencsés vagyok, akkor képzeljem el, hogy mi lenne, ha még hozzá raknék ezt-azt. Semmi komolyat, mert ugye vannak “teljesen ártalmatlan készítmények, tuti biztos helyről”, egy kis tesztocska, nulla androgén mellékhatással persze, vagy kockázatmentes pörgetőke. Én ugyan nemet mondtam, de lettek olyan barátaim, akik nem feltétlenül ódzkodtak a témától. Igaz, nem lettem a vásárlója senkinek, de első kézből láttam, mi történik, vagy mi nem, ha illegális szereket használunk. Plusz még borzasztóan érdekelt is, így rengeteget olvastam utána. Egyszerűen izgalmasnak találom az emberi testet és azt, amire képes;  azt, amit a kemikáliák csinálnak vele. Középsulis kémiatanárom biztos büszke lenne rám, hogy most mekkora menő önjelölt toxikológus lettem, ahhoz képest, hogy anno visszatérő rémálmaim voltak a szteránvázas vegyületektől. De be kell vallanom, tényleg csodálatos, ahogy a kemikáliák uralnak egy emberi testet. És itt a csodálatost lehet nyugodtan úgy érteni, ahogy Szophoklész is használta a szót anno…

Azt gondolom, ha már az átlagnál talán jobban ismerem a témát, akkor annyival legalább tartozom a (túl)lelkes kezdőknek vagy befolyásolható haladóknak, hogy legalább egy cikk erejéig leírom, hogy miért ne. Szerintem. Az is tény, hogy még nekem is rengeteg tanulnivalóm van és folyamatosan képezem is magam.

Ugye, szép vagyok?

A végére hagytam azt, ami szerintem a dopping legnagyobb veszélye. Alapból olyan világban élünk, ahol minden arról szól, hogy mindenki valamilyennek akar látszani, mindenki jól akar kinézni. Túl sokan szeretnék azt mutatni, hogy ők erősek, szépek, és ezt lehetőleg azonnal, arcba bele mindenkinek. Viszont csak táplálékkiegészítőkkel, kajával és edzéssel  nem fog menni varázsütésre. Különben is, azzal macera van, sok-sok idő, és kemény munka, koksszal pedig rövidebb idő alatt, és kevésbé precíz hozzáállással is elérhető egy szembeötlő(bb) külső. Pedig  ennek ára van, és nem csak a testünk sínyli meg, hanem az önértékelésünk is. Mert amikor azért edz valaki, hogy tudja magát bámulni a tükörben, ráadásul bármi áron,  és nem azért, hogy testileg-lelkileg jobb legyen, akkor ott hatalmas gondok vannak. Mutassunk példát.

Tóth Szandi

Tóth Szandi

Tóth Szandi vagyok, 23 éves, a dunaújvárosi Decathlon csapat tagja, a vasak megszállottja. 20 éves voltam, amikor eldöntöttem két dolgot:... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​