Franciák a magyar pásztorkutyák közt: Rebelle első versenye

Ahogyan azt korábban már nagyon boldogan elújságoltam, Rebelle kiskutya sikeresen eljutott a munkavizsgáig. Ám ez a megmérettetés csak az első lépcsőfok volt a terelőkarrierjében, remélhetőleg a jövőben még több - legalább ilyen sikeres - verseny vár majd rá, mint ez a legutóbbi volt. 

Nem volt tervezett, hogy a Magyar Pásztorkutyák terelőversenyére nevezünk vele első nekifutásra, ezt a lehetőséget inkább az élet hozta. Tudtam róla ugyan, hogy a Duna-Tisza Magyar Pásztorkutyás Hagyományőrző és Sport Egyesület szervez egy ilyen megmérettetést az egyik kedvenc helyemre, Szaporcára az Ős-Dráva Látogatóközpontba, de sokáig csak amolyan délutáni programként gondoltam rá, amire kilátogatunk nézőként a szabad szombatomon. Aztán úgy hozta az élet, hogy az a Wenzel Kati bírálta Rebi munkavizsgáját, akit erre a rendezvényre is felkértek, így még időben tudott szólni, hogy itt nem csak magyar kutyafajták indulhatnak! Rögtön el is indult a vezérhangya a fejemben, ha közel is van, rá is érek, miért ne neveznénk be? Így hát rögtön az összes jószágom beneveztem (segítek: három aktív terelő kutyám van, egy anya-lánya-unokája sorozat), sőt, meggyőztem egy barátnő/kolléganőt, hogy jöjjön ő is, így végül Annával és még egy kedves kutyás barátunkkal, Szandrával kiegészülve jelentünk meg augusztus 12-én szombaton Szaporcán.

A terítékfotónk 🙂

Megadták a módját!

Nagyon igényesen, aprólékosan megszervezett eseményen jártunk, volt kirakodóvásár, kiegészítő események (a nemzeti park jóvoltából madárles és hasonló érdekességek), a nyárson is ott pörgött két bari, finom ebédet ígérve. A pályánk jóval kisebb volt, mint amihez hozzászoktunk, így viszont a nézőknek lehetősége volt teljesen körbeállni, a verseny során pedig végig egy kommentátor segített az események megértésében.

Fém drankák, árnyék a barkinak, külön nyíló karámok, szép, kidolgozott akadályelemek

A versenykategóriák

Az osztályok kiosztása itt kicsit máshogy alakult, mint az IHT versenyeken. Van egy osztály az ösztönpróbával már igen, munkavizsgával még nem rendelkező kutyák számára, ez a Kisbojtár, ebben indult Nova és Anna (aki a pécsi áruház vízi sportok részlegét erősíti). A vizsgázott kutyák Bojtár és Öreg Bojtár osztályban indulhatnak, ugyan úgy továbblépéssel, mint az IHT szintjei közt, tehát Rebi és Pogi csak a Bojtár osztályban futhatott, és van a “papíron felül álló” osztály, a Számadó juhászoké, ahol bármilyen kutya indulhat, aki hivatásosan űzi a munkáját, itt is tiszteletét tette a társaságunk Jettával és Mítával (aki szintén rokon, Jetta egyik lánya).

Már a francia fajták “gyűjtő stílusa” is új színt vitt a magyar fajtás verseny világába, de Nova szemmel terelése volt talán a legnagyobb látványosság

Számadó juhász, a profik osztálya

Elsőként a komolyabb osztályok indultak, hogy kicsit finomítsanak a juhok viselkedésén, mivel itt szinte teljesen vad, embertől és kutyától egyaránt rettegő állatokkal dolgoztunk. A számadó osztályban aztán olyannyira feltették a lécet ezek a még bejáratatlan és szilaj, agilis állatok, hogy az első két induló két mudija nem tudta teljesíteni a pályát. A beauceronjaink, Jetta és Míta szerencsére végig tudták vinni a nyájat az akadályokon, bár nekik sem volt könnyű dolguk! Büszke is vagyok a munkájukra, ráadásul nagyon szép bemutatót tartottak a nézőknek a “gyűjtő” stílusból is, hiszen a magyar pásztorkutyások hagyományosan “hajtásban” dolgoznak, azaz ők nem két oldalról fogják közre a birkát, hanem a kutyával azonos irányban közelítik meg a nyájat.

Én innen, ő amonnan, így néz ki a gyűjtő munka

Elsőbálozó a pályán!

Mikor a Bojtár osztályosokat hívták pályabejárásra, meglepetten szembesültem vele, hogy a többi (elő)nevező nem jelent meg a helyszínen… így sajnálatosan csak a két saját kutyám indult egymás ellen. Pogóval, a rutinosabbal futottuk le a pályát először, majd gyors váltásban követte őt a lánya, Rebelle. Kiválasztottam neki a legtöbbet pihent nyájat, majd elkezdtük a pályamunkát, amihez 15 perc állt rendelkezésünkre.  A juhok makacssága miatt a kihajtás nekünk sem ment olyan könnyedén – ahogy korábban a pumik és mudik is megküzdöttek a problémával – de szerencsére Rebi ez alkalommal nem esett szét, csupán akkor volt egy nem teljesen megalapozott manővere, mikor a nyáj felét már kitessékeltük, és az utolsó barit próbáltuk meg kipattintani a karámból – én megkérdeztem a bírót, megfoghatom-e kézzel (egyetlen birkát mindig sokkal nehezebb terelni), és míg megkaptam az igenlő választ, a kutyám gyorsan utána iramodott a kihajtott csapatnak… a nyilvánvaló következmény az lett volna, hogy visszahajt és kezdhetjük elölről az egészet, ezért kissé kétségbeesetten üvöltöttem utána – de működött! A speaker is kiemelte, hogy ez necces helyzet volt, de legalább a nagy fennforgásban az utolsó renitens barink is elhagyta a karámot, végre nekiállhattunk a pályának.

A Bojtár osztályban a felvezető is átmehetett az akadályon, nem kívülről kellett átdolgoznom a falkát a szűkítőn és a tyúklábnak nevezett kétkijáratos akadályon, bár ez sokkal nem könnyítette meg a dolgomat, mivel ezeknek a birkáknak eszük ágában sem volt követni az embert. A szűkítő után aztán elszökött a nyáj, ahogy eddig is, minden kutyánál, de Rebi minden szökés után egyre szebben választotta le a barikat a karámról! A tyúkláb akadályunk, a bugakerülés, a megállításunk és a kapun áthajtás is szép lett, bár közben elő-elő fordultak nyájszökések. A kis terület és a szerencsésen hűvös időjárás miatt ez nem jelentett túl nagy problémát, mi türelmesen, minden meglógás után újra összeszedtük őket. Végül Rebelle ezzel az ügyes munkával 4 ponttal többet szerzett, mint a saját anyukája (aki mögött 4 évvel több versenyrutin van!), így megnyerte az osztályt, élete első versenyén tehát első helyezett lett!

Lobogó nyelv és csóváló farok: Rebit ezer közül is fel lehet ismerni a pályán 🙂

Internacionális sikerek a magyar pásztorkutyák versenyén!

A végeredmény tehát Számadó juhász osztályban: Jetta 1., Míta 2. helyezett, Bojtár osztályban Rebelle 1., Pogo 2. helyezett, Kisbojtár osztályban pedig Nova 1. helyezett, négy induló közül!

További terelős élményekért kövesd a falka blogját!

Gulyás Viktória

Gulyás Viktória

A kutyázásnak van az a szintje, ami már túlmegy a józan ész határán, ami az emberek jelentős többségét meghökkenti és minimum... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​