Csend, békesség, belső univerzum… – Porhintés a jóga relaxáció? Adj egy esélyt a nyugalomnak!

Korábbi bejegyzésemben megosztottam veletek, hogy meglehetősen szkeptikus voltam a jógával kapcsolatban. Celebek által meglovagolt divat sportnak tartottam, amit olyan cirkuszi akrobaták hajlékonyságával rendelkező nádszálvékony vega lányok űznek, akikben nincs kraft a kardió sportokhoz.

Ez az előzetes elképzelésem hamar szertefoszlott az első jóga órám és Katával, a munkatársammal  való beszélgetésem után. Ő megszállottja ennek a sokak által sportként űzött irányzatnak. A jóga ugyanis nem (csak) mozgásforma, hanem a hat indiai bölcseleti rendszer egyike. Ezek nem mind tartalmaznak mozgáselemeket (ászanákat). Akad, amelyben nincs is ilyen fizikai gyakorlatsor, míg másoknál meglehetősen hangsúlyosan jelenik meg.

Mivel szeretném folytatni kalandozásomat a jóga világában, így a következő órám előtt ismét Katát faggattam. Vajon mennyire lehet elmélyedni egy 21. századi közép-európai nagyvárosban több ezer éves indiai bölcseleti rendszerekben? Hogyan kerülheti el az ember, hogy a bevásárló listát állítsa össze a fejében, miközben épp mély nyugalomba kellene süppednie a jóga gyakorlata során?

Belső univerzum megtalálása? Lehetséges ez nekem egy munkanap után, este 6 órakor? Vagy hagyjam a szkepticizmusomat és adjak egy esélyt a nyugalomnak?

Mikor ezeket kérdéseket tettem fel Katának, ő egy kis mosollyal a szája szegletében az alábbiakat kezdte el duruzsolni: „Helyezkedjünk el kényelmesen a szőnyegen savászanában. Kézfejekkel felfelé, lábfejeket hagyjuk lazán kifele fordulni. Szemünket hunyjuk le. És most engedjük el a lábujjakat, a lábfejeket, a vádlit. Nincsen feszültség a combokban… Elengedjük a külvilág zajait és befelé figyelünk. Teljes testünk ellazult… Képzeljük magunkat egy tó partjára, ahol szellő fújdogál, borzolja a víz tükrét.  Ilyen az elménk is belülről, tele hullámzó gondolatokkal. Most képzeljük el, ahogy a víz tükre kisimul, így csendesedik el az elménk is. Próbáljunk meg elengedni minden zavaró gondolatot, kerüljünk közelebb a szerepektől, elvárásoktól és kötelezettségektől mentes önvalónkhoz. Ahogy közeledünk eredeti önmagunkhoz nyugalom, béke és boldogság járja át egész testünket, feltöltődünk energiával. Lassan elkezdjük ébresztgetni a testünket… „

Na, Marianna, az órádról már ismerős lehet neked ez a rövidített jógaóra végi relaxáció. (Kacsint.) A jóga testre gyakorolt jótékony hatásain kívül, számos a lélekre és a tudatra gyakorolt jó hatása is van, amiben a relaxációnak és a meditációnak fokozottan nagy szerepe van.

A jógaoktatóm szerint egy reggeli gyakorlatsor jobban tisztítja a gondolatokat, mint három kávé 🙂

A belső univerzum, az önvaló, valódi én kifejezések biztosan ismerősek olyanok számára, akik már megfordultak  jógaórán. Tudom-tudom…nagyon ijesztő tud lenni az első pár alkalom ilyen szempontból. Nagyon nyitott személyiségnek kell lenni ahhoz, hogy  az ember már élete első jógaóráján be tudja fogadni azt a szellemiséget, amivel itt találkozik. Ilyenkor ugyanis nagyon sokat foglalkozunk ugyanis a bensőkkel is. Mind az ászanák közben, mind egy meditáció, vagy egy relaxáció során.

Biztosan ismerősen cseng egy-egy hátrahajlító gyakorlatnál az a mondat, hogy „most kitárjuk a szívünket”. Majd elmondják, hogyha ez a gyakorlat nem megy jól, kényelmetlen érzésünk támad tőle, sőt akár szorító érzésünk is lehet a mellkasunkban, nem kell megijedni. Ilyenkor csupán valamilyen lelki blokk irányul a szívünkre…idővel ezek majd oldódni fognak…És van egy jó hírem! Tényleg így van! Legalábbis nekem nagyon sokat adott a jóga, és nem csak mozgásszervi szempontból. 

Az, hogy elmondják egy-egy ászana mire van hatással, milyen lelki-szellemi folyamatokra utalhat, – ha megtudjuk csinálni, vagy ha éppen nem -,  már önmagában rengeteget ad ahhoz, hogy jobban megismerjük önmagunkat. Sőt még abban is segíthet, hogy megtanuljuk elfogadni, amit megismertünk saját magunkról. Ugyanígy az óravégi relaxációk, vagy az óra során történő meditációk is segítenek az önmegismerésben, a valódi énünk felkutatásában és persze a testi és lelki feszültségek oldásában. Már ha az ember éppen nem alszik el rajta…mert bizony ez jómagammal is elő-előfordult egyszer-egyszer még jó pár évvel ezelőtt. (Kata itt már nem csak mosolygott, de hangosan fel is nevetett.)

Én személy szerint tévhitnek tartom, hogy a jógázástól automatikusan nyugodtabbak leszünk, és maga leszünk a zen…idővel talán, hosszú-hosszú évek gyakorlásával. De ez egy hosszú és rögös út. Én is még csak járok ezen az úton, de minden nappal jobban érzem magam és erősebbé tesz már a tudat is, hogy teszek magamért. Azért, hogy tisztában legyek vele ki vagyok, hogy melyek a jó és a rossz tulajdonságaim, képességeim.  És ez lesz az, ami úgy gondolom, idővel ténylegesen elvezet majd egy általános, nyugodt boldogsághoz, amikor már semmi nem fog tudni kizökkenteni. Ám ezért is dolgozni kell, kitartóan jógázni és nem megijedni a belsőnkben zajló folyamatoktól, hanem az esetleges rossz érzések ellenére is kitartani és tovább csinálni. 

Ezt csak ajánlani tudom Neked is, Marianna! Fedezd fel a belső univerzumodat, tárd fel az önvalódat, hiszen a mindennapi életünket könnyíthetjük meg azzal, ha  nincs önbecsapás, ha tudjuk, hogy kik is vagyunk  valójában!

Kata lelkesedése átragadt rám is. Bár szkepticizmusom továbbra is ott bujkál bennem, de egy biztos: már csak kíváncsiságból is megteszek mindent, hogy a következő jógaórám végére a lehető leginkább nyugodt állapotba süppedjek és így közel kerüljek önvalómhoz – bármit is jelentsen ez 😉

 

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​