Ezt pont én mondom, akinek a legnehezebben megy a nemet mondás. De ha egyszer valamit a saját bőrödön tapasztalsz meg, utána már játszi könnyedséggel megy a lemondás.

Egy verseny kiváló motiváció

Egy bizonyos szintig. Amikor tavaly egyre jobban elkapott a futóláz, lestem a lehetőségeket, hogy mikor tudok részt venni bármilyen megmérettetésen, ahol felmérhetem az aktuális teljesítményemet és élvezhetem egy-egy verseny rabul ejtő szféráját. Egy időben kicsit át is estem a ló túloldalára. Legalábbis a saját mércém mutatója már kiakadt azon a ponton, amikor rájöttem: már nem magamért futok, hanem egy olyan verseny miatt, amin nem tudom, hogy mit is keresek valójában. Ez nem hogy motiváló nem volt, de az adott táv minden egyes méterét kínszenvedéssel futottam végig. Na ekkor kell nemet mondani.

Gondold végig az éves edzéstervedet!

Mielőtt bármilyen versenyre beneveznél, tűzz ki célokat magad elé. Ez a legfontosabb. Miért futsz egyáltalán és mit akarsz a futással elérni? Ehhez mérten, az edzésterved figyelembe vételével válassz olyan versenyeket és távokat, melyek 100%-os motivációt fognak biztosítani és tudod, hogy további energiával fognak feltölteni a „holt időszakokban”. Ne építs fellegvárat, ha a céljaid nem reálisak és nem fogod tudni tartani az előre eltervezett ütemet! Bár magabiztosan futsz le 10 km-t heti egyszer, ez még egyáltalán nem elég egy maratonhoz!

Dönts te, és ne mások helyetted!

Ne hagyd, hogy magával ragadjon a csordaszellem lendülete! A baráti társaságból mindenki ugyanarra a távra nevez, így te sem akarsz kilógni a sorból? Egyedül te ismered a saját határaidat és te tudod eldönteni, hogy vagy-e olyan szinten, mint a többiek. Egy közösségben, a barátaiddal futni óriási húzó erőt és motivációt jelenthet, még akkor is teljesíted a nagy falatnak tűnő kihívást, amikor már feladnád (tapasztalatból mondom, köszi, Just have fun futóközösség 🙂 ). Viszont egy verseny akkor is élmény lehet, ha nem pont ugyanazt a távot teljesítitek – várni a barátaidat és szurkolni a célnál, a végén pedig közösen ünnepelni, ezek ugyanúgy felejthetetlen pillanatokat tudnak nyújtani.

A lényeg nem a mennyiség, hanem a minőség

Nekem, mint hobbi futónak egyáltalán nem az a mérvadó, hány éremmel és mennyi, különféle technikai pólóval büszkélkedhetek (amiket aztán ráadásul nem is használok, csak elteszem emlékbe). Sokkal többet ér mindaz, ami mögötte van. Az adott versenyre való készülés, a közös edzések, egyéni rekordok, a részvétel. Inkább kiválasztok magamnak egy nagyobb versenyt, egy félmaratoni távot, amire maximálisan koncentrálhatok és minden erőmet bedobva, rendesen fel tudok készülni. Az „apróbb” versenyek pedig maradjanak meg örömfutásnak és motivációnak. Így nem hajszolom bele magam „fölösleges” versenyekbe, ami pénztárcabarát és időt felszabadító megoldás is egyben. 🙂