Terelőkutya az alapoktól – Munkavizsga

Végignéztük Rebelle felkészülését a kiválasztásától kezdve, és szinte minden egyes tréningünkről beszámoltam ebben a cikksorozatban. Most elérkeztünk a széria végéhez: nézzük, hogy muzsikált a kiskutya a munkavizsgán.

Ahogy eddig is, most is egy kis felsorolással kezdeném, az állomásaink tehát: kölyökválasztás, mindenek alapja: a  balansz, balansz elsajátítás, munka karámon kívül, saját reformjaink a terelés képzésében, és végezetül, a munkavizsgára való felkészülésünk tréningje.

Eljött a nagy napunk

Eljutottunk oda, hogy rákészítettük testünket-lelkünket a munkavizsgára, megállapítottuk, hogy nem fogjuk megváltani a világot, de azért a “Munkavizsgán megfelelt” minősítést el tudjuk érni. Eredetileg nem volt célom Rebelle-t siettetni, de úgy alakult, hogy a vizsgán egy verseny is megrendezésre került, amin viszont mindenképp indulni szerettem volna a két másik kutyámmal, hát egy életem- egy halálom felkiáltással beneveztem őt is.

A bírónk Wenzel Kati volt, köszönjük a munkáját!

Mi is ez pontosan?

Mi az FCI terminológiája szerint “TS” fajtájúak vagyunk, azaz tradicionális stílusú. Ebbe a kategóriába tartozik minden terelő kutyafajta a border collie-n és a kelpie-n kívül. (Ők “CS” azaz collecting style.) A munkavizsgánk hivatalos neve HWT (herding working test), ami neve ellenére határozottan nem csak egy teszt – mint pl. az ösztönpróba – hanem egy komplex feladatsor. A munkavizsgához felkészített, ösztönerős, irányítható kutya szükséges, de tény, hogy erre a vizsgára sokkal hamarabb felkészíthető egy alkalmas kutya, mint más munkavizsgákra. (A VAV-ot ne számoljuk, a terelő fajtákra értem ezt a kijelentést.)

A versenyen részt vett fajták: puli, belga juhászkutya, briard, beauceron

Utolsó instrukciók

Július 22-én álltam pályára Rebivel Székesfehérváron az FRPK által rendezett vizsgán. A pálya ismerős volt, eddig szinte minden alkalommal itt tréningeztünk, de a birkákat azóta lecserélték. A nagy hőség miatt korán kezdtünk, fél hétkor már összegyűltünk a pályabejáráshoz. Ahogy a versenyek, úgy a vizsgák is így kezdődnek, a bíró által kitalált feladatsort kell végrehajtani, amit közvetlenül a próbatétel előtt mutatnak meg nekünk. Kutya nélkül mentünk végig az akadálysoron, a bíró elmondta mely feladatoknál mit vár el, mi pedig kérdeztünk.

Minden újonc ismerősömnek elmondom, hogy kérdezni kell! Rengeteg olyan dolog adódhat a pályán, amit nem látunk előre, olyan forgatókönyvek, amikről nem beszél a bíró, viszont pontozni fogja. Jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy egy adott szituációban merre induljunk a kevesebb pont elvesztése érdekében. Jó, ha van velünk egy rutinos segítő, aki ötleteket ad, hogy merre fektessük a kutyát, milyen ívben kerüljünk meg egy akadályt, esetleg van tapasztalata, hogy merre húz majd ki a birka (ezek a nyavalyások szeretnek meglépni a pályáról). A pályabejárás után általában sorszámhúzás következik, ez alkalommal viszont fix sorrendünk volt. A sorszámozás nagyon sokat jelent egy nagy mezőnynél, hisz ahogy múlik az idő, az időjárás és a fáradtság is befolyásolni tudja a birkát, illetve állandó rotációban cserélik őket x darab kutyánként, tehát van egy vaskos szerencse-faktor is a történetben.

Hősünk, Rebelle, a 1,5 éves bocilány

A vizsga

Pályára lépésünk előtt kicsit lemozgattam Rebelle-t, bár ez nála közel sem jelenti, hogy elfáradt volna. Hagytam, hogy intézze ügyes-bajos dolgait (csak mondom, nem szép, ha a kutya a pályamunka során guggol le…), majd mikor lejött az előző vizsgázó a pályáról, rögtön indultunk is befelé. Fontos a rendezvények gördülékenysége miatt, hogy mindig időben legyünk a pályán, egy terelőversenyen nem szabad húzni az időt!

Bent egy egyszerű kihajtással kezdtünk. Egy kisebb karámban voltak elhelyezve a birkáink, kb 15. darab. A juhokat ki lehet hozni úgy is, hogy a kutya a karám mentén mozog, és úgy is, hogy bemegy az állatok közé. A lényeg, hogy ne stresszelje őket feleslegesen. Rebelle szeret bemenni közéjük, és most is így tett. Igyekeztem hamar megállítani, mert sajnos hajlamos az első slunggal belezavarodni a dolgokba, és beállni a karám közepére, ahol mindenhol birka van. Ettől egészen fellelkesül, viszont az már nem jut eszébe, hogy eredetileg kihajtani küldtem be. 🙂 Ezért inkább ilyenkor megállítom, a birka pedig úgyis tudja, hogy jobb neki, ha kijön hozzám.

A kihajtásunk sikeres is volt, viszont utána Rebi elvesztette a fonalat, és megtette a fent említett manővert, csak már karámon kívül. Ahogy az első birka megugrott, ment vele a többi is, a bíró kérése pedig az volt, hogy ne hajkurásszuk a birkát. Ha kifut, inkább vigyük utána a nyájat. Mivel a hodály felé nem szükséges nekik biztatás, Rebit csak lábhoz hívtam, és szépen elballagtunk értük. Itt jön elő a kérdezés fontossága – ez sok minusz pontot ért nekünk, mivel a bírói instrukció csak egy birkára vonatkozott, nem az egész csapatra. Mi szépen a hodályról szedtük le őket, de több pontot ért volna, ha még korábban utánuk küldöm a kutyát. Az első fiaskó után viszont egész szép és kiegyensúlyozott együtthajtást produkáltunk, kicsit nagyobb tempóval, mint kellett volna, de ezen majd még dolgozunk.

Kiderült, mit kell még gyakorolnunk

Egy 8-as kerülés után vittük őket a legeltetési területre, ahol elsőre nem maradtak meg, ezért tettünk velük még egy kört, majd addig kint kellett hagynom a kutyát, míg meg nem érintettem a kerítést a túloldalon. Sajnos Rebike türelmetlen volt, és előbb kapta fel a nyájat, minthogy parancsot kapott volna rá, de után az együtthajtásunk ismét szép volt, sőt, még egy extra akadályon, a hídon is átvittük a falkát (nem volt része a pályának, csak ígért érte egy plusz pontot a bíró). A megállításunk jó lett, sőt, talán miénk lett a legjobb – nagyon szépen sikerült kamatoztatni azt, hogy nem erőltetem hátra a kutya balansz során, egy mozdulatomra szépen előrefutott.

A behajtásunknál ismét előttem járt egy mozdulattal a kutya, viszont legalább szépen csinálta. Megkaptuk a megfelelt minősítést, bár az említett hibák miatt az egyik legkevesebb pontszámot értük el a vizsgázók közt. Azóta sokszor visszanéztem ezt a videót, sok tanulságot levontam belőle, legfőképpen azt, hogy túl keveset segítettem neki. Beleszoktam, hogy a másik két rutinos kutyám a legtöbb helyzetet magától megoldja, Rebit viszont még irányítani kell. Valószínűleg ezen múlt a nyájvesztésünk is a legelején.

Jetta 2., Pogo 3. helyezett, Rebelle sikeresen munkavizsgázott, boldogság!

Így zártuk a napot

A másik két kutyámmal, Pogóval (Rebelle anyukája) és Jettával (ő a nagymamája) IHT 3-as szinten indultam, 11 kutyás mezőnyből Jetta 2. lett, Pogo pedig 3. Mindhárom kutyám szépen dolgozott, gyönyörű megmozdulásaik voltak, nagyon büszke vagyok rájuk!

További beauceronos élményekért kattints tovább a falkám blogjára!

 

Gulyás Viktória

Gulyás Viktória

Kutyatenyésztő család leszármazottja vagyok, kiállításokon szocializálódtam és valószínűleg a morgás és vicsorgás is előbb ment, mint a beszéd. Az első “igazi”... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​