Balaton 24h MTB váltóverseny – Zánka

Július utolsó szombatján, tizenhetedik alkalommal dördült el a Balaton 24h MTB Váltóverseny startpisztolya a zánkai Erzsébet-tábor területén kialakított rajt-cél központban. Csapatunk 100%-ban elsőáldozóként vett részt a nem mindennapi kihívásban. Az oscar-i klasszikussal élve, tudtuk, csak nem sejtettük, mi vár ránk.

Minden évben keresünk valami őrültséget, valami nagy dobást, ezúttal a Balaton-felvidék lett a befutó. Csapatunk két miskolci testvérpár és egy nyíregyi „tesó” egyvelegéből született: sorban Molnár Péter, Molnár György, Dovák Krisztián, Dovák Dávid és Farkas Attila alkotta a kvintettet. Már a rajt előtt önkéntes hendikeppel keserítettük a bukmékereket, a névsorból is kitűnik: mindössze öt fővel regisztráltunk a hat fős váltó kategóriában. Ami mind taktikailag, mind regenerálódás szempontjából jókora hátrányt eredményezett, ugyanakkor mi öten pontosan tudtuk, hogy kikkel megyünk a csatába, ismertük egymást, bíztunk a másikban, egymásért hajtottunk – hitünk szerint ez bőséggel kompenzálta a hatodik társat.

A mezőnyt kevésbé ismertük, így nem bocsátkoztunk különösebb esélylatolgatásokba. Magunkkal foglalkoztunk, sikeréhesen, nem “aprópénzért” jöttünk.  Az egyetlen igazi viszonyítási pontunk a kazincbarcikai Barcika Nép Front csapata volt, akiket kis túlzással évtizedek óta ismertünk, mint a rosszpénzt – a borsodi szomszédok korábban meg is nyerték a versenyt a mostanihoz hasonló összeállítással. Úgy voltunk vele, ha őket „fogjuk”, nagy baj már nem érhet. Akkor még nem is sejtettük, hogy milyen csatára késztetjük majd egymást…

A huszonnégy órás versenyekről indulás előtt illik tudni ezt-azt. Többek között, hogy tényleg 24 órán át tart, tehát egy napon keresztül, szóval egyik nap déltől másik nap délig. Eszement. Meg, hogy a nap során meglehetősen keveset lehet pihenni, aludni  – gyakorlatilag semennyit. Az előkészületek a helyszínen már jóval a déli rajt előtt, reggel kilenckor megkezdődtek, az eredményhirdetés pedig másnap kettőkor szerepelt a kiírásban, így legjobb esetben is 30-32 órás ébrenléttel kalkuláltunk, mindezt várhatóan jelentős fizikai és nem mellesleg mentális igénybevétel mellett.

Megérkezésünkkor a helyszínen nyüzsgő forgatagba csöppentünk. Több ezer négyzetméteren épült ki a sátortábor. Tele bringásokkal, kísérőkkel, valahol már a bográcsban étel rotyogott, a hangszórókból merőben halláskárosító decibelfolyam üvöltött, a mikrofon túlvégén pedig egy ismerős hang, Bíró Ádám, „koreografálta” az eseményeket.

Jelentős segéderővel érkeztünk, így az “alaptábor” kiépítése gyorsan haladt. Hamar álltak a sátraink, kikerültek a csomagtartókból a bringák, váltottunk pár szót az ismerősökkel, no, meg persze a boogie már a lábunkban lüktetett, úgyhogy a pályára is kimerészkedtünk, bejárás gyanánt. A kör 4,3 kilométeren át kanyargott zömében az erdőben, egynyomos ösvényeken. Mindössze egy hosszabb, két részből álló emelkedő várt leküzdésre, mely egy réten át vezetett a pálya legmagasabb pontjáig. Pár trükkösebb részt leszámítva könnyen teljesíthető, egyszerű pálya volt. Két közepes intenzitású warm-up karika után ki is tanultuk a csínját-bínját.

A versenyünk pontban déli tizenkét órakor vette kezdetét. Nyitóemberünk, Peti feladata a lehető legjobb kiinduló-pozíció megszerzése volt. Hamar kiverekedte magát a sűrűből és az első kört már a TOP 5-ben zártuk, elkerülve a tülekedést, feltartásokat. A stratégiánk kezdetben a hosszabb etapok tartásán nyugodott. Négy körös penzumokat teljesítettünk, ezáltal a leváltott csapattagjaink közel három órát pihenhettek. Próbáltuk óvni magunkat a túl sűrű megterheléstől – főleg a délutáni kánikulában. A közvetlen ellenfeleink már ekkor kétkörös szupergyors taktikán voltak, ami néha megnehezítette a feladatunkat. Nem volt egyszerű tartani a különbséget, mégis kifizetőbbnek gondoltuk a kezdeti, kevésbé nyílt sisakos konzervatív-játékot.

Tesóm és Fari után a csapatból negyedikként vágtam neki az első etapomnak. A pulzusom rögtön eldurrant, elsőre máris “túl-gyors” tizenegy perc alatti kört futottam, a fülemen is levegőt igyekeztem venni – általában sikertelenül. A szervezetem próbált figyelmeztetni, hogy ezt egy napon át kéne produkálni, de alig bírtam magammal. Főtt a kávé, mire Gyurinak adtam a stafétát. Az első teljes váltókör után már kirajzolódni látszottak az erőviszonyok. A mezőny összes csapata közül a harmadik helyen tanyáztunk. Elöl a BikeZONE Gödöllő, mögöttük K’Barcika, aztán mi. A műsorközlő kevésbé ismert minket, így a VAD KELET neve ritkán hangzott el… egyelőre.

A nagy hőségben igyekeztünk folyamatosan frissíteni, enni-inni. Az idény adta görögdinnye és házi süti mellett bőven fogytak a szintetikus élelmiszerek is. Tucatszámra gyűrtük össze a géles zacskókat, energiaszelet csomagolásokat és a különböző étrend kiegészítős hordókat is bőszen lékelgettük. Akár a Vészhelyzetben. Töltés kétszázzal. Bámm! Mintha defibrillátorral csaptak volna hátba, úgy estünk neki az újabb és újabb etapoknak. A köztes pihenőidő úgy elrepült, mintha a suliban nagyszünetről csengettek volna be: épphogy gyors energia utánpótlásra, zuhanyzásra, rövidke ücsörgésre, izomlazításra, aztán újabb evésre-ivásra jutott belőle. A 174-es átlagpulzus begyakorolt megszokássá vált, mintha a szívem lassabban már nem is ketyeghetne.


Nagyon hamar kialakultak a körkülönbségek az élen állók és a többiek között, így nem volt elég a saját köreiddel, a legjobb ívekkel, a max terheléssel foglalkoznod, hanem a lekörözések ütemét is előre kellett tervezned. Hol, mikor, hogyan mész el, hogy őt se zavard és te se ess ki a ritmusodból?! Hiszen mindenki meccsben volt, itt mindenki talált ellenfelet magának, ki az óra személyében, ki valós, testet öltött kétkerekű manifesztáció formájában.

Délután öt-hat óra felé járhatott, mikor érzésre is végérvényesen egymásra maradtunk a barcikai hatossal. A BikeZone 8-9 perccel előttünk volt, mögöttünk ugyanekkora távolságra követett minket a legközelebbi üldöző, mi viszont a szomszédvárral oda-vissza előzgettük egymást. Hiába alakult ki egy-két perc előny itt vagy ott, az hamarosan elolvadt és a másik fél felé billent a mérleg nyelve. Sziszifuszi munkával kergettük egymást, a meccs mégis döntetlenre állt, lassan-lassan belső frusztrációt is okozva a sorok közt.

Közeledett az éjszaka, amikor a nagy változások jönnek, az igazi drámák. Kevésbé látjuk egymást, az idő is másképp telik, jön az első (vagy a második) holtpont, kiütközik a fáradtság, alászállnak az est démonai. A hőmérséklet viszont konszolidálódni látszott, fokozatosan hűlt – a körülmények javultak, így dacára a pályára telepedő sötétségnek, a lámpafények villódzása közepette sem romlottak jelentősen a köridők.  Pirkadatra magam mögött hagytam a hatodik etapomat is és, bár az érzékszerveink már némiképp tompultak tizennyolc órányi kerékpározással a hátunk mögött, a verseny továbbra is kiélezett volt. A mérleg nyelve nem akart dönteni. Még mindig nem. Mikor a váltózónában, váltás és chip-csere során összetalálkozott a tekintetünk egy-egy barcikai kollégáéval: csak kacsintottunk és ál-kaján vigyorral konstatáltuk: jó meccs ez. Nagyon jó.

Akkortájt, mikor a normális emberek gabonapelyhes-tükörtojásos reggelijüket fogyasztják, fordult erőset a kocka. Ekkor már az ellenfelünk is öt fővel hajtott – az idei Salzkammergut “A” távját is megjáró, Hernádi Ádi egészségügyi problémák miatt kiszállt. Méterről-méterre kezdtük el leszakítani a barcikaiakat, akiknek első ránézésre nem volt erre válaszuk. Nálunk mindenki vérszagot fogott és egészen eksztázisban kezdtünk hozzá a verseny utolsó három-négy órájának. Mindenki hozzátette a magáét, sorra gyorsabbnál-gyorsabb köröket mentünk és látszólag el is kedvetlenítettük az üldözőinket. Közel egy körös előnyünk alakult ki, amit a cél közeledtével igyekeztünk konzerválni – talán kicsit túl is óvatoskodtuk a hátralévő köröket. Farkas Ati nem sokkal a vége előtt sajnos kiszállt a játékból, így négyen maradtunk, de a magabiztosságunk ezzel együtt nem illant el. A köreink még mindig kimagaslóak voltak, amellett, hogy egyre inkább koncentráltunk a technika óvására, a defektek elkerülésére.

Csapatkapitányként az a megtiszteltetés ért, hogy én kaptam a befutó-körök jogát. Ennél idegesebb etapom nem is lehetett volna – féltem kissé Fortuna szeszélyétől, hiszen semmi problémánk nem akadt a bringákkal több, mint 500 kilométeren át. Mi lenne, ha pont most jönne a dráma? Úgy bringáztam, mintha tojásokon gurulnék, annak tudatában, hogy mögöttem az utolsó utáni pillanatig hajtani fog Barcika, minden erejével – így lassulni nem volt szabad.

A megnyugvás akkor jött el, mikor az utolsó körömre fordultam. Őrjöngő tömeg ovációja fogadott minden versenyzőt a váltózónában – a csapattagjaim hangja ennek ellenére kihallatszott mind közül. 2 perc volt még hátra a 24 órából. Tudtam, hogy az ellenfelet már nem engedik ki újabb körre. Ez már zsebben van, kicsit belül el is érzékenyültem, aztán magamra ordítottam, hogy felrázzam tudatom gejl-fátyolából: “Ébredj már te szentimentális barom! :)” Innen már újra Terminátor üzemmód jött, érzelmek nélkül, nyélen – ahogy szoktuk mondani.

A kanyarok, kövek, fák el-elfogytak mögöttem s feltűnt a célterület, “felcsendült” a szívemnek kedves őrült hangzavar. Plafon-hajrába kezdtem, alig jutott el az agyamig az üvöltő csapat hangja: “Várj meg, guruljunk be együtt!” Fékbe kapaszkodtam és bevártam a társakat: Vadkelet pisztolyhőseit, tesómat és a srácokat, akikkel és akiktől tanultam ezt a sportot. Ezt a szenvedélyt, ezt az őrületet.

Fantasztikus eufória kerített hatalmába mindannyiunkat a célon való áthaladáskor. Valami olyat csináltunk, ami csak a miénk, amit nem felejtünk, amitől azok vagyunk, akik. És, hogy az útnak mindig van miértje, arról a kisfiam nyilatkozott: “Apa megjött.”

Fotó: Medgyessy Tamás & Molnár Tibor

Dovák Dávid

Dovák Dávid

Nekem az írás olyan, mint a fotósnak valamit a lencse végére kapni. Úgy szeretem a toll hegyére tűzni a szavakat,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​