Rózsaszín buborék, szürke valóság

Javában tart a lovastáborszezon, a nyári szünetből is hetek vannak még hátra. Ilyenkor azok is többet vannak lóközelben, akik egyébként heti 1-2 alkalommal, vagy még ritkábban járnak. Hirtelen mindenki ugratni, meg terepezni akar, és természetesen a tábor után kell mindjárt egy saját ló is - ami mind nagyon jó dolog tud lenni - amennyiben valóban eljött az ideje. De hogy mikor is jön el valójában, arról rendszerint máshogy vélekedik a kezdő lovas, a szülő, és a szakma.

Egy egész hétig minden nap kétszer lóra ülni. Általában ez a legcsábítóbb szempont egy lovastáborba való jelentkezésnél. Egyrészről nagyon jó lehetőség a gyerekeknek, mert belekóstolhatnak abba, ami sajnos csak elenyésző hányaduknak adatik meg élete során. Másrészről viszont sok gyerek, és sajnos sok szülő hiszi azt, hogy egy hét alatt meg lehet tanulni lovagolni.

Ebből a hitből, és a kevés rálátásból – szándékosan nem használom a tapasztalat kifejezést – adódóan jönnek aztán velem szembe az olyan mondatok, melyeket a büszke anyukák-apukák a rózsaszín buborékból szeretnek igen pontatlanul megfogalmazni. És az a legdurvább, hogy el is hiszik, meg komolyan is gondolják. Hogy pontosan hánnyal célszerű elosztani a saját bevallású superlativusokat, arra még keresem a megfelelő algoritmust. Mindenesetre ilyenkor be szoktam dobni néhány segítő kérdést, hogy közelebb kerüljünk a realitáshoz. Például, hogy van-e már a gyereknek rajtengedély-vizsgája. Micsodája? …

Jöjjön pár teljesen átlagos mondat, majd azt követően a jelentése, miután kiderül, hogy is van ez a buborékon túl. Végezetül egy kis segítség tőlem, az esettel kapcsolatos tanulságra vonatkozóan. A valósággal való bárminemű egyezés természetesen csupán a véletlen műve…

#1 A gyerekem már profi lovas, hét évesen ugrat. –  A gyermek három jármódban fennmarad a lovon, akkor is, ha néha elé kerül egy rúd, vagy egy kis x.  A “professzionális” szó jelentése:  hivatásos.  Valaki, aki az adott tevékenységből él. Ennek a szónak a rövidítése a profi.

#2 Hihetetlenül ügyes, egyedül törte be, csak az a szemét ló állandóan ledobja, a múltkor még meg is rúgta. – Az otthoni lótartás, és az edző nélküli ad hoc munka gyümölcsei. – A lovat egyébként belovagolni szokás, melegvérű hátasló esetében optimálisan négy-öt éves kortól kezdődően*, az ezzel foglalkozó, általában szakképzett személyt pedig belovaglónak, idegen szóval bereiternek nevezzük. 

#3 Bizony, már tíz éve lovagol –  Majdnem elszégyellem magam, hogy én még csak nyolc, amikor kiderül, hogy:  heti egyszer ül lóra, a tíz év alatt néha elment lovastáborba, 2-3 év kimaradt, télen nem járt, így már magabiztosan lovagol mind a három alapjármódban. Az, hogy hány éve lovagol valaki, önmagában elég pontatlan megfogalmazás. Lovagolhatsz te két éve napi hat-nyolc lovat, meg járhatsz két éve heti egyszer lovasiskolába, hogy csak két, egymástól kellően távol eső opciót emeljek ki. Nagyon nem mindegy.

#4 Országos verseny lesz a hétvégén, azért kell neki a zakó – Szabadidős versenyre mennek, ügyességi számra, melyben három darab ugrás lesz, de persze kötelező kiöltözni hozzá. Most, hogy hivatalosan is megalapították a Szabadidős Szakágat, ez mindinkább elvárt lesz…

#5 “A kezdőknek én mindig a védőmellényt szoktam ajánlani, mert…” Az én gyerekem nem kezdő. Azon mi réges régen túl vagyunk. Már egyedül vágtázik. – A világért sem pejoratív értelemben használom a “kezdő” kifejezést. Az én – és minden felelősségteljes oktató, edző – szemében a kezdő olyan valaki, akire sokkal jobban kell vigyázni, nem azért, mert ügyetlen, hanem mert öt-hatszáz kilós menekülő állatokkal dolgozunk, akiknek időnként vannak önálló gondolataik, és perceken belül tudják, hogy kivel, mit lehet megtenni. – A díjugrató szakágban példának okáért kezdő lovasnak számít mindenki, amíg az első nyolc stíluspályáját be nem fejezi egy méteren. Ugratnak. Egy méteren. A kezdők. 

#6 Azt mondták neki a lovardában, hogy ha műanyag kobak van a fején, kevesebb pontot fog kapni a bíróktól. – Valaki valamelyik lovas felszerelést gyártó márkával áll financiális kapcsolatban, ezért ilyenekkel próbálkozik a kezdő lovasok szüleinél. A védőfelszereléseknek kontinensenként ugyanannak a szabványnak kell megfelelni. Csak úgy kerülhetnek piacra, teljesen mindegy, hogy húszezer, vagy kétszázötvenezer forint az a kobak. Egyébként ennek rendesen utánajártam egy korábbi, neten keringő videó kapcsán, ahol egy lovas hölgy szerencsésen megúszott csúnya balesete után azt mondta, hogy életét egy bizonyos elit kobakmárka termékének köszönheti, bármilyen más kobakban nem élte volna túl. Szerencsére a termékmérnökünk is megerősítette, hogy ez nem igaz.

És a kedvencem:

#7 Ez a kesztyű nagyon gyenge minőség. Egy hónapja használom, és szanaszét van szakadva. Pedig a legdrágább modelletek, állítólag komoly lovasoknak ajánljátok. – Véletlenül ugyanezt a modellt használom napi szinten másfél éve, és még csak most kezd engedni a varrás.  Persze ez attól is függ, hogy lovaglásra, vagy tehénfejésre használják, mert utóbbi egy másik szakág…

*A ló négy-öt éves korától…

Vinnay Patrícia

Vinnay Patrícia

Az életemnek célt és igazi értelmet adó, abszolút „flow” érzést a nyeregben és a lovak mellett találtam meg. Frissen érettségizett,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​