Boronkay Péter, paratriatlonista: “Sikerre vagyok ítélve!”

Végtaghiánnyal született, ennek ellenére sportolni kezdett, és sikert sikerre halmoz. Hat évesen kezdett úszni, és a mai napig az edzések, és a versenyek teszik ki mindennapjait. Kíváncsi voltam mi az, ami motiválja. Ezzel kapcsolatban kerestem meg, és beszélgettem vele.

Kecskeméten szültetett, hétszeres világbajnok, hatszoros Európa-bajnok, többszörös magyar bajnok, paratriatlonista. Bács-Kiskun Megye “Az Év Sportolója” 2007- ben. Kecskemét Megyei Jogú Város “Az Év Sportolója” 2008-ban, és 2009-ben is.

Mesélj magadról kérlek, hogyan kezdtél sportolni?

Gyógytornász javaslatára kezdtem el gyógyúszásra járni. Tízéves voltam, amikor itt volt Kecskeméten egy gyereknapi úszóverseny, itt indultam először. Ekkor megismerkedtem valakivel, akit úgy hívtak, Málnai István. Ő különböző-féleképpen sérült gyerekekkel foglalkozott, és az ő javaslatára kezdtem el olyan versenyeken indulni, amiket ilyen gyermekeknek rendeztek. Innentől kezdve nem volt megállás, folyamatosan jártunk úszóversenyekre. Később vízilabdázni kezdtem. Itt jöttem rá, hogy sportolóként inkább a magam ura szeretek lenni, így végül visszakanyarodtam az úszáshoz.

Ma paratriatlonistaként versenyzel, miért a triatlon mellett döntöttél?

2006-ban kezdtem triatlonnal foglalkozni, ami azért tetszett, mert épek között versenyezhettem, és velük is edzek a mai napig. Másrészt szeretek biciklizni, és kint edzhetek a szabadban. A futással voltak gondjaim, ez a dolog elég távol állt tőlem, de sajnos nélkülözhetetlen része ennek a sportágnak. Szerencsére idővel a sok edzés meghozta a sikereket. Azt tudni kell, hogy ugyanúgy, mint a többi parasportnál, itt is sérültségtől függően vannak különböző kategóriák. Amikor egy parasportoló elkezd triatlonozni, és nemzetközi versenyen szeretne indulni, előtte át kell esnie egy kategorizálási procedúrán, ami azt jelenti, hogy egy orvosokból, és gyógytornászokból álló csapat megvizsgálja, és bekategorizálják azért, hogy minél nagyon egyenlőség legyen a versenyzők között. Így a hasonló sérültségű résztvevők között díjaznak. 2007-ben volt az első nemzetközi versenyem, amikor átestem ezen a nemzetközi kategorizáláson, ott már 4. voltam a VB-n, rá egy évre dobogós. Ezután 5 évig nem lehetett letaszítani a dobogóról.

parasport

Parasportolóként is lehet valaki sikeres.

Mondtad, hogy ép sportolókkal edzel. Nem érzel hátrányt velük szemben?

Hosszútávosokkal úszom, fiatal srácokkal, épp ezért vagyok ilyen fiatalos, hiszen az egész napomat velük töltöm. Ugyanígy az atlétáknál, és a kerékpárnál is, mindenhol fiatalok között edzek. Nyilván azért más, amikor ők pillangón, vagy háton úsznak, én akkor is gyorsúszásban haladok, vagy ha ők gyorsban úsznak, én uszonyt használok, hogy ne maradjak le. Nyilván nem szeretném őket akadályozni a felkészülésben, de ezt Bálint Zoltánnal, az úszóedzőmmel, jól tudjuk kivitelezni.

Mesélnél nekem, hogy telik egy napod?

Minden nap 5:20-kor kelek. 6-kor már ott vagyok az uszodában, és kezdődik az edzés, ami kb. 8-ig tart. Minden reggel van úszás. Hétfő a pihenőnap, ami azt jelenti, hogy csak egy edzés van. Edzés után masszázs, aztán az adminisztrációs, a sajtóval kapcsolatos, és a szponzori ügyeket intézem. Hetente kétszer van erős résztávfutás. Keddenként futóedzés, amit Németh Gyulával végzünk. Kerékpáredzés szerda és/vagy csütörtökön van, egy átmozgató futással együtt, illetve hétvégén hosszú edzéseket tartunk, ami átlagban heti 20 órát jelent. Emellett TRX, BOSU edzésre is járok, ami az erősítés miatt fontos, illetve jógára, ami pedig a nyújtás miatt elengedhetetlen.

parasport

A sikerért pedig mindenkinek keményen meg kell dolgozni.

Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

Úgy gondolom, hogy lehet egy sportoló akár ép, akár parasportoló, mindannyiunk számára a legnagyobb dicsőség, ha itthon, hazai közönség előtt versenyezhetünk. Nekem ez 2010-ben megadatott, hiszen akkor itt volt Budapesten a világbajnokság, és sikerült is aranyérmet szereznem! 2009-ben nyertem még VB-t, ötször nyertem EB-t, valamint többször álltam dobogón világkupán. Legbüszkébb valóban, talán a világbajnokságon elért eredményre vagyok. És persze az i-re a pontot azt tette fel, hogy 2016-ban ott lehettem a paralimpián. Mindössze a világ legjobb 11 sportolója juthatott ki . Én 11. helyen kaptam meg a kvótát. Olyan céllal mentem ki , hogy 11. helynél jobb helyezéssel szeretnék hazajönni és ezt tulajdonképpen sikerült elérni, mert 9. lettem.

Nem nehéz összeegyeztetni a magánéltet a sporttal? Gondolom, sok lemondással jár…

parasport

A kitartás meghozza a várva várt eredményt.

Nyilván nem könnyű, ha az ember élsportoló, és főállásban ezt csinálja. Hétvégén versenyek, hétköznap edzések. Nem mondom azt, hogy könnyű az életvitelem, nyilván megvannak a hátrányai, de számos pozitív oldala is van. Például a mai emberek nagy részén azt látom, túlsúlyosak, és olyan stresszes életet élnek, ami nagyon egészségtelen. Nos, én szerencsésnek mondhatom magam, mivel azt csinálhatom, amit szeretek, és ameddig az egészségem, és persze az anyagi keret meglesz hozzá, addig sportolni szeretnék.

Hogyan tud valaki ennyire pozitív, és alázatos maradni? Mi az, ami motivál, ami miatt soha nem adod fel?

Amikor megkérdezik, hogy mi motivál, egész egyszerűen azt szoktam mondani, hogy: Sikerre vagyok ítélve! Mindig megtalálom az életnek azt a területét, ahol sikeres tudok lenni. Hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek. Ha az ember jót tesz másokkal, és jót cselekszik, az előbb utóbb beérik, és bevonzod a jó dolgokat. Volt egy magánéleti mélypont az életemben, amiből szerencsére sikerült kilábalnom tavaly nyáron, és azóta igazából folyamatosan jönnek a sikerek. Annyira jól sikerül minden, hogy nehéz elhinni, mehet egyáltalán ilyen jól minden egyszerre. Azt gondolom, ilyenkor kell igazán észnél lenni, Ilyenkor kell alázattal, és tisztelettel maradni a sport iránt. Hálásnak kell lenni, hogy olyan dolgok, lehetőségek vannak, amelyekről eddig csak álmodtam. Igen, hiányzik a bal alkarom, de én így tanultam meg mindent csinálni, nem érzem magam sérültnek. Nyilván ehhez kellettek a szüleim is, akik úgy neveltek, mintha mi sem történt volna.

A sport is nagyon sokat segített ebben, hiszen rengeteget ad. Sok sportoló maximalista, tudják, mi az hogy tenni, küzdeni, tudják, hogyan kell elérni a sikert. A sportból már nyertek egy olyan motivációt, amit az élet más területén is tudnak hasznosítani, és én is így vagyok ezzel. Folyamatosan keresni kell a lehetőségeket az életben, mindig kell egy „B terv”. Hiszen, mi van, ha teszem fel már holnap nem tudom ezt csinálni? Így az élet más területén is meg kell állnom a helyemet. Sok sportolót láttam, B, vagy C terv nélkül. Pedig kell, hogy legyen. Muszáj több lábon állni. Voltak nehéz időszakok, de nem szabad feladni, haladni kell tovább. Soha nem felejtem el, honnan jöttem. Nagyon sok sportolónál nincs meg a kellő tisztelet, és elfelejti honnan indult, pedig nagyon fontos az alázat a sport iránt.

Grécs Vanda

Grécs Vanda

Hétévesen kezdetem el úszni, tizenegy évig űztem versenyszerűen. Később sajnos abbahagytam, mert az időmbe nem fért bele a napi két... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​