A látszat csal – áruházi GY.I.K. Pankához

Nem minden az, aminek látszik. Rengetegszer megkaptam már, hogy öt lovas végzettséggel, regisztrált díjugrató edzőként miért dolgozom a Decathlonnál. Hát ezért:

Sziasztok, segíthetek? Nem köszönjük, tudjuk, mekkora méret kell. Jó. De azt a lovaglócipőre szokták ráhúzni, elölről, -fordítva- a zip-zár pedig kívül van. A többi jó. *Továbbmegyek, hagyom, had gondolja át* Várj, nem segítenél mégis? Dehogynem. *Mosoly* Ezért vagyok itt. Ez egy kicsit hosszú lesz, adok rövidebbet. Nem számít, belenő… Feltöri a térdhajlatnál. Én megértem, de van, amiből nem lehet nagyobbat venni, például védőfelszerelésből sem. De ez nem szoros? Passzosnak kell lennie. Ez nem gyűrődhet fel.

*Gyanakvóan méreget.* Ti itt amúgy diákok vagytok? Megtisztel a feltételezés. Gerincvédőből melyiket ajánlod? Csak a mellényt. Itt a biztonság többszörösen felülírja a kényelmi szempontokat. Elég stabilan ül a gyerek… Ühüm. Egy menekülő csordaállat hátán. Próbáljuk fel azt a mellényt, higgyél nekem…

Edzés – hol reggel, hol este – beosztástól függően

Te is lovagolsz?

Lovagolgatok. Kilencedik éve. Most napi kettőt, arra van időm. Régen, mikor lovakkal dolgoztam, több is belefért. Akkor te…értesz hozzá… Milyen szerencse, hogy véletlenül pont erre jártál! Határozottan segíteni jöttem. Nahát, én meg azt hittem, hogy ti csak azért… Tudom, hogy mi csak azért vagyunk itt, hogy pakoljunk. *Felcsillan a szeme – pontosan ezt hitte.* Jaj, ne haragudj, csak tudod, máshol… Tudom. Máshol fütyülnek rá, hogy mit szeretsz, és mihez értesz.

De akkor mit csinálsz te itt?

Nem hiányzik a szabad levegő? De. Baromira. De itt ezerszer jobban megbecsülnek, korrektül bejelentenek, és kapok fizetést is, minden hónapban. Látom, hová juthatok 2-5-10 év múlva, és motiválva érzem magam nap mint nap. Készletet kezelhetek, döntéseket hozhatok, képzéseket tarthatok, sokat utazhatok, kétszer voltam már kint a Fouganzánál Franciaországban. Beleszólhatok az engem érintő kérdésekbe, és kíváncsiak a véleményemre. Persze keményen oda kell tenni magam, de akinek volt már tapasztalata pár inkorrekt munkáltatóval, az meg tudja becsülni magát nálunk. Jellemzően az első munkahelyesek nem szokták tudni, hogy  nekünk itt mennyire jó. 

Nekem nincsenek főnökeim. Vezetőim vannak, és van rá reális esély, hogy ha úgy szeretném, és dolgozom rajta, pár éven belül én is vezető lehessek. Amióta itt dolgozom, már nem kapok gyomorgörcsöt, ha az irodába kell mennem. Az vagy dicséretet jelent, vagy kérdést, mellyel segíteni tudok valakinek. Az időszakos értékelő beszélgetéseket mindig izgatottan várom. De nyilván, kívülről ebből mindössze annyi látszik, hogy én csak azért vagyok itt… Ha a lovazásból szeretnék egy felfelé ívelő életpályát bejárni, törvényes keretek között azt szinte csak egyéni vállalkozóként volna érdemes megpróbálni, abba meg nagyjából csak belebukni lehet, ha ki vagy számolva, és nem értesz az üzleti részéhez.

A lovaglás mindig is az életem része lesz

Márpedig, ha csinálsz valamit, azt vagy csináld jól, vagy ne csináld sehogy, de én 27 évesen már jobban szeretném előre tervezni, amit lehet, mint hogy hónapról hónapra éljek. Itt  számítanak a munkámra, és ez biztonságot nyújtó érzés, ráadásul áttételesen megmaradtam a szakmámnál. Bár minden munkahely ilyen lenne, akkor nem lenne ekkora szakadék látszat, és valóság között, és nem kéne azon dolgoznom, hogy ne vegyenek egy kalap alá egy árufeltöltővel.

Sokszor elgondolkodom rajta, mi lehet az emberek fejében, amikor kasszában ülök, nagyjából sejtem. “Szerencsétlen, nemhogy tanult volna.” Miközben ebben az országban az ember joggal boldog, hogy egyáltalán van munkája, ráadásul ilyen munkája van.  Amúgy  a csapatunk több, mint háromnegyede diplomás.

De ez olyan ritka, mint a fehér holló…

Tudom, hogy az emberek nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy egy multinál valóban hozzáértő emberek dolgozzanak az egyes részlegeken. Miért is lennének? Előfordult már, hogy egy vásárló az én jelenlétemben állt neki a másik vásárlónak bizonygatni, hogy ő mennyire ért a lovas témához, feltételezve, hogy én nem. Amikor meg bemutatkozom, és meggyőzöm róla, hogy láttam már lovat közelről, akkor látom rajta, hogy bár nem tudja hová tenni, de nagyon örül, és egyből bizalmat szavaz. Aztán visszajönnek…

Nálunk az ember attól hiteles igazán, ha elhivatottan űzi is az adott sportot

Sok kedves embert megismertem már így. Sokan kérdeznek a munkánkról, hogy miért szeretünk itt dolgozni, és ilyenkor kiderül számomra, mennyien örülnének az idősebb korosztályból is, ha ilyen körülmények között tölthetnék a napjaikat. Mindig el szoktam mondani, hogy azért is jó itt, mert ennél a cégnél semmi sem lehetetlen, és attól még, hogy a csapat nagy része fiatal, ez abszolút nem elvárás, ahogy a kereskedelmi végzettség sem. Mindössze négy alapértéket kell a magunkénak érezni: őszinteség, önzetlenség, vitalitás, felelősség.  Vannak idősebb kollégák, akik jól érzik magukat közöttünk, és mi nagyon megbecsüljük a munkájukat.

Nagyon köszönöm a segítséged! Nem hittem volna, hogy ilyen profi kiszolgálást és tanácsokat kapok. Biztosan találkozunk még! *Megyek a dolgomra – ma már megérte felkelnem.*

Várj még egy percet! *Körbenéz* Szerinted… Van rá esély, hogy én is itt dolgozhassak?

Fotók: Barcsai Marcell

Vinnay Patrícia

Vinnay Patrícia

Az életemnek célt és igazi értelmet adó, abszolút „flow” érzést a nyeregben és a lovak mellett találtam meg. Frissen érettségizett,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​