A kutyás futásról – 112 km után

A koca-futóból néhány hónap felkészülés után függő lettem, és lassan heti 3-4 edzésnél tartok. Még mindig nem mondhatom, hogy komoly szinten állok akár futásban, akár canicrossban, de már értem, és megtapasztaltam a speciális cc felszerelés lényegét. Nézzük, mire is érdemes odafigyelni.

A kutyás futás (komolyabb szinten már hívhatjuk canicrossnak is) alapjairól írtam már korábban, a home-made felszerelésről, a kipróbálás szintjén, de ha rákaptunk az ízére, akkor érdemes hamar továbblépni, és megfelelő hámot-, övet-, húzószárat venni. Mióta elkezdtük a Hard Dog Race-re való készülést 4 hónap telt el, ez idő alatt 112km-t futottam, és a kezdeti “reumás csiga” tempóról felfejlődtem “aktív nyugdíjas”-sá, elértem saját dream-sebességemet az 5 km-es távon (10 km/h), és azon dolgozom, hogy ez felfeljlődjön egy “átlagos női kocogó” szintű, kevésbé ciki értékre a jövőben. Nézzük hát, mivel találkoztam az elmúlt hónapokban:

Tapasztalatok a kutyával kapcsolatban:

A kutyával kezdve: legyen jó kondiciójú, jó, ha pörög, aktív, de nem olyan nagy gond, ha az elején még nem húz, nagyon sokat változik a viselkedése az edzések alatt, megtanulja – persze ha figyelünk rá – hogy ne igyon stikában pocsolyákból, vagy pláne ne ugorjon be a tóba/patakba ha feladata van. Megtanulja, hogy a húzás maga egy feladat, az irányokat, a “lassan” és a “stop” parancsokat.

Általában, ha van másik kutya mellettük, akkor aktívabban dolgoznak, ezzel szoktuk mi is a null-kilométeres kutyákat kicsit “felhúzni”. Először mindenképp a leghűvösebb órákban (hajnalban) menjünk futni, később ezt óvatosan lehet kitolni, de mindig figyelni kell a kutya határait.

Rebelle és a vadiúj canicross hámja

Néhány gondolat a felszerelésről:

A hám esetében lényeges, hogy a kutyát hónaljban ne zavarja, ne érjen hozzá a lába, hisz hamar kidörzsölődhet, ezért, és a megfelelő felfekvésért alakultak ki a spéci futóhámok. Ezeket használva a vállövön éri a kutyát a terhelés, nem csúszik fel a nyakára, így rendesen kap levegőt, és nem zavarja a mozgásban sem.

Rebelle & Pogo, mindketten méretre szabott hámmal

A húzószár hossza igény szerinti, de versenyeken vannak előírások. Gumírozott legyen minden esetben, és ajánlom, hogy minél vékonyabb. Ha véletlenül lelassul a kutya, akkor roppant kellemetlen a belengő, nehéz szárral futni.

Különböző gyártók húzószárai

A futóöv esetében sokan használnak szimpla övet – én is – de ha már megütünk egy tempót, akkor bizony zavarni fog, hogy felcsúszik derékra, míg csípőn sokkal nagyobb segítséget ad, nem terheli a gerincet és nem fog szúrni az oldalunk – legalábbis nekem sikerült ezt is elérni, mikor túl magasra mászott az övem, és szó szerint beszorította a bordáimat, pedig ilyenkor minden köbcenti levegőre szükség van. A megoldás a profi “beülős” futóöv, ami combon is rögzítve van, így nem csúszik fel.

Fekete-narancs szettem a fekete-cser kutyákhoz 🙂

A cipő egy ingoványos talaj, amondó vagyok, ha már ez egy sprinter ágazat, akkor inkább a short distance cipők felé pillogjunk, edzésekhez, főleg ha kemény földúton megyünk, megfelelő lehet egy betonos cipő is, de később, a versenyekre (amiket ősszel és télen rendeznek) szükség lehet már a jobban tapadó terepfutó cipőre.

Kalenji Kiprun SD, miután megmutattuk neki a terepet

Ügyelj a fokozatosságra!

Edzések tekintetében ugyanazt tudom mondani, mint a szociális háló egyik frekventált kutyás futás csoportjának adminja: ha gyorsan akarsz futni, először sokat kell futnod lassan. Vas Gábor bloggertársunk írt a pluzusról egy nagyon hasznos cikket, ezt is érdemes elolvasni, de visszatérve a canicrossra, az ott ajánlott edzésmód azon alapult, hogy minél nagyobb sebességet tudjunk elérni minél alacsonyabb pulzussal, amihez először el kell érnünk, hogy a lassú, hosszabb távú futáshoz beálljon a megfelelő pulzusunk.

Rebelle, Rotary, Pécs <3

Ez hosszú munka, és saját példámból tudom, hogy kicsit demotiváló is, hisz azért szeretjük a canicrossosdit, mert iszonyú jó élményt nyújt a terepen hasítani a kutyával, azt figyelni, mikor-hova lépjünk, lesni a jószág fülét, merre néz most, ki akar-e lépni az ösvényről, rászólni, ha kell (nemmészúszniazanyádúristenit!) és persze túlélni tüdővel, lábbal, levegővel… Egy igazi kaland, és életem egyik legcsodásabb élménye volt Rebivel először a Rotary tanösvényen futni.

Messze nem volt még vad terep, de a megszokott földúthoz képest sokkal nagyobb koncentrációt igényelt, és így olyan hipp-hopp mögöttünk volt 4,5 km, hogy észre se vettem. A célom tehát most már tiszta, el szeretném érni, hogy gyorsuljunk, hogy úgy tudjak azon a bűvös 5 km-en hasítani, ahogy a kutyám szeretné, és majd egyszer talán… Elinduljunk egy versenyen is. Addig még sok kilométert kell beletenni a lábainkba, de amíg örömet okoz, addig csinálom, és persze mesélek is.

További kutyás futás és egyéb kutyás sport témájú élmények a saját blogomon olvashatók.

 

Gulyás Viktória

Gulyás Viktória

Kutyatenyésztő család leszármazottja vagyok, kiállításokon szocializálódtam és valószínűleg a morgás és vicsorgás is előbb ment, mint a beszéd. Az első “igazi”... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​