Bűvös ötvenesek – Belekóstoltam a teljesítménytúrák világába

Őszintén be kell vallanom, nem szeretek nagy tömegben túrázni, ezért is kerültem eddig a szervezett teljesítménytúrákat, mivel az utóbbi időben elég felkapottak lettek. Mégis, elérkezettnek éreztem az időt, hogy bizonyítsak magamnak, és elinduljak életem első 50 kilométeres teljesítménytúráján. Nagy izgalommal, és kíváncsisággal indultam neki, mert hiába volt már jópárszáz kilométer a lábamban, és a túrabakancsomban egyaránt, motoszkált a kérdés a fejemben: képes vagyok teljesíteni egy 50 kilométeres távot?

Erre a kérdésre a Gerecse, és a Mátra túra sikeres, szintidőn belüli teljesítése után elmondhatom, hogy igen, képes vagyok! Mindkét alkalommal az ötven kilométeres távot tettük meg, a kettő mégsem teljesen összehasonlítható. Rendszeres túrázóként is azt kell, hogy mondjam, megpróbáltatás volt számomra, főleg inkább a Mátra túra, de mindkétszer jó érzéssel haladtam át a célvonalon.

Gerecse 50

A Gerecse teljesítménytúrákat már 1982 óta szervezik meg, azóta a  részvétel sokaknak már hagyomány, ami meg is látszott a rengeteg előnevezőn, és indulón. Hajlani kelés, és indulás, hiszen a 30, és 50 kilométeres távok rajtja reggel hat, és nyolc óra közé esett. Nekünk 6.15-kor sikerült Tatabányán áthaladnunk a rajtkapun, legalább huszadmagunkkal. Meglehetősen sokan indultunk el ezen a távon, így az eltévedés lehetősége igencsak csekélyre redukálódott, persze kaptunk térképet, és az útvonalat is végig jelölték.

Az első jópár kilométeren felvettük a nem túl gyors, de azért tempós ritmusunkat, mivel mindenképp szerettünk volna a tizenkét órás szintidő alatt teljesíteni. Az útvonalon tíz ellenőrzőpontot kellett érintenünk, a pontokon pedig pecsételtetnünk az igazoló lapot. Még jó, hogy megfelelően felkészültünk, és vittünk magunkkal elég ételt, italt, mivel frissítő pontokból csak kevés akadt.

Az összesen körülbelül 1500 méteres szintemelkedést én nem éreztem annyira vészesnek, csak egyetlen, szinte „négykézlábas” kicsit húzósabb emelkedővel kellett megkteljesítménytúraüzdenünk – igaz, akkor még nem tudtam, mi vár rám a Mátrában. A terepet összességében nem mondanám túl nehéznek, így kilenc és fél óra alatt sikerült beérnünk, amit jó időnek éreztünk. Persze kevesebb felszereléssel, futásra is alkalmas cipőben, bőven lehetett volna javítani az időn, de elsőre meg voltam elégedve.

Tapasztalatnak remek volt, mert az is kiderült, hogy mit érdemes magunkkal vinni, és mit kell inkább otthon hagyni, milyen cipőt, vagy épp ruházatot válasszunk legközelebb. A Gerecse teljesítménytúrát azoknak ajánlanám inkább, akik még a hosszabb túrán is kicsit könnyedebb terepre vágynak, és jobban viselik a nagy tömeget. Valószínűleg nekem ez volt az első, és utolsó alkalmam, hogy részt vettem rajta, mert helyette nem meglepő módon a Mátra túra lopta be magát igazán a szívembe.

teljesítménytúraMátra túra

Idén már ötödik alkalommal rendezte meg a Decathlon a Mátra túrát, számomra pedig ez volt az első alkalom, hogy elindultam rajta. Az egyetlen tapasztalatomra hagyatkozva készültem rá, de minden téren jóval felülmúlta a várakozásaimat. Az 50 kilométeres távon már sokkal kevesebben indultak, mindössze 150-en, aminek abból a szempontból örültem, hogy nem volt tömeg, nyugalmasabb volt, és sokkal jobban átéreztem mindazt, amiért szeretek túrázni. A kevesebb indulóból, valamint a tizenhárom órás szintidőből már sejthettem volna, hogy egészen más lesz, mint a Gerecse. A kora reggeli kelés, és indulás most sem maradhatott el. Habár apukámmal rengeteget túrázunk, neki ez volt az első alkalom, hogy ilyen hosszú távra indult el. Sokat is kellett noszogatnom, hogy jöjjön velem, mert féltette a fiatal korában megsérült térdét, és azt hiszem, nem is bízott magában eléggé, hogy meg tudja csinálni, de minden kétségét félretéve együtt rajtoltunk el Mátrafüredről reggel fél hétkor.

Úgy terveztem, hogy körülbelül tíz óra alatt megcsinálhatjuk, de már az elTeljesítménytúraső pár kilométer után kezdtem érezni, hogy annyi idő alatt biztosan nem lesz meg. Szép tájak, kilátás, de azért 2660 méternyi szintemelkedés is várt ránk. Az első tíz kilométeren felmásztunk a Kékestetőre, majd onnan le, a következő tízesen a Galyatetőre mentünk fel, onnan pedig megint le Mátraalmásra. Korábban még Ákos kollégám figyelmeztetett, hogy Mátraalmás után következik egy igencsak meredek emelkedő, gondoltam jó, persze, simaügy. Rosszul gondoltam. A gerecsei négykézlábas emelkedőt szorozzátok meg legalább öttel. Az egy igazi erőt próbáló szakasz volt, és a tetejére felérve, kimerülve konstatálni, hogy még csak 27 kilométernél tartunk, egy icipicit megijesztett.

Azért megnyugtattak minket, hogy már csak két emelkedő lesz ezután a maradék szakaszon, csak azt elfelejtették mondani, hogy az egyik közülük kicsit megint szenvedős lesz. Nem baj, mentünk tovább örülve, hogy a felén azért már túl vagyunk. A következő emelkedő ismét tíz kilométer után várt ránk, ami tényleg nem volt olyan borzasztó, de ami Lajosháza után jött, na, az nem csalt ki belőlem sem szép szavakat. Miután végre azt is megmásztuk, már tényleg nem volt sok hátra, csak körülbelül hat kilométer lejtősebb szakasz.

Este hét után értünk célba, de teljesítménytúramég szintidőn belül, tizenkét és fél óra alatt teljesítettük. A sikeres teljesítés úgy érzem, nem csak magunknak volt köszönhető, hanem a sok biztató mosolynak, és szavaknak a pontőröktől, valamint a remek frissítőpontoknak, ahol mindig új erőre kaphattunk. Ami a legjobb volt az egészben, hogy apukám végig jött, én pedig mérhetetlenül büszke vagyok rá, hogy megcsinálta velem, és egy újabb felejthetetlen közös élménnyel gazdagodhattunk.

Ezúton is szeretném megköszönni a szervező kollégáimnak, hogy egy ilyen szuper rendezvényt sikerült összehozniuk, én pedig nagy lelkesedéssel mehettem végig Decathlonosként a túrán, mert a pontokon jó érzéssel, biztatással fogadtak, és ezekért az apróságokért is csupa öröm ilyen emberekkel együtt dolgozni.

A Mátra túrán is több távon indulhattok (törp túra, 13, 25, 50 km), a terep kicsit nehezebb, több a kihívás, de a gyönyörű mátrai kilátásért is megéri! Ha kedvet kaptál hogy te is belekóstolj a teljesítménytúrák világába, sok szeretettel várunk jövőre is!

Alább pedig láthattok egy összefoglaló, igazi kedvcsináló videót az idei rendezvényről:

A következő írásomban a teljesítménytúrázáshoz szükséges felszerelésekről olvashattok majd. Addig is, túrázásra fel!

Hűvösvölgyi Eszter

Hűvösvölgyi Eszter

A sport mindig is része volt az életemnek, hol intenzívebben, hol kevésbé. A mozgás legtöbbször úgy segített, ahogy épp szükségem... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​