FutniYo – kutyával még jobb!

Kerülgettem ezt a témát már néhány oldalról, de most kezd elkapni a gépszíj, egészen beletenyereltem ebbe a futósdiba. Bár a világot még mindig nem váltom meg sem tempó, sem táv tekintetében, máris rengeteget tanultam a legutóbbi canicrossos kalandjaink óta, és ami még jobb: megszerettem a futást!

Történt tehát, hogy leírtam a canicross alapjait – ezeket még mindig tartom, mint basic of the basics – majd jött ez az egész Hard Dog Race őrület, a verseny, a cikk és egy “falka”, amit végül megalapítottunk Pécsen. Úgy indult, hogy futok a kutyákkal, mert nincs semmi állóképességem, de ahogy nagy hirtelen az egész “szaladgáljunk, mert az jó”-ból egy közösségi szellem  által vezérelt “versenyre készülünk” eszme lett, minden megváltozott…

Egyrészt, csapat lettünk. Alapvetően eddigi kutyázós barátaim, és hozzátartozóim alkotják a csapatot, de lassacskán bővülünk “külsősökkel” is. A közösség egysége pedig húz előre, nem akarsz lemaradni, mert ciki, és ők sem hagynak, mert együtt vagyunk, együtt futunk. Arra is rájöttem, hogy bármilyen kétballábas, túlsúlyos antisporttálentum is vagyok, nekem is lehet hasznom a csapatban.

Elkezdtünk nyílt, közös edzéseket szervezni, távokat, időket nézni, majd most már arra is komoly figyelmet fordítunk, hogy a kutyák hogyan dolgoznak. Nekem eddig természetes volt, hogy húznak engem, mint az őrültek, de ahogy bővült a társaság láttuk, hogy ez nem törvényszerű minden kutyánál, sőt, ahogy elkezdtem az ifjúságot (Rebelle) befogni magam elé, rá kellett jönnöm, hogy a sajátjaim sem mind lokomotívok. Elkezdtünk matekozni, dupla fogatokat összekötni, terveztünk szakaszos indulást, hogy az elöl futó motiválni tudja a mögötte haladó kutyáját, és legutóbb kitaláltunk egy gyorsító edzést is. Ez volt egyébként az eddigi legsikeresebb – mármint húzás tekintetében. Egy 1000 méteres szakaszt jelöltünk ki, ahol az egyetlen stabilan húzó kutyámmal, Pogoval futott az első ember, majd a húzóerő csökkenő sorrendjében indult mindenki más is. A rövid táv egyrészt arra szolgált, hogy szokjuk a gyors tempót, mindenki fussa ki  magát, ne fékezzük a kutyákat, másrészt pedig segített abban, hogy a kutyák motivációja megmaradjon. Aki beérkezett, hangosan biztatta, hívta a többi kutyát. Csapatként kutyázunk, sportolunk együtt, és ezt a kutyáink is tudják, nagyon jól bevált a tréning, Nova, a border collie végig ezerrel tepert, és Alice, a siheder bocikölyök is rákapott az ízére. Rebelle kutyám tempójával pedig eddig sem volt gond, csak épp a húzást szokta feladni, mikor rájön, hogy menthetetlenül elfáradtam, és átváltottam kocogásra, de mivel itt végig jó tempónk volt, még ügetésbe se kellett váltania, vágtában nyomta le a távot.

A kutyák húzása nagyon nagy segítség a futásban, míg kutya nélkül az öt kilométereket 6-7km/h átlaggal futom, kutyával ez 9,5-10km/h közé esik, most a rövid távon pedig feltornásztuk ezt 13-ra (és néhány méterig elértem az eddigi legnagyobb sebességem is: 19km/h-t). A profi canicrossosok persze ennél jóval gyorsabbak, még mindig csak a felszínt kapirgáljuk…

Ez nagyjából az elmúlt két hónapunk története. Futásgyűlölőből egy egyszerű közösség hatására mániákussá váltam, a gyorsító tréning után kifejezetten örültem az izomláznak (hisz ha fáj, akkor volt értelme), és egészen bosszant, hogy most 4 napig olyan napirendem lesz, ami mellé képtelen vagyok futást beiktatni. Mérem az időket, variálom a kutyákat  – aki jól húz, azt nem viszem kocogós futásra, mert csak elveszem a kedvét -, váltogatjuk a távokat, és néha már én – még mindig túlsúly és 30+ év – futok le másokat. Nem gondoltam volna, hogy történhet ilyen változás az ember életében, nagyon hálás vagyok ezért a falkáért, és a szellemért, ami átjárja, még ha kevesen vagyunk is. Egy hét múlva pedig itt a verseny, meglátjuk, az eddigi munka mire volt elég. Ha mind teljesítjük a pályát, én már elégedett leszek 🙂

Ha csatlakoznál a pécsi csapathoz, van kedved egy spartan race hangulatú versenyhez, akár kutya nélkül is szívesen látunk! Nemsokára egyébként találkozhatunk az első blogíró – olvasó találkozón, Június 24.-én, a Velence korzón! Ott lesz lehetősége mindenkinek, hogy élőben is lásson, és igény szerint dobáljon: vagy hozzám záptojást, vagy a szörnyeimnek madzagos labdát.

Canicrossos/HDR-es kalandjainkat itt tudod követni. 

Gulyás Viktória

Gulyás Viktória

A kutyázásnak van az a szintje, ami már túlmegy a józan ész határán, ami az emberek jelentős többségét meghökkenti és minimum... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​