POLAR Kaptárkövek Trail 30 – Egy verseny, ahová mindig vissza fog húzni a szív

A nap tűzforrón süt. Alig található némi menedék a fák között. A szél néhol üdítően fújdogál. A szintemelkedés alig észrevehetően fogy az egyenletesen kimagasló hegyek és emelkedők miatt. A mezőny egy közösség. Nem számít, mit tettél le eddig az asztalra, mindenki egyenlő. Közvetlen, barátkozó és segítőkész. Következzen a Kaptárkövek Trail futóverseny, az élmények és a Bikavér hazájában.

Következő állomásom, az Egerben megrendezett, kimondottan terepfutó verseny volt. Mindig szívesen látogatok vissza ebbe a városba. Ide jártam főiskolára, és nagyon sok szép élményem kötődik a környékhez. Akkor még nem volt bennem ennyi futós ambíció, és most, hogy van, teljesen új oldalról közelítem meg a környéket. A bor, az idill, a barátságok után egy kis teljesítménnyel vegyített boldogsághormon találkozó.

Rajt előtt

Eger nincs közel hozzám, így hosszú utat kellett megtenni, amíg odaértünk. A napfelkelte végig követte utunkat, és az emlékek egyre jobban elárasztottak. A rajtközponthoz érve a szokásos hangulat kerített hatalmába. Hamarosan egy újabb élménnyel gazdagodok, és csak rajtam múlik, hogyan végződik. Nem voltam valami jó formában. Egy betegség miatt két hetet kihagytam, így joggal tartottam a távtól. A rajt előtt sikerült összefutni Belus Fruzsinával és beszélgettünk egy jót. Dobogós helyezést ért el a 15 km-es távon, így ezúton is gratulálok neki! Olvashattok egy korábbi, vele készült interjút. Egyre több ismerőssel akadok össze a különböző futóversenyek előtt, és ez hatalmas érzés számomra. A rendezvény speakerének rátermettsége és humora némiképp oldani tudta bennünk kicsit a rajt előtt jelentkező izgatottságot.

Kaptárkövek Trail futóverseny

Az első néhány kilométer egy lankásabb lejtőn haladt végig. Szőlők sorakoztak mellettünk. Beérkezve az erdőbe és megkezdve az első emelkedőt, hatalmába kerített az igazi terepfutás élménye. Egy nyomvonalú ösvény, végig benőtt növényzettel, figyelmetlen futókra vadászó ágkinövésekkel… Mámor a négyzeten. Az első frissítő és ellenőrzőpont után már kicsit megnyúlt a mezőny, és össze lehetett kovácsolódni veled hasonló tempót futókkal, egymást segítve az emelkedőkön. Itt már érezhetőek voltak a délelőtti napsugarak, és előre is vetített némi aggodalmat arra irányulóan, hogy nem lesz valami hűvös versenyünk. Az emelkedők egyre hosszabbak és meredekebbek voltak.

A táv felénél megint jött a kalapácsos ember, és éreztette is velem, hogy megint valami hülyeséget csinálok. Felkészületlenül akarok megint valamit letenni az asztalra. Sebaj, erősebb vagyok már nála. Kis fájdalom a combokban, és a hátam se bírta annyira, de ha az elme kitart ugye, a test engedelmeskedik. A frissítőpontokon csak a lényeges dolgokat szabad enni. Olívabogyó és ropi a só miatt, banán a kálium, az aszalt-gyümölcs a cukor tartalom miatt. Sima víz, semmi több. Megtanultam, hogy nem szabad számomra ismeretlen összetételű izotóniás italokkal és szörpökkel kísérletezni versenyeken. Minden rendben ment szerencsére, de jött a másik jaj…

Hegymenet: Nagy-Eged hegyen

Itt a Nagy-Eged hegy! A hegymenetben kaptam meg, talán életem eddigi legnagyobb bókját egy sporttárstól. Ez pedig úgy hangzott: „Elég jól tolod felfelé!” Én erre csak egy laza kontrát tudtam kinyögni: „Már csak az egó visz előre.” Egyenletesen, a vége felé kissé hullámozó emelkedéssel, de sikerült legyőzni és felérve a csúcsára, valami hihetetlen látvány tárult elém. Emlékeimben még erősen élt az élmény, mint ha a világ tetején állnék, és ha még egy lépést tennék a szélén állva, akkor a szél felkapva, tovább repítene a horizont felé.

Tempóban

Innen már csak pár kilométer, és beérkezek a célba. Ezt tudtam, de mondták is. Számítottam, hogy nem lesz egyszerű ilyen meggyötört lábakkal lejönni onnan, és be is igazolódott. A legnehezebb szakasz volt számomra. Vékony ösvény, brutális szintcsökkenés, rossz, köves és csúszós talaj. A lábaim vigyázba álltak már, az izmok nem engedelmeskedtek, így csak a fejemre hagyatkozhattam megint. Csak előre és lefelé… Hihetetlen, de valahogy leértem épségben. A célkaput meglátva a szomszédos dombon, hatalmas dopping öntött el, többé nem fájt semmi, elkezdtem tempót vinni a dologba, mintha az életem függne tőle. Jól is tettem, mert nem tudom, milyen csodával határos módon, de meg lett a vége 3 óra alatt. Bár a teljes táv nem volt kerek 30km, de mégsem számítottam ilyen átlagtempóra a verseny elején, főleg ilyen felkészületlenül.

Túl a versenyen

Summa Summarum:

Elképesztő verseny volt, nagyon jó közönséggel és rendezéssel. A tájak ismerősek voltak és különösképpen jó volt végigfutni rajtuk. Ha valami negatívumot is kell írni, akkor azt emelném ki, hogy a célba érve jól esett volna egy technikai futópóló emlékbe, az amúgy is „szűkös” rajtcsomag kompenzálása érdekében. Egy ilyen neves szponzor mellett egy picit többre számítottam volna, és beszélgetve a többi célba érkezővel, ők is így gondolták. Ettől eltekintve büszkén mondom, hogy minden évben visszatérő vendék leszek, és fogom teljesíteni széles vigyorral az arcomon ezt a versenyt. Most napokig olyan járásom lesz, mint ha a Walking Dead-ből szalajtottak volna, de minden perce megérte. Következő kihívás a Kinizsi 100 -as lesz, amit úgy gondolom, megint csak fejben kell inkább teljesíteni. Történtek már csodák, meglátjuk!

Ne feledjétek! Június 24.-én, személyesen is beszélgethetünk az első blog író – olvasó találkozón is, a Velence korzón.

Táv: 28,5km
Szint: 900m+
Idő: 02:59:24

Juhász Máté

Juhász Máté

2009 óta futok versenyszerűen. Az első versenyem egy 14km-es távú volt Tatán és azóta a futás az életem része. 2013-ban... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​