Vérteskozma 30 – Egy hely, ahol megállt az idő

A terepfutás és a természetjárás térhódítása egyre nagyobb. Egyik szemem örül, a másik bánatos. Örül, mert sokan kezdik felfedezni, hogy van élet az aszfalton kívül is. Egyre többen vetik bele magukat a zöld rengetegbe, és sportolnak ott. Bánatos, mert évről évre egyre zsúfoltabbak ezek a rendezvények. Valahogy kezd elveszni számomra az egyedüli egyedisége a dolognak. Zsúfolt ösvények, természetet és másokat nem tisztelő erdőlátogatók, aránytalan nevezési költségek. Sok dolgot nem tudunk befolyásolni, azonban az utóbbira remek alternatíva lehet, ha nem kimondottan terepfutóversenyre megyünk, hanem egy teljesítménytúrára és azt futjuk le.

Vérteskozma. Egy eldugott kis település a Vértes-hegység szívében. Egy út vezet be és egy utca halad végig a romantikusan magyaros, régi időkre emlékeztető házak között. Szinte hallani a hagyományőrző népdalok dallamait, amikor megérkezünk. Csend van, és nyugalom, térerő alig, ha épp szerencsénk van, de nincs is ezzel baj. A Vértes-hegység elnevezéséről érdekes mítosz terjeng, aki kíváncsi rá, olvasson utána.

Valahogy mindig is tetszett a hegység maga. Nem elnagyolt, mint a Bükk, nem olyan magas, mint a Mátra, nem annyira változatos mint a Börzsöny, de mégis van egyfajta bája. Kis kiterjedésű, nincsenek benne hirtelen nagy szintkülönbségek. Jelen futásom is itt zajlott, a Gerecse utáni második otthonomban.Vérteskozma 30Az eleje zökkenőmentes volt. Nevezés, itiner tanulmányozása, csoportkép és indulás. Nem finomkodtunk, unokaöcsémmel egyből bekezdtünk, az egészséges rokoni rivalizáció elmaradhatatlan volt. Az első néhány kilométeren bemelegítés, mert hivatalosan az is kell. Mivel ez még nem egy ismert túra, és a túrázók mellett elvétve akadt egy-egy futó is, így a mezőny hamar felhígult. Az útvonal nem volt teljesen kijelölve, szóval tájékozódni sem ártott tudni, de ez jelezve is volt a versenykiírásban. Szerencsére sehol sem tévesztettük el az irányt. A jelzések amúgy is elég érthetőek voltak, és jól látható részeken helyezték el őket.

Az ellenőrző pontokon, mint akiknek minden perc számít, jó előre előkészítve a pecsételős lapot, előre kiabálva az időt és rajtszámot, nem sok időt vesztegettünk. A táv első fele lankás volt, teli kis, egy nyomvonalú ösvényekkel. Kis bukkanók, fel-le, bedöntött kanyarok. Szinte olyan érzése volt az embernek mikor áthaladt ezeken a kis ösvényeken, mintha repülne. Romantika van a futásban is néha. A táv feléhez érve jött az első macskajaj. A mezőny eltűnt. A táv egyre hosszabbnak tűnt. Kicsit meg is torpantam. Próbáltam jól frissíteni, de ez nem mindig jön össze. Ha huzamosabb ideje hosszabb távokat futunk, sajnos néha alábecsüljük a kisebbeket. „Nem kell annyi folyadék, meg energia gélek sem. Csak lefutom, aztán jó lesz.” Nem szabad így hozzáállni a dolgokhoz!

Erőt véve magamon, sikerült újra életkedvet lehelni magamba és elegendően motivált lenni, hogy újult erővel folytathassam a versenyt. A 15. kilométernél egy ismerős rész következett, már sokszor futottam erre. Itt van a Körtvélyes-tető, ahol egy ellenőrző pont is volt. Itt tudatosult bennünk, hogy kihagytuk az előzőt. Nem szándékosan és voltak még rajtunk kívül, akiknek szintén nem volt egyértelmű a pont meglétének helyszíne. De elfogadták a végén a szervezők, így nem volt gond.

A táv végén egy hosszú, lankás lejtő következett, ami nem csak az elmének, de a testnek is jól esett már. Nem volt nagy tudomány, csak a zöld sávot kellett követni. Egy nyomvonalú ösvény többnyire, vízmosás, nagyon szép volt. Az idő végig kellemes volt, a nap sugarai átszűrődtek a szellősen sorakozó fák között. A társaság is jó volt, egy igazi szabadnap. El tudtam vonatkoztatni a hétköznapok problémáitól, szabad voltam. Csak én és az erdő.

Útvonal:

Vérteskozma Kulcsosház ⇒ Mária kép ⇒ Német-völgy ⇒ Várgesztes ⇒ Mátyás-kút ⇒ Körtvélyes ⇒ Új Osztás (Irtás) ⇒ Vérteskozma Kulcsosház

Aki kedvet kapna az útvonalhoz, szívesen el tudom neki küldeni a GPS track-et. Illetve személyesen is beszélgethetünk róla a hamarosan megrendezésre kerülő, első Decathlon Blog író-olvasó találkozóján, a Velence korzón Június 24-én.

Juhász Máté

Juhász Máté

2009 óta futok versenyszerűen. Az első versenyem egy 14km-es távú volt Tatán és azóta a futás az életem része. 2013-ban... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​