Így építsd a járgányodat!

Mert ha tudod, hogyan kell, akkor miért ne tennéd?

Kerékpárt építeni remek lehetőség. Legfőbb előnye, hogy így teljesen testreszabott gép kerül ki kezeink közül. Nincs mellébeszélés, kompromisszum, mindössze annyi lesz, amennyit a legszükségesebbnek érzünk. Ezen kívül alkalmat ad arra, hogy megismerjük leendő sporteszközünket az utolsó csavarig. Akik régóta magunknak szerelünk, tudjuk, mennyire megalázó, amikor olyan problémával szembesülünk, amit nem tudunk otthonunk berkein belül megoldani, és kénytelenek vagyunk szervizbe vinni a gépet, kockáztatva ezzel, hogy esetleg avatatlan kezek babráljanak vele… Belegondolni is rossz, ugye? Amit viszont te építesz, annak ismerni fogod minden rezdülését, illetve ezeknek  a miértjeit. Ha megvan a szükséges tudás, szerszámozottság, és elszántság, mindenképp érdemes bakancslistán pipálandó tétellé tenni egy saját építésű kerékpár-projectet.

Legutóbbi bejegyzésemben megígértem, hogy saját kerékpár-kezelési fejlődésem mérföldköveit fogom – mintegy naplózva – közzétenni, viszont azóta több, részben rajtam kívül álló ok miatt nem volt alkalmam gyakorolni ezt a fogadalmam. A legfőbb ok viszont nem más, mint hogy olyan tempóban kezdtek befutni az építéshez szükséges alkatrészek, hogy nem bírtam magammal, és az új vázra elkezdtem módszeresen átpakolni a régi, újrahasznosítható alkatrészeket. Másrészt, nem olyan szájízzel ültem már a régi vasra, így, hogy elérhető közelségbe került egy 99%-ban rám szabott masina.

Akik régebb óta követik írásaim, megszokhatták, hogy igyekszem általánosan hasznosítható infókat átadni, viszont ahhoz, hogy átlátható legyen leendő építésem logikája, ezt az elvemet diszkréten a sarokba rugdosva, konkrét adatokkal fogom megspékelni ennek összefoglalását.

Lássuk tehát az alapokat: miért is került sor az építésre? Egyik korábbi bejegyzésemben foglalkoztam az „upgrade” témakörrel. Sor került egy szélesebb kormány, és rövid stucni telepítésére, ami magával hozta a kontrolláltabb irányítást, és a magabiztosabb lejtőzést. Egy pontig. Ami hosszabb távú használat mellett derült ki: az a váz, ami 10 centis kormányszárral komfortos volt, 6 centissel már nagyon röviddé vált. Bár a kormányzás valóban direktebb lett, egész pici hátrébb tolódás is azt eredményezte, hogy szinte előttem volt az egész gép, terheletlenné  téve ezzel az  első  kereket. Ez persze orvosolható azzal, hogy szoktatom magam a „központosítottabb” testhelyzetre, viszont a viszonylag meredek, 68 fok körüli villaszög miatt nem éreztem magam a legnagyobb biztonságban azokon a lejtőzéseken, melyek miatt izzadtam felfelé. És hát, valljuk be, mi másért mennénk fel a hegyre önerőből, ha nem akarnánk élvezni a lejtőzést? Az az  érzés hiányzott, hogy “benne ülök” a gépben, és nem a tetején egyensúlyozok, mint egy uniciklin. Nem szoktam magam fotóztatni bringázás közben, így egy rólam készült fotót nézve meg is rökönyödtem, hogy miként merek ezzel egyáltalán azokon a pályákon lejönni.

Rövid is, alacsony is, 26″-os is, meredek villával… Hiába a jó alkatrészek, másik váz kell..

Így hát pár alapdolog cseréje után elkezdtem tudatosan begyűjteni, beépíteni azokat az alkatrészeket, melyek kerékméret-függetlenek, így később átrakhatóak a jelenlegi 26”-ról  a megcélzott, 27,5” kerékméretű vázra. Fékek, 1×11 hajtómű, dropper nyeregcső.

Tudom, mire gondoltok. Gomb köré a kabátot… És ez így is van, mivel a meglévő alkatrészekkel kellett kompatibilisnek lennie a leendő váznak. Jó okom volt erre: nincs türelmem hosszú hónapokon keresztül spórolgatni egy komplett bringára (a folyamat így is több, mint egy év lett), a jelenlegi pedig egyre kevésbé volt képes kiszolgálni az igényeimet. Így pedig nem maradtam bringa nélkül, az új alkatrészek viselkedését is volt időm kiismerni. Bár a váz változatlan maradt, de egyre jobb gép lett a jutalmam. Időközben osztottam, szoroztam, és összeállt az a képzeletbeli geometriatáblázat, melyben pont annyival többek, illetve kevesebbek a varázsszámok, amennyi hiányzott a boldogságomhoz: 66, 75, 43…

A fenti értékekhez fűződő magyarázat a következő írásomban következik!

Nagy Gábor

Nagy Gábor

Gyermekkoromban megérintett a forgó kerekek giroszkópikus hatása , a kétezres évek közepe óta pedig inkább életmódnak tekintem a bringákhoz fűződő... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​