Terelőkutya az alapoktól: Fekszik!

Rebelle lányom terelőkutyává fejlődését ebben a sorozatban osztom meg az érdeklődőkkel. A legutóbbi tréningen végre megtört a jég: lefeküdt. Hogy miért ilyen nagy dolog ez, és hogy jutottunk idáig? Ha elolvasod, kiderül!

Rebelle kutyámat kifejezetten terelésre tenyésztettem, majd e célnak megfelelően kezdtem képezni. Fejlődésünk és bukásaink történetét pedig folyamatosan megosztottam itt, a blogon. A kiválasztástól kezdve az alapozó feladatokon-, kis karámon-, nagy karámon-, át a legutóbbi holtpontunkig. Legutóbb a “fekszik” feladatra fókuszáltunk legjobban.

Rebi finoman szólva túlmozgásos, vehemens, szétszórt siheder, érzékeny de mellette próbálgatja az erejét, amolyan igazi rossz kamasz. Bár sokkal több energiát öltem a fegyelmező munkájába, mint a felmenőiébe, sajnos így sem lett tökéletes, bár steril körülmények között, jutifalattal szépen dolgozik, ha ott a birka, akkor még mindig lehúzzák nála a rolót. Az utóbbi hetekben viszont tüzelt, és ennek okán szobafogságban töltötte az idejét, ahol kicsit jobban el tudtunk mélyülni kettőnk alá-fölérendeltségi helyzetében…

Az érzékeny kutya meg tudja zavarni az embert, néha azt gondolom, hogy nem szükséges annyira szigorúnak lennem vele, aztán pedig mégis. Merthogy intelligens és színészkedik. Gyönyörűen összehúzza magát, amikor rámordulok – ez nálam néha szó szerint értendő – de a következő pillanatban újra tilosban jár. Megacéloztam magam és zéró toleranciát vezettem be, és láss csodát: nem tört össze a kutya, ellenben kezelhetőbb lett.

Mikor legutóbb kimentünk Patkó Gabihoz tréningezni, Rebit második kutyának vittem be. (Előtte kicsit bemelegítettem testemet és lelkemet a gyönyörűen dolgozó Jetta kutyámmal.) Felkészültem a flakonnal, és így kezdtünk dolgozni. Sajnos a balansza még mindig nem tökéletes, így elsősorban ezt próbáltam megoldani, jobb oldalról még mindig teljes kört akar menni, és egészen ki kell futnom oldalra, ha vissza akarom fordítani. Mindeközben ő is elveszíti a nyájat, ezért akadtak hibái, viszont folyamatosan szépen összerakja őket. Ő is érezte, hogy ezen a balansz dolgon éppen vitatkozunk, valószínűleg ettől lett kissé frusztrált is, és bevitt néhány odacsípést (csak gyapjazott, de ezt sem hagyom neki). Hogy kizökkentsem a mókuskerékből, megpróbáltam a fektetést. Legnagyobb megdöbbenésemre végre áthatoltam a birkák okozta vastag ködön és lefeküdt! Nem elsőre, nem is másodikra, de meghallotta, teljesítette. Sajnos mire a videót elindítottuk csak hosszasan könyörgős fektetést tudtunk megörökíteni, de az ő hihetetlen ösztönerejével és energiaszintjével annak is örülök, hogy egyáltalán megtette.

Folytatni fogjuk Rebelle-lel a balansz rögzítést, de legközelebb inkább feladatokat fogok vele csináltatni, kezdem azt érezni, hogy kevés neki a program, azért csinál ilyen frikk-frakkokat. A beauceron legjobb és legrosszabb tulajdonsága az intelligenciával párosuló küldetéstudata. Ha csak a végtelenbe nyúlóan gyakorlunk egy részfeladatot, aminek ő nem látja az értelmét, akkor hamar elveszíti az érdeklődését, és hülyeségeket fog csinálni. Még agilityben is –  nem is értette szegény edzőnk – el kellett mutogatnom Pogónak, hogy adott feladatszakaszt milyen okból gyakoroljuk, csak utána volt hajlandó rendesen dolgozni. A terelés pedig még inkább ilyen. Következőre valószínűleg egy karámból kihajtást mutatok Rebinek, megyünk egy szlalomot és vissza, akkor talán megérti, miért kell hátul maradnia és miért kell néha lefeküdni. Még akkor is, ha ez neki kifejezetten rosszul esik 🙂

Ha tetszett, további tereléssel kapcsolatos további írásaimat itt találjátok.

Gulyás Viktória

Gulyás Viktória

Kutyatenyésztő család leszármazottja vagyok, kiállításokon szocializálódtam és valószínűleg a morgás és vicsorgás is előbb ment, mint a beszéd. Az első “igazi”... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​