Megkésett újévi fogadalom – Megtanulok kerékpározni

Mivel be kell vallanom, nem tudok, illetve nem úgy, ahogy szeretnék.

Megint itt a rossz idő, még ha ideiglenesen is… Mivel semmi kedvem sokadszorra is eljátszani a „mosom a gépet napi szinten” című népi játékot, és őszintén szólva, a sár íze sem hiányzik, végre időt szakítok végignézni a múlt hét végi EWS verseny összefoglalóját. Miközben nyugtázom, hogy a sár utálatát felülírja a meggyőződés, hogy a bakancslistát ki kell bővítenem egy rotoruai bringás kiruccanással, rádöbbenek, hogy félelmetesen le vagyok maradva valamiben.

Új kerékpárom lassan megépül, és ismét ott fogok tartani, hogy a gép képességei messze meghaladják az én tudásomat. Ez természetesen nem baj, hiszen butaság lenne olyan vasat – bár ennek nagy része szén és műanyag lesz – építenem, ami épp hogy ki tudja szolgálni gyorsan emelkedő igényeimet. Más jellegű probléma merült fel.

Mert itt is gördülékenyen kell átvágni…

Ez nem egyéb, mint az a tény, hogy gyermekkoromból kimaradt a BMX, és egyéb olyan sportok kipróbálása-űzése, melyek segítségével elsajátíthattam volna a kerékpár tökéletes uralását. Bár a Strava által mutatott helyezéseimmel akár elégedett is lehetnék, tekintve, hogy még három éve sem nyergeltem át vastag gumis paripámra, mégis érzem, hogy sokkal többet ki tudnék hozni a „rájdokból”, ha magabiztosabban kezelném a gépet, és nem csupán a technikára bíznám magam.

Pont nemrég hangzott el több ember előtt, hogy én „magas szinten kerékpározom”, én pedig amellett, hogy égővörös arccal álltam a dicséretet, legszívesebben elsüllyedtem volna, hiszen tökéletesen tisztában vagyok képességeim határaival. Nos, ez az a pont, amikor a magamfajta notórius elégedetlenkedő megembereli magát, és ott kezdi el a probléma megoldását, ahol a legésszerűbb: sepregetni kezd a saját háza táján. Van egy kifejezés, melyet sokszor olvasok külföldi oldalakon a legkorszerűbb technikát magáénak tudó, de teljes fogalmatlanságba burkolózó bringásokról: „all the gear, but no idea”. Adott lesz tehát egy kerékpár, mely képes helyt állni nem csak hétvégi örömbringázásokon, hanem bármely hazai, vagy nemzetközi enduro megmozduláson, és hozzá egy dinamikusan fejlődő derékbőséggel ellátott kerékpáros, aki elkezdi végre csiszolgatni azokat a képességeket, elsajátítani azokat a fogásokat, melyekkel felvértezve már nem feltétlenül lesz túlzás az, hogy ha nem is magas, de legalább átlagosan jó szinten tudom kezelni választott paripám. Természetesen azt is be fogom mutatni, milyen logika szerint készül  egy saját építésű kerékpár, ha a gazdája őrlődni kényszerül a megálmodott paraméterek és az alkatrészek árcimkéi között.

…és már nem csak vele.

Ahogy időm engedi, a technikai témájú bejegyzések mellett meg fogom osztani saját fejlődésem lépcsőfokait, remélve, hogy ebből más is motivációt meríthet. Ha már volt cikksorozatom a „mivel” témakörben, itt az idő a „hogyanokkal” is foglalkozni: ahogy megszokhattátok, csak első kézből, saját tapasztalatokkal, természetesen egy meglévő kumulatív tudást felhasználva.
Várnak az ösvények, feljődjünk együtt!

Nagy Gábor

Nagy Gábor

Gyermekkoromban megérintett a forgó kerekek giroszkópikus hatása , a kétezres évek közepe óta pedig inkább életmódnak tekintem a bringákhoz fűződő... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​