Emlékezés Nagy Lajos királyról – a Magyar Hősök Túrasorozat részeként

2017. március 17.-én az Attila Unokái névre hallgató közösség, az általuk indított Magyar Hősök Túrasorozat részeként, Nagy Lajos királyunk emlékére szervezett egy éjszakai kalandot. Eme cikkemben a túra részleteivel jelentkezem, kiderül, hogy miért is érdemes részt vennetek a jövőben az általuk szervezett teljesítménytúrák valamelyikén.

Különlegessége volt a túrának, hogy péntek estére, éjszakára szervezték. A rendezők együttműködtek velünk, a budaörsi Decathlonnal, ugyanis minket jelöltek meg rajt- illetve célállomásnak. Így felajánlottuk az áruház előterét, az úgynevezett büférészt, ahol kényelmesen fel tudták állítani kezdőbázisukat, és innen tudtak útra kelni a sporttársak.

A túra 5, 10, 15, és 20 kilométeres távokban került meghirdetésre és mindegyikhez érdemes volt előregisztrálni, hogy mindenképp jusson emléklap és jelvény. Jómagam is így tettem, már a túra hetének elején. A távokra 18 órától lehetett indulni, legfeljebb 20 óráig, de aki a nagyobb távokat választotta, valószínűleg nem kockáztatott meg egy este 8 órai indulást.

Én a 15 km-es távott szemeltem ki és már 17 órakor elindultam a szervezők tudtával, egy technikai jellegű ok miatt, amivel nem is fárasztanálak titeket. A lényeg, hogy precízen 5-kor megkaptam az itineremet, a ráírt dátummal, és útra keltem.

Az útvonal először még a város szélén vitt a körülbelül 2 kilométerre található, a budaörsi fiatalok és családok körében is népszerű Törökugratóig. A sziklásabb résznél egy tanösvény ajánlja fel a vezetését, amely fel is visz a csúcsra. Innen gyönyörű kilátás nyílik mind a városra, mind pedig a Budaörsi-hegyek másik részére. A távot 20 perc alatt abszolváltam, itt fújtam egy keveset és persze jobb híján jött a szelfi, bár nem vagyok nagy híve, de mivel ekkor még nem nyílt ki a pecsételőhely, kénytelen voltam.


Az út visszafelé folytatódott egészen a Törökugrató utcáig, ahonnan rákanyarodott a Szabadság útra, Budaörs “Váci útjára”. Ezt átszelve jutottam el a Csiki utcához, amely szépen lassan bevitt az erdőbe. Előtte persze nem hagyhattam ki a Szabadság úton felfedezett kisboltot, ahol két sör tulajdonosa lettem. Gondoltam jó lesz az még az erdőben, egyedül a sötétben.

A sárga jelzés vitt el a következő állomásig, ahol egy kódot helyeztek ki a szervezők, ezt kellett az itinerbe beírni. A kód egy dátum volt, 1347, mely Nagy Lajos életében fontos időpont, érdemes utánanézni, mi történt ekkor. Ezt meghagyom nektek, ha érdekel megtaláljátok az Interneten, vagy sokkal inkább szakirodalomban. 🙂

A második pont a Huszonnégyökrös-hegy csúcsánál volt, ahonnan talán még szebb kilátás nyílt, mint a Törökugratónál és itt ért el engem a naplemente, így azzal a tudattal vághattam neki a következő állomásnak, hogy bizony hamarosan este van, este van és én nem feltétlen vagyok nyugalomban. 🙂

Következett egy combos, közel 8 kilométeres szakasz az erdőben, a harmadik állomás a Kő-hegy. Aki ismeri valamennyire Budaörsöt, az tudja, hogy van fent a hegyen egy vitorlázórepülő emlékmű, emellett kellett elhaladni a térkép szerint. Viszont én sajnos letérve a piros keresztről tovább mentem egy erdészeti úton. Közel 10 percet veszítettem ezzel és a kietlen ösvényen megugrasztottam többek között egy vaddisznót a sűrűben, csörtetés alapján legalábbis az volt, mert látni, nem láttam már semmit. Maradjunk annyiban, hogy ő is megugratott engem egy pillanatra és ihletett adott arra, hogy sörbontás következzen.

Visszatérve az újra meglelt útra, a piros sáv bevitt a város szélére, ahol a Kő-hegyet kellett célba vennem. A 7,6 km-t másfél óra alatt sikerült megtenni átlag 6 km/h tempóval. Ennél az állomásnál már megnyitottak, így meg tudtam szerezni aznapi első pecsétemet a füzetembe.

A szakasz, elhagyva a hegyi kápolnát visz le a budaörsi utcákra, ahol a Kálvária-dombot, a Városháza mögötti utcát és a Domb utcát érintve visz el a negyedik állomásra, az Út-hegyhez. Itt már lassabban haladtam és 40 perc alatt sikerült csak 2,2 km-t haladni. A pecsét megszerzésével együtt kaptam egy energia utánpótlást, Sport szelet formájában.

Jöhetett az utolsó etap, amikor a szakasz még egy kicsit bekanyarodott az Út-hegyre, a csúcs után következett az a rész, ami levezetett a városba, rá arra utcára, ahonnan már kis távolságra volt a cél, a Decathlon. Ezt a szakaszt még meghúztam és meredélyes lejtés lévén, majdnem végigfutottam. Ezt a 2,2 km-ert már 25 perc alatt sikerült abszolválni és eljutni a célig.
Az időm összességében 3 és fél óra lett, a jutalmam egy emléklap, egy Nagy Lajos királyról szóló tájékoztató és egy jelvény. Továbbá a jól megszokott zsíros deszka, lila hagymával, imádom! 🙂

A túra szervezése, az útvonal, a szakaszoknak a jelölése, az ellátmány, amit kaptunk, az ízléses emlékek, maguk a szervezők, és a szellemiség nekem mind nagyon tetszettek, javaslom mindenkinek, hogy vegyen részt ennek a közösségnek valamely túráján, itt lehet tájékozódni.

A magam részéről nagyon szépen köszönöm az élményt, én biztosan fogok még menni valamelyik túrájukra. Induljatok el Ti is egy túrájukon és egy úton! 🙂

 

Szegedi Gergely

Szegedi Gergely

A túrázás életem zöldebbik világa, úgy érzem rohanó világunkban sokan szabadulnának a piros lámpás levegőtől és egyre több igény van... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​