Az első komoly futóverseny…

A sorok írása közben éppen hazafelé tartok és kijelenthetem, minden bajom van, de tényleg. De azt hiszem az ilyen versenyek is csak előre visznek és erősebbé tesznek. Ez is megvan, már senki nem veheti el.

Ismét eltelt egy kis idő és annak ellenére, hogy van bőven mit mesélnem, kettősséget érzek, ugyanis nehéz mit mondanom a legutóbbi futóverseny után. De kezdjük az elején. Legutóbbi bejegyzésem óta részt vettem egy pécsi úszóversenyen és egy Pécs-Harkány futáson.

Nézzük, mi történt az úszáson. Csapattal mentünk neki a hat órás megmérettetésnek. Mi hatan voltunk, így rám kétszer fél óra jutott, amibe 3000 méter fért bele. Azt mondhatom, hogy az én szintemhez mérten ez nagyon jó, meg is voltam magammal elégedve. Ennek és a többi csapattag teljesítményének köszönhetően az előkelő negyedik helyen zártunk.

Ezután folytattam a felkészülést, már amennyire tudtam, hiszen ismét jött egy hét kényszerpihenő, teljes edzésmegvonással. Nekem ilyenkor nagyon nehéz újra elkapnom a fonalat. Ez most sem volt másképp, ami baj, mert tudtam, közeledik a pécsi megmérettetés. Természetesen igyekeztem belevetni magam az edzésekbe és az elmaradt penzumot próbáltam pótolni. Ez napi két edzést jelentett mindig. A munkabeosztásomat úgy terveztem meg, hogy a verseny előtt legyen két napom pihenni és hangolódni.

Két nappal a verseny előtt teljes pihenőt tartottam, viszont elmentem egy könnyed bringázásra, legalább is én azt hittem, hogy könnyed lesz. De máshogy alakult, mert a 20km/h szél 30km-en keresztül előre láthatóan nem maradt következmények nélkül. Hatvan km-t tekertem összesen. Miután hazaértem és kis pihenés után felszálltam a pécsi buszra tudtam, hogy buta voltam, nem kellett volna  aznap ennyit edzeni. Három óra buszozást követően megérkeztem Pécsre.  A szállás elfoglalása és egy vacsora után, amit megspékeltem természetesen egy korsó jóféle búzasörrel, persze csakis a tudomány által bebizonyított tények miatt, miszerint jó hatással van az emberi szervezetre, elmentem lefeküdni. Tizenegykor alvás, majd reggel hétkor kelés, kis hengerezés, reggeli, majd indulás a helyszínre.

Picit borús volt az idő, de szokták mondani, hogy futásra ez a tökéletes. A Decathlonon keresztül neveztem, mert ezt a versenyemet a cég szponzorálta meg. Némi ráhangolódás után izgatottan vártam a rajtot. Eldördült a pisztoly és elindultunk. Közel ötszáz versenyző hömpölygött Pécsről kifelé, én pedig pici rajtnál való beragadás után elkaptam az első negyven futót. Jól éreztem magam, ment a futás igaz százhetven fölött  volt a pulzusom  végig, de nem éreztem rosszat, sőt még élveztem is.

Jött az első frissítőpont ahol kaptam egy pohár vizet majd irány tovább. A táv feléig tartottam a tempót és a helyemet, még előzgettem is. A terv az volt, hogy megpróbálok hasonló 12,5 km-eket futni, ennek megfelelően nyomok egy köridőt az órán és futok tovább. Nem mondom, hogy olyan lelkesen, mint eddig, de nem foglalkozom vele. Kb. 4 km után jött az első jel, hogy valami nem stimmel. Nehézkessé kezdtem válni. Még ekkor sem foglalkoztam nagyon a jelekkel, sőt örültem is picit, mert jött a következő frissítő pont, ahol felkaptam két pohár vizet, megittam és futottam tovább.

A 20 km-hez jutva viszont éreztem, itt a bosszú a tegnapi bringáért. Lement a roló teljesen, alig bírtam menni, a hideg rázott és tényleg egyre nehezebben emeltem a lábaimat. Valahogy, valamilyen erőtartalékoknak köszönhetően, amiket magam sem értek honnan voltak, de eljutottam 23 km-ig. Ott aztán teljes sokk a hidegrázás és a vergődés mellé jött még egy komoly hányinger is. De csodával határos módon megláttam a 24-km-es jelzést ahonnan már tudtam, fél lábbal is, de befutok. Végül 1 óra 50 perc 1 másodperccel az abszolút 48. helyet szereztem meg. Mondanom sem kell, a lankás pályának és a felemésztett energiáknak köszönhetően a végére teljesen elfogyott az erőm. Mindenesetre megtette tanulópénznek, egy újabb hivatalos időnek és nem utolsó sorban egy szuper edzésnek ahol feszegethettem a határaimat és bátran merem írni, hogy kitolva is azokat bőven, végig csináltam.

A sorok írása közben éppen hazafelé tartok és kijelenthetem, minden bajom van, de tényleg. De azt hiszem az ilyen versenyek is csak  előre visznek és erősebbé tesznek. Ez is megvan, már senki nem veheti el. A következő megmérettetés egy hét múlva, életem első duatlon versenye lesz Dunaújvárosban. Nemsokára találkozunk ismét. Addig is kellemes kilométergyűjtést mindenkinek…

Csehó-Kovács Ferenc

Csehó-Kovács Ferenc

Régi vágyam vált valóra azzal, hogy mesélhetek nektek erről a gyönyörű, ám embert próbáló sportról. A triatlonnal 2 éve kezdtem... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​