Szobavadászat

Mit csinál ilyenkor az ember? Szobavadászik: vágyakozásában trófeáit nézegeti, elmélkedik, igyekszik felidézni korábbi kalandjait, segítségül hívva az emlékeket, hátha enyhítik picit a bezártság okozta kínt.

Hajnalonta egyre hangosabbak a rigók, a madáretetőről eltűntek a meggyvágók, fenyőfánkra pedig visszatért a már évek óta ott fészkelő örvös galamb pár. A természet lassan felölti zöld ünneplőjét, a gyümölcsfák pedig fehér menyasszonyi fátylukba burkolóznak, melyet hangosan dongó méhrajok udvarolnak körbe. A tavaszi természet maga a költészet – tele bizsergéssel.

S mit csinálok én eközben? Otthon tengetem napjaim egy köldöksérv műtétből lábadozva. Nem túl bizsergető, annyit elmondhatok. A szobában tengődni, és várni a felépülést, miközben az év számomra legkedvesebb időszaka ahogy jött, úgy múlik el. Korábban már írtam róla, mennyire szeretem a tavaszt vadászemberként. Az éledő és velem együtt lüktető természet rezgéseit, hangjait és illatait érezni. A koraesti szalonkavárások varázslatos pillanatai, az óvatos koca kísérte csíkos malacok mohó versengése a szórón, vagy egy hűvös hajnalon sikeresen becserkelt őzbak látványa rikító fehér virágba borult kökényes háttérrel – nekem ilyen a tavasz, én ezt az időszakot várom minden évben a legjobban. Idén ez a fránya műtét – ami nem nagy dolog, de pont elég ahhoz, hogy pár hétre kispadra szoruljak – megfosztani látszik ezektől a nekem oly kedves élményektől.

Mit csinál ilyenkor az ember? Szobavadászik: vágyakozásában trófeáit nézegeti, elmélkedik, igyekszik felidézni korábbi kalandjait, segítségül hívva az emlékeket, hátha enyhítik picit a bezártság okozta kínt. Valamiért nekem most két trófeán is megakad a szemem, melyek egymás mellett foglalnak helyet falamon, s melyeken ugyanaz a helységnév és két szomszédos dátum szerepel: Kozárd 2014.04.29-30. Csodálatos két nap volt, melyet a Cserhát déli lankáin tölthettem őzbakra vadászva. Vendéglátóm családja helyi gazdálkodó, és egy gyönyörűséges, több száz hektáros almáskert tulajdonosa. Itt esett mindkét bak; az első egy esti barkácsolás, a második egy hajnali cserkelés során. Meghívásom eredetileg „csak” egy bakra szólt, de a vadásszerencse úgy hozta, hogy felkérést és lehetőséget kaptam egy második elejtésére is.

Gondoltam, a hitelesség végett bemásolom ide akkor még frissében született napló bejegyzésem néhány sorát a második bak elejtéséről: „…5:30-kor már a kocsiban ülünk. Irány a lucernás. Vannak kint őzek, bak is van közte, de bent a tábla közepén, észrevétlen rácserkelni esélytelen. Közben a nap is megmutatja magát, úgy döntünk, tovább megyünk egy szomszédos gyümölcsösbe. Ott sokat keringtünk, de egy szarvason, egy sután meg egy szerelmes fácán páron kívül mást nem láttunk, így 6:15-kor irány a tegnapi almás. Bizakodtunk, okkal. Rögtön láttunk is egy bakot, barkás. Aztán tovább, a következő egy ígéretes, nincs lövés. Pár sorral feljebb egy újabb bak. Viszonylag hosszú, de vékony szárak, kifent ágvégek, rövid hátsó ágak, hatos. Rövid mérlegelés után a lövés mellett döntünk, puska, lőbot kézbe. Felvettem a pozíciót, miközben a bak ismét jó 80-100 méterre csipegetett tovább. Biztosítok, stekker előre, szálkereszt nyaktőre, DURRR. Elvágódik, nem mozdul. 6:30 van, pár perc várakozást követően besétálok hozzá a sorba. Megvan, a lövés nyaktövön, ahová szántam. Ismét nem okoztam szenvedést, megnyugtató érzés. Tiszteletadás, sebtakarót és utolsó falatot adok neki, én pedig megkapom a gratulációt és a töretet. Örömöm fokozhatatlan, számomra nagyon tetsző, ismét olyan 250 gramm körüli, picit világosabb barnás színezetű, almán tisztított, vékony szárú hatos, gyenge hátsó ágakkal, de szépen fent ágvégekkel, 3 év körülire becsüljük, jó kilövésnek ítéljük…”

Az buja zöld kordonos almáskert és a felkelő nap mindent elsöprő ereje örökre bevéste emlékezetembe ezt a remek vadászatot. Mostanra maradnak hát az emlékek és egy titkolt bizakodás, hátha ismét rám mosolyog a szerencse, és idén is magamra ölthetem vadászruhámat az éledő természet szentélyében.

Nótás Péter

Nótás Péter

Számomra a vadászat igazi szenvedély! A vadászat nem csak vadűzés és erdőzúgás; emberi kultúránk egyik legősibb eleme, s mint ilyen,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​