A félmaraton küszöbén

Már csak pár nap és a festői Dunakanyar egy rövidke szakaszát hamarosan futók ezrei fogják ellepni, köztük Just have fun futóközösségünk tagjai is. Sokat gondolkodtam, miről lenne érdemes írnom így pár nappal a rajt előtt, az internet hatalmas hálója már így is tele van hasznosabbnál hasznosabb tanácsokkal a 21,097 km-es táv sikeres teljesítésére vonatkozóan. Végül arra jutottam, hogy megint az érzelmeimre hagyatkozom és a felkészülési időt bemutatva bepillantást engedek egy félmaraton küszöbén álló futó lelkivilágába.

Ami a felkészülést illeti, szinte napra pontosan négy hónap állt a rendelkezésünkre. Ez a négy hónap hihetetlen gyorsasággal, fejlődéssel, ám kisebb-nagyobb ingadozásokkal telt. Ha most végignézek az általam szerkesztett, excel táblázatban vezetett edzéstervemen, nem az elégedettség érzése fog el legelőször. Itt-ott igen csak hézagosak a sorok… a januári két hetes munka-magánélet és a március elején tetőző ínszalag húzódás miatti kiesés a legrosszabb pillanatokban állította meg a töretlen lelkesedésemet. Amikor már épp ráéreztem volna a heti három, négy edzések ízére, akkor kellett kényszerpihenőt tartanom.

Ezeket az időszakokat volt a legnehezebb elviselnem. Hiszen folyamatosan ott lebegett a cél a szemem előtt: 21 km! Sokszor éreztem azt, hogy csak araszolok, közben meg-megtorpanok és soha nem fogok eljutni a bűvös számhoz. Aztán jöttek a jobb periódusok, az idő is fokozatosan javult kint, úgyhogy amikor többször is sikerült teljesítenem a 10K-t, kezdtem engedni a bennem felgyülemlett feszültségből. Persze nyugodt korántsem voltam, hiszen még a féltáv hátra volt… A 15 km volt azonban a vízválasztó. Egészen addig naponta változtattam véleményt, hol le akartam mondani a versenyt, hol gőzerővel folytattam a felkészülést. Majd egy kellemesen laza tempóban lefutott három szigetkör után kezdtem hinni magamban. Elhittem, hogy nem volt hiába ez az egy év és az elmúlt négy hónap.

Ingadozások viszont még mindig vannak. Egy-egy hosszabb futás alkalmával volt, hogy elkezdtem unatkozni és csak azt hajtogattam magamban, hogy „Mikor érek már haza?” . Na, ekkor teljesen pánikba estem… Próbáltam ellenállni az agyam szülte negatív támadásoknak, próbáltam kizárni a verseny gondolatát a fejemből és csak arra koncentrálni, ami épp körülöttem van. Figyeltem a tájat, a természet apró rezdüléseit, a légzésemet. Néha bejött, de néha csalódottan vettem tudomásul, hogy a „kötelező edzés” gondolatára leblokkolok és mintha két, több mázsa nehéz fatuskót kéne magammal vonszolnom. Ezek lehettek azok a bizonyos holtpontok? Valószínűleg igen, mert ha ilyenkor sikerült átkapcsolnom valamit az agyamban, egész jó lett az edzések végkimenetele. Tehát tényleg minden agyban dől el…Persze nem csak a negatív dolgokról szólt minden, nézzük inkább a felkészülési időszak legszebb emlékeit. Egyrészt szuper kis futóközösségünk a rendszeres közös edzéseknek köszönhetően még jobban összekovácsolódott és új taggal is bővült! Üdv a csapatban, Lenke! 🙂 Másrészt, mostanában kezdtem azt érezni, hogy futónak lenni valaki. A változatosság jegyében olyan új útvonalakon futottam, ahol oda-vissza mindössze egy-két futót és pár bringást kereszteztem. Viszont szívet melengető érzés volt, amikor az idős bácsika a nagyjából vele egyidős Csepel biciklijéről mosolyogva utánam kiáltott egy hajrát. Futótársaimmal pedig, mintegy az összetartozás jeleként, röviden integetve, egy bátorító mosoly kíséretében köszöntöttük egymást. Lehet, hogy ez csak nekem, akkor és ott tűnt fantasztikus dolognak, de szerintem akkor is jó tudni, hogy bárhol futok éppen, nem vagyok egyedül

Ami pedig életem első félmaratonját illeti… nincs konkrét célkitűzésem. Legyen ez egy örömfutás, tét nélkül. Szerintem így érdemes hozzáállni…

Koltai Piroska

Koltai Piroska

A futás világába nem olyan rég csöppentem bele, de mint „laikus futó” egyre jobban magával ragad ez az örömteli sport...... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​