Felkészülés egy fitnesz versenyre/fotózásra- A legkeményebb story

Mindig is szerettem volna versenyezni. Munkált bennem a vágy, hogy ha egyszer megtalálom azt, amiben igazán jó vagyok sport terén, akkor ott nem állok meg hobbi szinten- kihozom magamból a maximumot. Nagyon hamar rájöttem, mikor elkezdtem edzőterembe járni, hogy megy ez nekem. És nagyon hamar akartam versenyen indulni. Pontosabban a vágy volt meg hamar, de mindig is tiszteltem a sportba fektetett munkát.

Az én sportom pont olyan, hogy elmehetsz ugyan fél év edzésmúlttal fitnesz modell versenyre, még akár dobogós is lehetsz- de az nem sport. Fél év alatt nem lehet olyan izomérettséget elérni, ami tiszteletre és figyelemre méltó és valószínűleg, ha még nagyon jól is sikerül kinézned (mondom, fitnesz modell kategóriáról beszélek, nem testépítésről), a kemény munka akkor sincs mögötte. Nem lehet. Nem lehet, hogy erős vagy. Fél év alatt nem leszel erős. Nem lehet, hogy kivételes fizikumod van. Ennyi idő alatt ez nonszensz. Még akkor sem, ha nem vagy naturál. Én az vagyok, voltam és leszek is.

Aztán eltelt pár év, és egyre jobb lettem. Kezdetben nagyon kijött a genetika: brutál combokat építettem, mert eleve az az erősségem, de kis pávián karjaim voltak, hiába edzettem őket is tisztességesen. Sőt, volt, hogy csak kéthetente edzettem lábat, hogy ne legyek annyira aránytalan. Aztán ahogy bővült a gyakorlati tudásom, a hátam már helyrejött, később a karjaim is. Végül a vállaimat kellett felhozni. Most azt mondom, arányos vagyok, ezt egy ideje elértem és tartom.

Két éve akartam először versenyezni, aztán tavaly. Valahogy úgy hozta az élet, hogy nem ment. Valami mindig közbejött: munka, betegség, magánélet… És pont a sűrűjében. Amikor már benne voltam nyakig, láttam az alagút végét, meg se kottyant a heti 4 súlyzós és 5 kardió edzés, a hal és uborka kombó, amikor azt éreztem, hogy most már nagy baj nem lehet, mert még azt is finomnak érzem, ha este, lefekvés előtt betolok egy kanál ízesítetlen glutamint. A legnagyobb törés az, amikor innen kell abbahagyni. Mert ha tudod, hogy hisztis vagy és nem bírod, akkor beláthatod, hogy erre még nem vagy kész. De amikor flottul megy minden és a működő kis álmodból rántanak ki a körülmények, na, az pokolian rossz érzés.

67, 5 kg. Cél: 60 kg

Most talán más lesz minden. Nagyon jól kitaláltam, hogy elkezdek januárban egy diétát, a verseny májusban kerül megrendezésre, mi baj lehet? Semmi. Csak az évindító értekezletek, képzések, egyéb minimeetingek hatásával nem számoltam, amiből minden év elején van bőven. Mintha nem tudnám. Egy-egy ilyen, nem átlagos, utazós, kötött munkanap sutba vágja az egész szálkásítós storyt. Ilyenkor nem lehet tartani a kaját, nem lehet edzeni. Elindulok a 6:30-as vonattal és hazaérek 8-ra. Bioritmus felborul, fáj a hasam, a fejem, a szervezetem rengeteg vizet tart vissza. Beáll az emésztésem, de az adott nap plusz minimum még kettő kuka. Aztán nagyon nehéz visszaállni. Így annyit fogytam két hónap alatt, amennyit 1 alatt kellett volna és van még 1,5 “ugrálós” kilóm. Nyilván ha görcsöl a hasam és hajnaltól későig talpon vagyok, edzeni sem sikerül. Ott tartottam, hogy ismét elvetem ezt a versenyzős dolgot. Aztán ma valami történt. Olyan támogatást, olyan motivációt kaptam, amire nem is számítottam. Úgy döntöttem, a legnagyobb kudarc az lenne, ha meg sem próbálnám.

Másfél hónapom van még. Tíz kg, ebből hét a zsír saccra, a többi víz. Meg lehet csinálni? Nem tudom. Most már beindult az év, nem nagyon lesz olyan, ami kizökkenthetne. Belevágok ismét, új erővel és motivációval. Az már mondjuk félsiker, hogy mikor tavaly ilyenkor voltam közel 70 kg, sokkal rosszabbul néztem ki, mint a mostani 70 kg-mal. Idén izmosabb vagyok és feszesebb, tavaly erősebben elcsúsztak az arányok testösszetételben. Ha nem jön be az álmom, mert nem lesz olyan a forma, hogy el tudjak indulni, akkor sincs baj. B terv, hogy lesz egy fotózás, olyan stúdiós, ami majd megközelíti a majdnem versenyformát. Ami mindenképpen az eddigi legjobb lesz…

Tóth Szandi

Tóth Szandi

Tóth Szandi vagyok, 23 éves, a dunaújvárosi Decathlon csapat tagja, a vasak megszállottja. 20 éves voltam, amikor eldöntöttem két dolgot:... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​