V. Pilis Vertikál „falmászás”– Az egyetlen taktika, hogy nincs taktika

„Te Pista! Nem tudom te hogy vagy vele, de én nem szeretem a meglepetéseket. Nem akarunk kimenni verseny előtt és megnézni a pályát, hogy mégis milyen?” A próbafutás után egyik szemem örült, a másik sírt. Örült, mert tudtam mi vár rám, és sírt, mert tudtam mi vár rám.

A helyszínt, Pilisszántót először megközelítve a pályabejáráson, egyből az jutott eszembe, hogy nem felejtettem-e otthon az Egy Gyűrűt. Aztán a következő szavak törtek elő belőlem: „Az ott mi?” Azt mondja Pista, oda kell felfutni. Mondom, dehogy futok én oda fel. Persze aztán abbahagytam a hisztit és nekilódultunk. Eredetileg úgy volt, hogy Pista cimborám is velem tart, de egy betegség miatt visszamondta. Mily szerencsés lélek!

Kicsit elkanyarodva a sztoritól, a Pilis Vertikál napjával párhuzamosan zajlott egy másik nagy kedvenc erdei rendezvényem, az Iszkiri 100. Az első 25 kilométeréről már született egy élménybeszámolóm, közel áll hozzám az a szakasz. Itt is kétirányú érzelmek munkálkodtak bennem. Sajnáltam, hogy ki kell hagyni, mert nagyon nagy élmény volt tavaly teljesíteni azt a százast, de ugyanakkor nem éreztem most magamban, hogy hiányozna az a táv a lábaimból. Mérlegeltem, de végül nem bántam meg.

Visszakanyarodva. Elérkezett a verseny napja. A rajt nem tömegrajt volt, hanem 10 másodpercenként volt indítás. Egyből emelkedik, in medias res, de hát mit is vár az ember egy vertikál típusú versenytől. Pulzus egyből a 170-et súrolja, gondoltam visszaveszek akkor kicsit a tempóból, nem kéne elfutni rögtön az elejét. De amint ez bekövetkezett, még jobban emelkedni kezdett, szóval ugyanott voltam. Taktikázni nagyon nem lehetett, csak tényleg az volt bennem, hogy kíméljem magam az elején, mert átlagban nézve ott volt a több szintemelkedés. A táv egyharmadához érve viszonylag barátibb rész következett. Lankásabb emelkedés, tempósabban futható szerpentin, gyönyörű panorámával. Tudtam, hogy ez jön, így megpróbáltam egy kis sebességet erőltetni a lábaimba és már-már egy mosoly is feltűnt néha az arcomon, vagy csak a szenvedés általi vicsorgás volt, nem is tudom már…

Szépen sikerült kerülgetni az embereket, nem volt fennakadás sehol és lassan a végéhez érkezve tudtam, hogy most egy nagyon undorító rész jön. Nagy szintemelkedés és sár. Utolsó kilométer, csak nem fogom vissza magam. Ami a csövön kifér! Vagyis csak jó volt ezt gondolni. Valójában úgy nézhettem ki kívülről, mint egy partra vetett hal. Egy futóversenyen, vagy túrán általában sokat szoktam biztatni másokat ha elmegyek mellettük, de most csak valami hasonlót gondoltam: „Gratulálok Máté! Nagyon jó ötlet volt eljönni. Bárcsak hosszabb lenne. Nagyon jól érzem magam.” Persze a valóság ennek ellentéte volt, egy kis káromkodással fűszerezve.

A nagy sár miatt az utolsó 100 méterben megtett mozdulatok inkább hasonlítottak egy Fred Astaire darabhoz, mint kontrollált futáshoz. Nem baj, már látni a végét… tak-tak-tak és bent is vagyok. Rögtön keresek is egy farönköt ahova leheveredhetek és visszanyerhetem az életkedvem. 15 perc pihenő után elindultam visszafelé, még jól is esett levezetésnek lefutni a rajtig.

Summa summarum. Ha valaki megkérdezné, hogy élveztem-e, az idő előrehaladtával egyre pozitívabb választ felelnék neki. Belevágok jövőre is? Nem hiszem. Valahogy nem az én világom ez a gyors és rövid vertikál futás. Jó volt átélni és kipróbálni. Idén amúgy is a változatos versenyek felé kacsingatok inkább. Végezetül hadd gratuláljak minden futónak, aki teljesítette a pályát. Mindegy milyen idővel értetek be, emelem kalapom! Hősök vagytok mind!

Táv: 6,5km
Teljes szintemelkedés: 550m
Tervezett idő: ~50perc
Végleges idő: 42:40
Abszolút összetett helyezés: 30. (136 össz indulóból)

Juhász Máté

Juhász Máté

2009 óta futok versenyszerűen. Az első versenyem egy 14km-es távú volt Tatán és azóta a futás az életem része. 2013-ban... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​