Irány az erdő!-WadkanZ Trail Budakeszi élménybeszámoló

Március 12 igazi láblógatós vasárnap lehetett volna, de mégsem így lett. Helyette inkább terepfutni mentem. Életemben először. Persze reggel nem voltam teljesen biztos abban, hogy a nevezésemkor eléggé átgondoltam, hogy nyakamba veszem a János-hegyet. Viszont így, a verseny után, már tényleg láblógatva, teljesen biztos vagyok benne, hogy megérte. WadkanZ Trail Budakeszi élménybeszámoló következik.

A verseny előtti reggelek mindig könnyen indulnak. Az izgatottság miatt nem vacakolok a szundival sem. Ablakból kinézve szépen süt a nap, yes! Aztán kilépek és mégsem. Egyedül indultam, de már a buszmegállóban egy futócipős, sportruhás lány mosolyog rám. Tuti, hogy ő is oda jön. A buszon aztán a mellettem ülő hölgy is érdeklődik, szurkol nagyon, azt ígérte. Majd a végén hozzáteszi, hogy hát igen, ő 12 évet lakott arra, nagyon szépek az erdők, de a János-hegy, hát az nem piskóta. Na köszi.

Fotók: Bellus Áron

Újabb összetéveszthetetlenül futni induló utas csatlakozik, ilyenkor azért megnyugszom, hogy jó buszra szálltam és még késésben sem vagyok. Az én távom 11-kor indult, a legrövidebb S-es távra (8km) neveztem. Eltévedni sem tudtam a buszmegálló és a Prohászka Gimnázium közötti 300 méteren, mert 2 narancssárga kabátos fiatal azonnal útbaigazított. 10-kor már a versenyközpontban voltam, amit egy gimi tornatermében alakítottak ki. Az asztalon terítő és ropogtatnivalók, tiszta wc-k, nyújtózóna, kisebb standok. Kedves ismerősömtől kapok egy TomTom órát tesztelni, na tessék, még valami új. A szervezők készültek és ki is tettek magukért.

Először a rajtszámomat kell megkérdeznem, aztán beállni az elsőre riasztóan hosszú sorba a chipemet átvenni. Hamar sorra kerülök, pedig még a kissé késésben lévő M-es távra (14 km) nevezőket is magam elé engedtem, ők előbb startoltak. Venném is át a chipet, amikor szólnak, hogy az 5000 Ft-os kaukciót, egy darab ötezres bankjeggyel kell fizetnem. NE! Nincs, persze hogy nincs. Pedig szóltak, olvastam is, nagybetűkkel kiemelték. Ez az én saram tényleg. A problémát sikerült orvosolnia egy kedves futótársnak, aki felváltotta a pénzem. Szóval: chip, rajtszám pipa. Gyorsan még kis enni-inni-pisi, aztán jöjjön, aminek jönnie kell.

Pontban 11-kor el is indulnunk. Rövid ideig tart csak a nyomorgás, mivel azonnal emelkedőn futunk, hamar szétválik a tömeg, mindenki felveszi a maga tempóját. Az első kilométer szépen lemegy, közben szervezők és futótársak is bátorítanak. Aztán a másodikban megértettem miről beszélt a hölgy a buszon. Van már néhány kilométer a lábamban, de a 2. km után nem voltam benne biztos, hogy nekem ez menni fog. Sőt, abban sem, hogy normális vagyok, hogy elindultam. A szenvedés folytatódik, az óra már 3-szor jelezte az 1000 métert és még mindig csak fel! A tüdőmet kiköpöm, és fogalmam sincs hol a vége, sőt, hol a fele. Most ezt tényleg ilyen sokan élvezik? Aztán jön a negyedik, az áttörés, az emelkedő enyhe lejtőbe vált és én elkezdem szeretni az erdőt. Éppen egy társamat sem látom, de nem zavar, csak suhanok és gyönyörködöm. Egy futó beér, félve kérdezi, hogy még mennyi. A felén túl vagyunk, mindent bele. Még egy kisebb emelkedő és nincs megállás a célig. Kattan a célfotó és én csak annyit tudok mondani, hogy ez nagyon jó volt. Sikerült! Az érem a nyakamban és bár tök egyedül mentem, egy percig sem éreztem egyedül magam. Az azonos érdeklődés, a futás és a természet szeretete miatt mindenkit kicsit a barátomnak érzek. A befutókat pedig várja a masszázs, SMR henger, és ebéd. Mert bizony a teljesen baráti nevezési díjban ez is benne volt. (Az ebédről viszont nem tudok nyilatkozni, mert nem maradtam sokat a verseny után.) Gyorsan visszaviszem az órám. Kilométerekre lebontva látom a pulzust, időt, szintet. Hát valljuk be, jól éreztem. Az első 4 km eléggé megviselt, de aztán szárnyra kaptam, így összességében nem vagyok csalódott az időmmel. Nem gyorsaságra mentem, élvezni akartam. Bár döcögősen indult, a végére azt hiszem ráéreztem és megértettem, hogy mit szeretnek ebben olyan sokan.

Összefoglalva a versenyt:
Versenyközpont: 5/5 Kiemelten hangsúlyos számomra, de nem tudok kifogásolni semmit.

Szervezők kedvessége: 5/5

Frissítőpontok: 5/4 A 8 km-es távon egy frissítőpont volt, kb 6 km-nél, talán többen megörültek volna ennek a kis löketnek picivel előbb.

Útvonal: 5/5 A kicsit belehalós első kilométerek után nagyon szép kilátás kísért és szerencsénkre a pálya állapota is szuper volt.

Ha kacsingattok már a terepfutás felé, bátran ajánlom ezt a kedves, új versenysorozatot. Figyelmes csapat, jó hangulat, szuper szervezés. Ha már jól bírjátok a strapát, akkor a 16 vagy 27 km-es távon megmutathatjátok ki a kemény legény, de kezdőként se féljetek elindulni a 8 km-en.

Ide kattintva megnézhetitek mikor, hol lesznek még versenyek.  Azt majdnem elfelejtettem mondani, hogy a weboldaluk nagyon menő. Engem először azzal vettek meg.

Hajrá, hajrá!

És aznap, 16:00-kor már fent is vannak az eredmények, szépen vállon veregethetem magam: 20. csajként értem célba. 🙂

Köbli Hanna

Köbli Hanna

Szívesen írnám, hogy már gyerekkoromtól fontos szerepet tölt be az életemben a sport, de sajnos egyáltalán nem. Általános iskolában a... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​