Jelelve beszélik meg a lest a bíróval

"Mi a te kifogásod?" - kategóriában én is készítettem két interjút. Az elsőhöz a Siketek SC két tagját kértem fel egy kellemes délutáni beszélgetésre. Számomra teljesen új dolog volt hallássérültekkel kommunikálni, de szerencsére remekül tudnak szájról olvasni, és kollégáim előre figyelmeztettek, hogy emberileg élménygyanús esemény következik.

Elsőként Kárpáriné Kassai Kornéliával, Nellivel beszélgettem, aki a Siketek SC röplabda szakosztályának vezetőhelyettese.  2001 óta röplabdázik, előtte a tornát, az úszást és a teniszt is kipróbálta. A szakosztályt ő maga alapította újra és azóta is működik. Két gyermek édesanyja, akik 11 és 9 évesek, napjait pedig a SINOSZ-nál a videostúdióban (Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége) tölti, ahol filmvágással és grafikus munkákkal keresi a kenyerét. Tehát gyermeket nevel, főállása van, mellette pedig sportol, méghozzá komoly szinten.

Fotók: Bartha Gréta

Elmesélte, hogy siket sportolókként évente 3-4 nagyobb versenyen is részt vesznek, most pedig az évente megrendezésre kerülő Siketek Bajnokok Ligájára készülnek. Kiderült továbbá, hogy a siketek nem vesznek részt a paralimpián nagy létszámukra és a fogyatékosságuk jellegére való tekintettel, számukra az úgynevezett Siketlimpia kerül megrendezésre. Nehéz támogatókat találni erre a szintén négyévente aktuális eseményre. Röplabdában egyébként nemzetközi szinten különösen színvonalasan játszanak a magyarok. Az ukránokkal és az oroszokkal szoktak nehéz mérkőzéseket játszani. Van továbbá eredményes sportlövészünk, teniszezőnk míg régebben asztaliteniszben, úszásban és vízilabdában voltunk erősek.

A siket sportban szigorúak a szabályok. Vizsgálják a sportolók hallását, és ha akár csak minimálisan is funkcionál, már a hallók között kell játszaniuk. Versenyen a hallókészülékeket ki kell venni, így biztosítják az egyenlő esélyeket. Korábban nem nagyon voltak siket bírók, de mostanában képzetek néhányat, akik ugyanúgy jelnyelven dolgoznak. (Náluk is ugyanúgy kifejeződnek az indulatok, mint bármelyik hagyományos meccsen, épp csak hangok nélkül, de annál erősebb gesztikulációkkal…)

A sport klub tagjai közül legtöbben vagy siketen születtek, vagy nagyon fiatal korukban lettek azok valamilyen betegség következtében, éppen ezért egyáltalán nem tekintenek magukra fogyatékkal élőkként. Nem is érzik a hallás hiányát, mivel nem tapasztalták meg, milyen – vagy egyáltalán nem emlékeznek rá. Vidáman élik az életüket, jó humorérzékkel bírnak és erős bennük a szociális érzékenység. Legtöbben a saját sportközösségükben érzik igazán jól magukat, mert ott kiválóan megértik egymást a jelnyelv segítségével, de megtudtam, hogy egyre több siket fiatal választja azt a lehetőséget, hogy épek között tanuljon és sportoljon. Nelli elmondta, hogy az integrációjuk nem okoz különösebb problémát, sem a tanulásban, sem a sportban nem érzik magukat hátrányban, egyedül a kommunikáció az a pont, ahol kevésbé komfortos nekik, hogy körülöttük mindenki beszéddel fejezi ki magát, ezért a siketek egy része inkább siket közösségben érzi igazán jól magát.

Ahogy ott ültem, velem szemben Nellivel és igyekeztem megérteni mindent, amit a kérdéseimre válaszolt, abszolút jó érzéseim támadtak. Egy szimpatikus hölgyet láttam, aki erős, pozitív a kisugárzása, éli a hétköznapi családanyák kicsit sem könnyű életét, mellette sportol, de egyetlen pillantással sem panaszkodott, egy negatív mondat nem hagyta el a száját, végig mosolygott.

Amikor megkérdeztem, mi motiválja őt a mindennapokban, azt mondta, szeretné, ha az SC fenn tudna maradni, ha lenne megfelelő számú utánpótlás. Nem csak a siketek esetében, hanem sajnos általánosan jellemző az, hogy a fiatalok egyre kevésbé akarnak sportolni, inkább egyéb tevékenységekkel ütik el az időt manapság. Utánpótlást nevelni egy olyan sportklub számára, ahol egyébként is kevesen vannak egy nagyon speciális okból kifolyólag – nagyon nehéz. Ráadásul egyre többen inkább a hallókkal együtt járnak iskolába, így velük is sportolnak együtt. Volt azonban ellenpélda is – előfordult, hogy hallók jelezték, hogy szeretnének ebben a klubban sportolni, pusztán a mozgás öröméért.

A következőkben Hérincs Róbert válaszolt néhány kérdésemre, aki évekig volt a sportklub elnökhelyettese, most a siket labdarúgást összefogó országos szervezet elnőke. Őt inkább a klub életéről kérdeztem. Korábban vízilabdázott, de nem is annyira a sportért – nem szerette a vizet – hanem a társaság, a közösségbe járás motiválta.

Elmondta, hogy egy-két évtizede még pezsgett az élet a klubban, rengetegen jártak hozzájuk sportolni minden délután. Azonban idővel megváltozott a helyzet. Akik akkoriban kezdték még mindig járnak. A fiatalok viszont vagy nem is akarnak jönni, vagy jönnek, és néhány alkalom után mennek. Míg régen az edzést követően a sportolók szívesen töltöttek több időt a klub büféjében beszélgetéssel, ma már ez kivitelezhetetlen, hiszen mindenki mindig rohan, sajnos az árak is nagyon megemelkedtek. Róbert szerint ez egy globális probléma, nem csak a siketeket érinti, így a megoldást is globálisan, együtt kellene megkeresni rá.

Húsz éve elképzelhetetlen volt még, hogy siketek és hallók együtt tanuljanak, ma  is országosan hét siket iskola működik, de egyre többen a hallók között tanulnak integráltan, ezáltal eltávolodnak a siket sportközösségtől is, emiatt még jobban lecsökkent a létszám. A klub pedig tagdíjakból és minimális támogatásokból tartja fent magát, tehát jövője ennek tükrében igencsak kérdéses.

A beszélgetést követően benéztünk a tornaterembe, ahol a női focisták edzettek éppen. Ez volt számomra a nap legjobb része. Látni, ahogy minden erejüket beleadják, tele vannak érzelmekkel játék közben és jelnyelven ugyanúgy kikommunikálják az ilyenkor jelentkező pozitív vagy negatív indulatokat is. A futballszakosztály vezetője, Márton Katalin, aki maga is játszik, néhány percre lejött a pályáról és mindenkit bemutatott pár szóban. Kiderült, hogy a csapat egy része fiatalokból áll, nagy többsége azonban harminc-negyven év körüli, több gyermekes édesanya, mindannyian dolgoznak, és mindemellett tizennégy éve sportolnak együtt. Persze ennyi idő alatt vannak hullámvölgyek is, de eddig ezeket még mind át tudták hidalni, együtt a csapat és jól működik. Ez ad nekik erőt a mindennapok kihívásaihoz és ez az erő, szinte tapintható volt a pályán. Ahogy azt is érezni lehetett, hogy ennek a közösségnek a tagjai kötődnek egymáshoz. Figyelnek egymásra, és bár két rögtönzött csapat játszik egymás ellen az edzésen, ők ettől még egy csapat, egy közösség, együtt, egymásért.

Mindannyian példát vehetünk róluk.

#miatekifogasod

Vinnay Patrícia

Vinnay Patrícia

Az életemnek célt és igazi értelmet adó, abszolút „flow” érzést a nyeregben és a lovak mellett találtam meg. Frissen érettségizett,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​