A mélypont csak egy rosszul sikerült pillanat – hamar elszáll, ha a szomorkodás helyett a megoldást keressük

Díjugrató körökben egy ország ismeri. Ahogy majdnem mindenki ismer mindenkit, hiszen látjuk egymást versenyezni. A pályán azonban még az azonos kategóriában indulók között is óriási különbségek lehetnek. Hozzáálás, alázat, befektetett energia tekintetében pedig különösen. Ő motiváló példaként áll előttem mindezekben és ott tart, ahová tizenpár év múlva majd én is szeretnék eljutni. -Ha megadatik - Vörös Veronikával beszélgettem.

Amióta ismerem, lenyűgözött az a szelíd, békés természete, mindig pozitív hozzáállása, mellyel minden alkalommal találkoztam. Még ezalatt a rövid idő alatt is nagyon sokat tanultam tőle. Dolgozik, és mellette két-három lovat lovagol egy nap, méghozzá magas szinten. Fáradtnak sose láttam, mindig mosolyog. Szerettem volna többet megtudni róla.

Mióta lovagolsz? Hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a gyönyörű sporttal?

7 éves koromban ültem először lovon, kb. 23 éve lovagolok. Gyermekkoromban sokat jártunk a Balatonra nyaralni és az egyik ilyen alkalommal hazafelé jövet megálltunk Veszprémvarsányban, az akkori TSZ-nél megnézni, megsimogatni a lovakat, akkor voltam 3 éves. Szerelem volt első pillantásra. Haza sem akartam menni… Ekkor találkoztam először a lovakkal. Magával a díjugratással Bábolnán. Minden év augusztus 20.-án, akkoriban megrendezésre került egy nagyszabású verseny, talán nemzetközi, ebben nem vagyok biztos, nagyon kicsi voltam. Viszont minden évben megnéztük ezt a versenyt és akkor mondtam a szüleimnek, hogy versenyezni szeretnék.

Valaki lovagol a családodban? Hobbi ez, vagy több annál?

Nincs lovas a családban. Senki sem lovagolt. Senkinek semmi kötődése nem volt a lovakhoz előttem. Hobbi? Nem is tudom. A hobbit az ember azért csinálja, mert boldoggá teszi, kikapcsolja, energiával tölti fel. Mondhatni hobbinak, de talán picit több annál.

Mióta van saját lovad? Mindig otthon tartottad őket?

Édesapám azt ígérte 10 éves koromban kapok saját lovat. (Titkon remélte talán, hogy addigra kinövöm ezt a hóbortot) Végül kis csúszással, ha jól emlékszem 12 évesen kaptam az első lovam. Míg általános iskolás voltam itthon (Pannonhalmán) voltak a lovak, középiskolás koromban azok a lovak, amikkel dolgoztunk Mosonmagyaróváron voltak a Lajta-Hanság Zrt. lovasiskolájában és az egyetemi évek alatt szintén itthon volt már minden ló.

Úgy hallottam, önállóan látod el őket kicsi korod óta. Édesapádat szoktam látni, amikor rakja neked az ugrásokat. Sokat segít neked?

A kezdetek kezdetén a szüleim voltak a fő támaszaim. Egyedül ezt lehetetlen lett volna csinálni. Később, ahogy teltek múltak az évek egyre több mindent meg tudtam már egyedül is oldani. Az utóbbi időben igyekszem ezt a terhet levenni a vállukról és egyedül csinálni a dolgokat, de természetesen a mai napig sokat segítenek nekem. Édesapám mindenben segít. Nélküle semeddig sem jutottam volna. Legyen szó bármiről, támogat mindenben. Az itthoni munkától elkezdve a melegítőpályán történő segítségig. Mindig mellettem áll. De ez elmondható az egész családomról. Édesanyám és a nővérem is nagy segítségeim. Igazi csapatmunka ez!

Fotók: Mezősi Kristóf

Mennyi időt töltesz a lovaiddal naponta?

Nem egyszerű ezt pontosan megmondani, olyan mintha mindig együtt lennénk. Abból adódóan, hogy az istálló a házunk mellett van, így folyamatosan kapcsolatban vagyunk. Mégis ha le kellene szűkíteni, azt mondanám, hogy általában egy fél napot töltünk együtt.

Amióta felnőttél, te is tartod el őket?

Mondhatni igen.

Gondolkodtál rajta, hogy a lovas szakmában helyezkedj el? Kipróbáltad magadat külföldön belovaglóként… Mennyire lehet ebből ma megélni?

Természetesen voltak ilyen irányú gondolataim, az egyetem után egy darabig foglalkoztam lovak lovaglásával, viszont külföldre így ilyen irányban sosem vágyódtam. Megélhetés? Szerintem ez relatív. Kinek, mik az igényei. Azt gondolom, ha valaki nagyon meg akar, meg tud élni belőle.

Mit gondolsz, melyik jobb? Lovas szakmából szerényen élni, vagy karriert építeni, és mellette lovagolni akár magas szinten?

Azt gondolom minden döntés jó döntés. Ki így, ki úgy szeretne élni. Azzal kell foglalkozni, amit az embert szeret csinálni, ami boldoggá teszi. Mindegy, hogy csak a lovaknak él-e valaki vagy mással keresi a kenyerét és mellette tud lovagolni. A döntés mindenkinek a maga kezében van.

Mik a rövid, és a hosszú távú céljaid?

Szeretném, ha a lovaim a tőlem telhető legtöbbet ki tudnák hozni magukból, hosszútávon pedig szeretném, ha meg tudnám alapozni a jövőmet, mindazt, ami majd lehetővé teszi, hogy a lovaglás továbbra is a hobbim lehessen.

Van-e példaképed?

Az az igazság, hogy nincs példaképem. Sokszor kérdezték már tőlem, de nem tudok egy embert kiemelni. Vannak emberek, akikre felnézek, de nem feltétlenül tekintem őket példaképeknek. Mindenkitől lehet tanulni valamit. Lehet, hogy csak egy kis dolgot, de sosem lehet tudni.

Hogyan tudod összeegyeztetni a civil munkádat a lovazással? Hogy néz ki egy átlagos napod?

Ez különösebben nem probléma. Valahogy így alakult az életem. Abból adódóan, hogy a családi vállalkozásban dolgozom, így amennyire lehetséges, a munkaidőm rugalmas.
Nehéz kiemelni egy tipikus, átlagos napot. Minden napban vannak fix időpontok, mint pl. az etetések időpontjai, de minden nap más és más. A lovak kora reggel kimennek a rétre és én jövök lovagolni, amikor tudok. Délelőtt vagy délután, ahogy épp alakul a nap. Közben dolgozom, jövök-megyek, intézem a dolgokat. Amennyire lehetséges igyekszem az évszakokhoz alkalmazkodni, pl. nyáron kora reggel lovagolok.

Biztosan voltak mélypontok, hiszen több mint két évtizede kezdted. Mesélj erről egy kicsit!

A lovaglás nem könnyű sport. Ezt már a legelején elmondják mindenkinek, vagy maga rájön az ember egész gyorsan. Főleg, ha valaki úgy dönt később, hogy versenyezni is szeretne. Véleményem szerint a mentális felkészültség épp olyan fontos a versenysportban, mint a fizikai. Mindenkinek szüksége van lelki támogatásra, valakire, aki át tudja segíteni az embert a rosszabb periódusokon, mert azért valljuk be őszintén, kudarcból kijut bőven ebben a sportban, és a sikeres pillanatok emlékét érdemes jól beosztani! Nem hátrány, ha van a zsebünkben egy nagy adag racionalizmus, hogy az adott problémát tudjuk más nézőpontból vizsgálni. Ha az ember kellőképpen tudja önmagát kívülről reálisan szemlélni és a szomorkodás helyett a megoldást keresi, akkor a mélypont nem is mélypont, hanem csak egy rosszul sikerült pillanat. Azt gondolom, nekem már egészen gyorsan sikerül túllendülnöm egy-egy rosszul sikerült lovagláson, hisz ez benne van a pakliban. Természetesen ez nem mindig volt így. Tanulni kell, fejleszteni önmagunkat. Számomra is volt olyan időszaka az életemnek, amit nevezhetünk mélypontnak. Azt hiszem ez az időszak az volt, amikor eladtuk Matinét. Azt a lovat, akinek a születésénél már jelen lehettem, együtt nőttünk fel, és együtt versenyeztünk 10 éves koráig. Az ő elengedése volt talán az egyik legnagyobb próbatétel, amivel eddig találkoztam. Azt gondolom sosem lesz még egy olyan lovam, mint ő… Ez az időszak nem csak nekem volt egy rendkívül nehéz időszak, az egész családomat megviselte.

Van olyan, hogy nincs kedved lovagolni?

Nem kelt még fel az a nap, hogy ne lett volna kedvem lovagolni.

Mi volt a legnagyobb sikered eddig, amire a legbüszkébb vagy?

Az építészmérnöki diplomám. Nagyon hosszú és fáradtságos út vezetett a megszerzéséig.

Hány lóval versenyeztél eddig? Hány saját lovad volt eddig?

Hirtelen meg sem tudom számolni, szerintem kb. 10-15 versenylovam lehetett. Szerencsés vagyok. Sok lovunk volt már. Édesapám egy időben hobbi szinten tenyésztette a lovakat, így volt hogy 13 lovunk is volt egyszerre.

Hogyan készíted fel a lovaidat az első versenyekre, nagyobb pályára?

A versenyszezont évek óta áprilisban kezdem. Nem veszek rész a téli versenyeken. A lovaim a szezon végén még októberben dolgoznak, de az ugrómunka már csak minimális, majd a novemberi és decemberi hónapokban teljes pihenőt kapnak. Nagy bundában legelésznek és játszanak a réten. Fontosnak tartom, hogy legyen idejük kipihenni magukat. Január közepén indul ismét a munka. Ekkor elköltözünk valamelyik környező lovardába pár hónapra, hogy elkezdjük a felkészülést. Ilyenkor több időre van szükségük, hogy újra visszanyerjék erejüket és erőnlétüket, viszont ilyenkor kipihent fejjel, nagy lelkesedéssel vágnak neki az előttük álló évnek. Ahogy jön a jó idő és a tavasz, hazahozzuk őket és itthon folyik tovább a munka. A téli felkészülési időszakban heti két alkalommal edzünk az edzőmmel, miután elkezdődnek a versenyek heti egy alkalommal segít nekem. A többi napon egyedül dolgozom a lovakkal.

Véleményed szerint mitől lesz valaki igazán jó lovas?

Szorgalom, alázat, elszántság, kitartás, akaraterő, vágyni többre-jobbra, nyitottság, tehetség, pénz.. Ilyen szavak jutnak eszembe. De azt gondolom, bármivé akar válni az ember az életben, hasonló dolgok szükségesek hozzá.

Ha jól tudom, sosem váltottál edzőt…

Így van. Sosem jutott eszembe. Grundtner Gáborral még gyermekkoromban hozott össze az élet és minden, amit tudok azt tőle tanultam. Nem vagyunk egyformák, biztosan van, akinek segít, ha több embertől hall különböző dolgokat és abból építkezik. Én is igyekszem nyitott szemmel járni, meghallgatok sok véleményt, látok sok dolgot, de eddig még nem éreztem úgy, hogy bármiért is edzőt váltanék. Az együtt töltött húsz év alatt nagyon sok minden történt már. Mellette nőttem fel. Néha azt gondolom, ez valahogy más, mint egy edző tanítvány kapcsolat. Ismer engem, a lovaim, pontosan tudja mikor, mire van szükségünk, mikor mit kell mondani. És ami jól működik, azt miért is cserélné le az ember?!

Úgy tudom, nem akarsz edző lenni.  Pedig sokan tanulhatnánk Tőled.

Egyelőre nem szeretnék edző lenni. Lovagolni szeretek, ez a hobbim. A lovaglást magáért a lovaglásért, a lovakért csinálom. Versenyezni pedig a magam öröméért, a saját sikerekért szeretek. Ez nekem kikapcsolódás, a boldogságom forrása. Igyekszem olyan életet építeni magamnak, amiben a munkát és a lovaglást valamelyest ketté tudom választani. Így megmaradhat a varázsa ennek a sportnak. Természetesen nem tudhatom, mit hoz az élet, de nem szerepel az elsődleges terveim között, hogy elkezdjek edzőként tevékenykedni.

Mennyire fontos, hogy egy lovasnak a párja is lovas legyen? Hiszen minket nem egyszerű megérteni…

Számomra sosem volt ilyen kikötés. Nem is feltétlenül tartom fontosnak. Persze nem hátrány, ha legalább szereti az állatokat a másik fél. Bár az is igaz, hogy nem igazán ismerek ilyen párokat, ahol a másik félnek semmi kötődése sincs a lovakhoz. Sokat gondolkodtam már azon, hogy csak mi jelentjük ki magunkról, hogy „velünk nem könnyű” vagy valóban így van ez? Minden sportágnak megvannak a maga nehézségei, minden hivatás épp olyan egész embert kíván, akár a lovaglás. Mégis általában mondhatni, mindenkinek sikerül megtalálnia a párját. Néha nekem úgy tűnik, kicsit túlmisztifikáljuk ezt a „minket nem egyszerű megérteni”dolgot. Könnyű elbújni ezen kijelentések mögé. A helyzet nehézsége talán abból is fakadhat, hogy minden időnket a lovak között töltjük, „esélyünk sincs” más típusú emberekkel megismerkedni. Ugyan azok az emberek járnak a lovardába, a versenyeken is megvan egy kialakult társaság. De ha jobban belegondolunk, egy idő után mindenki a saját taposómalmát tapossa és minden olyan monotonnak tűnhet.

Mik a céljaid a civil életben? Hogyan látod magadat 10 év múlva? Akkor is lovagolsz majd, ha gyermeked születik?

Nem vagyok az a típus, aki sok időt tölt álmodozással, tervezgetéssel. Természetesen nagy vonalakban el tudom képzelni, mit szeretnék a jövőben csinálni. Biztos vagyok benne, hogy átalakulás előtt áll az életem, hisz akarva akaratlanul is kénytelen vagyok „felnőni”. A családi vállalkozásból szeretnék egyre nagyobb részt vállalni és a jövőben családot is tervezek. Ez valószínűleg azt is magával hozza, hogy a lovaglás kicsit háttérbe szorulhat. Nem szeretnék olyan kijelentésekbe bocsátkozni, mit fogok csinálni, ha anyuka leszek, mert egyelőre el sem tudom képzelni, mekkora feladat lehet ez. Mióta az eszemet tudom a lovak, a lovaglás betölti az életem. Valahogy rabul ejtett, amikor még csak épp járni tudtam. Különleges érzés minden alkalommal, amikor a lovak közelében lehetek. Valami nehezen megmagyarázható kötelék ez. Nem tudom, mit hoz a sors, de igyekszem úgy alakítani az életem, hogy a lovak helyet kapjanak benne. Egyelőre nehéz elképzelni, milyen lehet az a nap, amikor úgy ébredek fel, hogy az istállóban egyetlen ló sem vár…

#miatekifogasod

Vinnay Patrícia

Vinnay Patrícia

Az életemnek célt és igazi értelmet adó, abszolút „flow” érzést a nyeregben és a lovak mellett találtam meg. Frissen érettségizett,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​