A védőfelszerelés életet menthet! – Első esésem története

Arra emlékszem, hogy minden olyan gyorsan történt. Valahogy a ló füle között repültem előre és a nyakamra estem, hallottam, ahogy reccsent. A ló fölöttem haladt át és egy-két perc kimaradt az ezután történtekből. Akkor, ott megértettem, hogy ez rohadtul nem játék.

Az elmúlt években érzésem szerint sokat javult a védőfelszerelések használatához való hozzáállás. Pirospont. Sok termék ára a piaci versenynek is köszönhetően egyre alacsonyabb lett, tehát egyre több ember számára elérhetőek akkor is, ha a gyerek nem használja ki száz százalékosan. Egyre többen vannak, akik kezdetben többféle sportágnak is hódolnak és még kiskamaszként sincs véglegesen eldöntve, melyik mellett teszik le a voksukat. Ez magával hozta az igényt a minőségi, elérhető árú sportfelszerelések fejlesztésére. Ma már sokkal kevesebb ráfordítással vehet meg valaki egy egészen komoly lovas védőmellényt is, mint néhány évvel ezelőtt. Persze itt is vannak márkák, melyeknek a nevét kell megfizetni és nem kicsit vannak elszállva az árakkal, én erre azt mondom, meg lehet találni a megfelelő ár-érték arányú terméket a piacon, ha igazán fontos a teljes biztonság.

A védőfelszerelés életet menthet

Milyen lehetőséget ajánlok egy teljesen kezdőnek? Mindenképpen azt a modellt, mely nem csak a gerincet, hanem a kulccsontot, a szegycsontot, a bordákat és a belső szerveket is megvédi. Nem véletlenül asszociálnak olyan sokan a golyóálló mellényre a láttán. Hiába kényelmesebb a csak gerincet védő megoldás és hiába a barátoknak, barátnőknek is olyan van, ha csak ötven százalékos védelmet tud biztosítani. Nem rossz a teknőspáncél, de nem a legelején. Oda biztos védelem kell és garancia, hogy a gyerkőc nem fog túl korán olyan élményt szerezni, mely eltántorítja őt az egész lovaglástól. Egy jó gerincvédő magabiztosságot ad olyan helyzetekben is, melyet anélkül nem feltétlenül vállalna be olyan jó szívvel az ember.

Legalább kobakot mindig viseljünk, ha lóra ülünk!

Én is hordtam a kezdet kezdetén, sőt, mindenfélét kipróbáltam, gyakorlatilag a piacon fellelhető összes típust leteszteltem, pontosan a legelején engem ért olyan élmény miatt, melyet évekig tartott kidolgozni belőlem több edzőnek. Örök hálám nekik ezúton is.

A második lovas élményem ugyanis egy egyhetes agyrázkódással végződött.

Ismerősömmel mentem lovagolni, aki akkor három év tapasztalattal rendelkezett – haladónak számított hozzám képest. Én meg csak elkísértem, mert egyszer már voltam lovagolni és akkor az oktató megdícsérte a ritmusérzékemet, majd azt mondta, százból ketten csinálják így elsőre. Igen. De az, hogy valaki szépen tudja követni a ló mozgását, nem jelenti azt, hogy ha az a ló megugrik, meg is tudja fogni, le is tudja reagálni helyesen a szituációt. (Miért is ijedne meg egy nyugodt, kezdőknek való gyerekló? Hát azért. Mert ló.)

Több ponton vérzett a dolog, mivel kobakot nem kaptam, senki nem mondta, hogy a ló menekülő állat és tíz perc után elengedtek a futószárról, hogy megy ez nekem, mint a karikacsapás, ügessek csak körbe az akadályokkal csurig rakott pályán. Meg voltam győződve róla, hogy oké, akkor én tudok lovagolni. Igen ám, csak jött egy traktor… Hátulról, a ló pedig megijedt, elindult velem vágtában. Arra emlékszem, hogy minden olyan gyorsan történt. Valahogy a ló füle között repültem előre és a nyakamra estem, hallottam, ahogy reccsent. A ló fölöttem haladt át és egy-két perc kimaradt az ezután történtekből.

Akkor, ott megértettem, hogy ez rohadtul nem játék.

Anyukám majdnem szívinfarktust kapott, amikor otthon este elmondtam neki, még jó, hogy nem látta… Tizenöt éves voltam. Akkor döntöttem el, ha csak alkalmi lovas leszek is, beszerzek egy kobakot. Sajnos ezután az akció után hat hétig nem ülhettem lóra, ami azt a kellemetlen következményt vonta maga után, hogy nem mehettem el a régen várt lovastáborba sem, pedig már be volt fizetve. De legalább nem keletkezett vérrög az agyamban, melyre megvolt az esély az orvos szerint. Az első kobakom tízezer forintba került 2005-ben, az volt a legolcsóbb. Azóta már a feléért is lehet kapni nálunk egy-egy modellt, de az elsőáras fekete, vagy barna kobak is elérhető hatezerötszáz forintért.  Egyébként a mai napig van egy patronos  mellény a szekrényemben, mert sose lehet tudni, mikor ülök fel olyan lóra, amelynél nem baj, ha rajtam van.

A lábbeli sem mindegy: sarka mindenképpen legyen!

Nincs kivétel

Nálunk is minden nap vásárolnak védőfelszerelést, tehát kobakot és gerincvédőt. Azonban még mindig sok olyan lovas van, akik nem élnek ezekkel, miért?  Mert elmondásuk szerint ők “tudnak lovagolni”,  “tudnak esni”, ők “ismerik a lovaikat”, “csak pónin lovagolnak”, “még nem vágtáznak”  “még nem ugranak”, “még nem járnak terepre”. Vagy a másik kedvencem egy-egy szülőtől: a gyerek nem hajlandó felvenni a gerincvédőt. Edzőként az én válaszom erre: rendben van, mindenki eldöntheti, szeretne-e lóra ülni. Amennyiben igen, akkor felveszi a védőfelszerelést és pont. Hangsúlyozom, bérlovagoltatásról beszélek, ahol a gyermek az oktató felelőssége alatt lovagol, valamint feltételezem, hogy a lovardák többségében megtalálható néhány darab kölcsön védőfelszerelés, mint ahogy nálunk is.

 Erre válaszként gyakran találkozunk azzal a csodálatos érvvel, hogy “Bezzeg régen még kobak sem volt”. Igaz – de nem is volt ennyire népszerű a lovaglás, mint ma. Nem is volt ennyi baleset a hozzá nem értésből, felelőtlen könnyelműsködésből, vagánykodásból adódóan, mint ma. Egy laikus szülő honnan tudhatja, hogy az a lovas létesítmény, melyre teljesen kezdő gyermekét bízza, vajon mennyire fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket? Mennyire képzett az oktató, mennyire megbízhatóak az iskolalovak és pár év múlva a körbe-körbe pacikázáson kívül fog-e mást is, többet is kapni a gyermeke? Sehonnan.

Rengeteg lovarda van itthon, nagyon széles skálán mozog a választék, legalább annyira, mint amennyire az iskolák esetében. Erre különösen a felvételi időszakában figyel fel az ember.  Éppen ezért fel kell készülni minden eshetőségre és ebbe nagyon is beletartozik a megfelelő védőfelszerelés beszerzése. Mert akkor én mindent megtettem. És ha baj van, akkor nem fogom saját magamban keresni a hibát. Nem fogok lelkiismeret-furdalást érezni életem végéig, hogy mi lett volna, ha ráadom a gerincvédőt… Külön megérne egy bejegyzést, hogy milyen lábbelikben engedik tömegével lóra ülni a gyerekeket.

Az emberek nem hiszik el, hogy egy pillanat alatt megvan a baj. Egy pillanat alatt történhet olyasmi, ami örökre megváltoztathatja valakinek az egész hátralévő életét. Ne felejtsük el, öt-hatszáz kilós menekülő állatokkal dolgozni veszélyeket hordoz magában. Egy kis kényelmetlenség – esetenként, hisz nem minden gyerek éli meg annak – aránytalanul eltörpül egy visszafordíthatatlan következményekkel járó lovasbalesethez képest. Gondoljuk át.

Vinnay Patrícia

Vinnay Patrícia

Az életemnek célt és igazi értelmet adó, abszolút „flow” érzést a nyeregben és a lovak mellett találtam meg. Frissen érettségizett,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​