Vigyázz, a kutya harap!

Ezer éve egyszer beleolvastam egy kutyások kontra macskások vitába. Egy macskapárti hölgy megtépázott idegekkel, miután láthatóan kifogyott a szuszból bevetette az aduászt: A kutyák harapnak! Ezt nemigen tudta vitatni senki. Én sem. Jöjjön néhány gondolat a harapásokról, avagy túlélési tippek kézbesítőknek és futóknak/kerékpárosoknak.

A harapásoknak ezer oka lehet és legalább ennyi fajtája is van. Jobb esetben mi kérjük tőle (pl. őrző-védő tréning, vagy huzakodós játék), rosszabb esetben ő kínálja. A “házon belüli” rossz kapcsolaton, a kutyák terét nem tisztelő vendégeken/gyerekeken alapuló balesetekbe nem akarok belemenni, ott a kutya jelzéseinek figyelmen kívül hagyása és úgy általában a figyelmetlenség, felelőtlenség az ok. A rövid tanács: tiszteljük a kutyánkat és szenteljünk időt arra, hogy megértsük a jelzéseit. Ezalkalommal a gyakorlati, “túlélő” tanácsokra szeretném fektetni a hangsúlyt a két leggyakoribb szituáción keresztül.

Első jelenet. A szín: az utca. Szereplők: ember (akár kézbesítő, akár járókelő) és egy kutya. Miért haraphat? Leggyakrabban azért, mert védi a területét. Fontos, hogy a kutya nincs tisztában a telekkönyvi határokkal! Azt a területet védi, amit a sajátjának érez. A “kemény” területőrző fajták esetében ez akár több utcára is kiterjedhet, attól függően milyen gyakran jár sétálni. A sűrűn látogatott területeket egyre jobban magáénak érzi, de séta híján is simán képesek levédeni azt a szakaszt, amit nap mint nap jól belátnak. Ha megtörténik a baj és találkozunk velük, akkor a legfontosabb, hogy maradjunk higgadtak, ne fordítsunk hátat neki és végképp ne rohanjunk el sikítva. A kutyák nagyon-nagyon ritkán harapnak, még saját területen is! (Erről szólt a szakdolgozatom.) Az ő céljuk elsősorban az, hogy elkergessék az embert, a harc számukra is kockázatot jelent. A legjobb lassan hátrálni, miközben jelezzük a kutya számára is, hogy nem adjuk magunkat könnyen: üvöltsünk gyomorból! Némi szerencsével lesz olyan ember a környéken, aki meghallja és segít, és a kutya is el fog bizonytalanodni. Botokkal, esernyővel hadakozni nem feltétlenül egészséges, ha véletlenül pont képzett kutyával állunk szemben, akkor erre biztosan ugrani fog – szó szerint! Hadonászás nélkül, esetleg a táskát-kabátot magunk elé fogva ki kell hátrálni, miközben hangosan bizonygatjuk, hogy nem adjuk könnyen magunkat. Ha van kéznél paprika- vagy borsspray akkor azzal bánjunk felelősen: egy nyitott kapun kirontó kutya nem azért lép fel támadólag, mert ő a sátán szülőtte és gonosznak teremtetett, hanem mert a felelőtlen gazdája  nyitva hagyta a kaput. Ha szemen fújjuk szerencsétlen kutyát, azzal akár meg is vakíthatjuk… Pedig szegény csak a feladatát végezte. Nem azt mondom, hogy haraptassuk meg magunkat, de ne is lövöldözzünk vaktában. Ezek az esetek mind-mind megvalósítják a kutyával való veszélyeztetés szabálysértését, ha van lélekjelenlétünk telefonnal videóra rögzíteni, akkor ha kihátráltunk a necces szituból, mehetünk is feljelentést tenni. Pláne, ha rendszeresen megesik.

Míg a fent leírtak bármely kézbesítő számára mindennaposak, addig a rendszeresen futni/bringázni járók egy másik típussal találkozhatnak: a kergetőkkel. A kaput nyitva felejteni is nagy felelőtlenség és rengeteg veszéllyel bír, de egy futókra/kerékpárosokra veszélyes kutyát póráz nélkül sétáltatni még ennél is nagyobb hiba! Egyrészt, ha ilyen terepen sétáltat az ember, akkor a legnagyobb szigorral kell(ene) lenevelni a Fifit arról, hogy ugatva a futók nyomába eredjen, illetve ha mindez félelemből történik, néhány ismerőst megkérni, hogy a kedvünkért szakítsa meg a sporttevékenységet és “mutatkozzon be” a kutyának, adjon neki pár falatot. Ha sportolóként találkozunk ilyen kutyákkal, akkor sajnos résen kell lenni, a “menekülő” ember látványa egy nagyon erős ingert kelt a kutyákban és még a leggyávább is bele tud csípni az achillesbe. A legcélszerűbb lassítani/megállni és kérni a gazdát, hogy szedje össze a kutyáját. Nagyon jól tudom, hogy kevés dühítőbb dolog van annál, mint mikor megszakítják az ember edzését felelőtlen kutyatulajdonosok, de mielőtt az önvédelmi sprayhez nyúlnánk, ne felejtsük el: nem a kutya tehet róla! Ellenben ér messzire elküldeni a gazdáját és meglengetni a telefonunkat, hogy készül egy videó amivel feljelentjük kutyával való veszélyeztetésért. Ha még meg is harap a Fifi, akkor mehetünk a hatósági állatorvoshoz is, meg látleletért.

A póráz nem ellenség!

A póráz nem ellenség!

És nem, nem beszélek a kutyások ellen, ám a felelőtlen kutyások ellen nagyon is! Van ismerősöm, akinek a néhány hónapos kiskutyáját lefújta sprayvel egy futó, mert a nyomába indult. Adott egy visszafordíthatatlan élményt egy teljesen ártalmatlan kölyöknek, de hallgattasson meg a másik fél is: nemrég egy hasonlóan a nyomába eredő kutya csúnyán megharapta. Mennyivel egyszerűbb lenne mindenki élete, ha odafigyelnénk a kutyáinkra, megtanulnánk visszahívni őket, és nem vennénk félvállról a sétákat…? Fegyelem, póráz, embertársaink iránti figyelmesség. Ennyi és nem több, máris kevesebb lenne az összetűzés a kutyás és a nem-kutyás társadalom között.

Gulyás Viktória

Gulyás Viktória

A kutyázásnak van az a szintje, ami már túlmegy a józan ész határán, ami az emberek jelentős többségét meghökkenti és minimum... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​