Egy hét a Kalenjinél

Szeretek nagy szavakat használni, de talán túlzás lenne azt állítani, hogy ez a hét megváltoztatta az életem. Viszont megváltozott a futáshoz való hozzáállásom, ami végül is közvetetten az életemre is kihat, nem igaz? :) Na, de mi minden történt ez alatt az egy hét alatt, ami ilyen lélekemelő gondolatokat ébresztett bennem? Kicsit személyes élménybeszámoló következik.

A Kalenji francia csapata, de nagyjából a Decathlon összes saját márkája, évente egyszer a világ minden tájáról egyesíti az úgynevezett „termékképzőket”, akik általában több napon keresztül Franciaország valamelyik pontján a termékmenedzserek által tartott prezentációkon keresztül megismerik az új választékot, az év újdonságait, az innovatív technológiákat, nem utolsó sorban pedig a termékek nagy részét tesztelik is. Idén hárman képviselték Magyarországot: a világ legjobb futás képzői, Zsoca és Ati, az országos sportigazgató, Gábor kíséretében. Plusz a szerencsés tolmács, aki jelen esetben én voltam.

Ez a hivatalos verzió és nagyjából én is ennyit tudtam az egészről. Persze a srácoktól kapott információk sem nyugtattak meg igazán, miszerint a „kalenjisek” őrültek, napi szinten félmaratoni távokat futnak, 4 perces tempó alatt, ezek után pedig esténként simán magukba döntenek fejenként minimum egy-egy üveg jóféle francia vörösbort. Ez volt a nemhivatalos verzió, úgyhogy valahol a kettő között volt az igazság, ahogy az lenni szokott.

Amikor valamiért ki kell lépnünk a jól megszokott komfortzónánkból, szerintem normális, ha picit izgulunk. A végén úgy is mindig kiderül, hogy felesleges volt, persze most is ez történt. Az odaút alatt megismerhettem kollégáim sziporkázó humorát, úgyhogy miután azt is megtudtam, hogy a bor ára 10%-kal csökkent, már el is felejtettem, mitől féltem annyira. Ehhez nagyban hozzájárult azért a környezet is, Nizzától nem olyan messze, a tengerparton futni elég nagy élmény volt.

Miről is szólt ez az egész? Öt nap tömény futás! 🙂 A kis magyar csapat hagyományai szerint minden reggel futással indult a nap, délelőttönként a néha elviselhetetlenül hadaró francia előadók monológjait próbáltam magyarra fordítani, a délutánok pedig általában tesztelésekkel, tehát rövidebb-hosszabb távú futásokkal teltek. Az esték meg… Volt ugyan vörösbor, de természetesen nem egy üveg fejenként!  A fiúk kb. 60 km-t futottak összesen 5 nap alatt, én azért több alkalmat, reggeli futást kihagyva közel a felét teljesíthettem. Mondjuk az én edzéseimet, tempómat, ritmusomat figyelembe véve, ez is valami. Na de miért is írtam azt, hogy megváltozott a futáshoz való hozzáállásom?

Öt napig „ össze voltam zárva” nagyjából 100 olyan emberrel, akiknek tényleg az életük a futás. Egy fantasztikus közösségbe csöppentem bele, ahol megtapasztalhattam, milyen is egy igazi futóközösség, az igazi #futniYO érzés! Az első délutáni, közös futás alkalmával egy nem éppen könnyű emelkedővel küszködve csalódottan, kifulladva álltam meg egy pillanatra, hogy „én ezt nem bírom tovább”, de kis sem fújhattam magam, mert a mögöttem futó csapat egy része egyetlen hangként kezdett el biztatni, hogy ne adjam fel. Leírhatatlan érzés, de tényleg. Mikor életem leghosszabbnak tűnő 400 méterét próbáltam a lehető leggyorsabban lefutni, vagy egy szerpentines emelkedőn mindent beleadva, megállás nélkül sikerült feljutnom, akkor valami elismerésfélét véltem felfedezni a többiek tekintetében. Sőt, néha dicsérő szavakat is kaptam. Ez mind talán apróságnak tűnik, de lelket öntöttek belém és elhittem újra, hogy képes vagyok fejlődni, úgyhogy ezt ezúton is köszönöm nektek srácok, c’est magnifique! 🙂

Ez a futással eltöltött hét energiát, motivációt és legfőképpen önbizalmat adott. Konkrét cél, a félmaraton teljesítése áll előttem, úgyhogy amióta hazaértünk, minden erőmet az edzésekbe fektetem, az elmúlt hetekben több, mint egy percet tudtam javítani a csoszogó tempómon. Amikor valakinek nagy örömmel elújságolom, hogy félmaratonra készülök, ráadásul lassan három hete nem gyújtottam rá, rögtön kihallom a hitetlenkedést a válaszból. Az az igazság, hogy semmi nem tud eltántorítani, én hiszek magamban és ez a legfontosabb. Egy futóközösség tagjaként pedig tudom, hogy mások is hisznek bennem és együtt sikerülni fog! 🙂

Koltai Piroska

Koltai Piroska

A futás világába nem olyan rég csöppentem bele, de mint „laikus futó” egyre jobban magával ragad ez az örömteli sport...... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​