Újév és az első verseny

Újév, még nagyobb lendület… Elég rég nem hallattam magamról, amiért elnézéseteket kérem. Januártól még inkább belevetettem magam az edzések nehéz és olykor rendkívül unalmas világába. Ennek köszönhetően picit megcsúsztam a mindennapi teendőimmel. Na de lássuk, mi történt az utolsó bejegyzés óta!

Az év utolsó hetében nem igazán erőltettem meg magam, ami körülbelül két futást és  egy úszást jelentett. Mondhatjuk, hogy az év végére picit elfáradtam, hiszen addig elég kemény és monoton edzéseken voltam túl. A szilvesztert otthon, pihenősen töltöttem a párommal és már a jövő évi versenyeket terveztem, ami többé-kevésbé december végére össze is állt. A versenytervezet összeállítása után az első nagy megmérettetés januárban, Kecskeméten egy félmaraton volt. Igazából ez volt az első hivatalos félmaratonom. Jól is kezdődött az év, könnyen mentek a nehéz edzések, tényleg csak úgy szárnyaltam.

Majd jött a 2. hét, amikor valami történt. Valahogy, mintha ledobták volna a vasmacskát. Nem volt könnyű a felkelés, az elindulás, maguk az edzések is nehezemre estek. Nem értettem igazán ezt a jelenséget, ráadásul a következő hetet végigdolgoztam, így nem igazán maradt időm rápihenni a versenyre. Mondhatjuk, hogy közel sem a legjobb előjelekkel vártam a szombatot, de természetesen eszembe sem jutott, hogy esetleg nem megyek el, csak mert nem voltam maximálisan felkészülve.

Péntek este amint hazaértem, összepakoltam a ruhámat, a cipőt, a két energiazselét. Éreztem egy pici fájdalmat az elmúlt hetekben a jobb ágyékom körül, ami nem hagyott nyugodni, de azért olyan túl nagy figyelmet sem fordítottam rá egész a versenyig. Gondoltam, egy kis sport kenőcs jót tesz majd neki, de persze nem változott semmi, sebaj, majd holnapra az izgalom megoldja. Reggel korán kelés, majd egy péksüti társaságában indulás Kecskemétre. Tíz körül érkeztünk meg a színhelyre, gyors regisztráció, öltözés, majd melegítés. Hogy mennyire első bálozó voltam, jelzi, hogy a rajt előtt két perccel még mosdóba akartam menni, ami végül nem valósult meg és ez végig kísért az egész verseny alatt. Egy perccel a rajt előtt még a GPS jel sem volt meg.

Eldördül a rajtpisztoly, jó tempóban kezdek, haladok az élbollyal. Az első pár kilométer után látszik, hogy az első három futó más dimenzió. Egy darabig összeállunk páran, így alkotva egy kis bolyt. Az első 6 km 3,40-es tempóval megy, utána 12 km-ig 4 perccel rójuk az utat. Bátran kijelentem, hogy ezt végig kellene tudnom bírni, de hiába eszem meg egy gélt, nem tudok nagyobb sebességre kapcsolni.

Mintha százkilósak lennének a lábaim és ezen a csúszós út sem segít. Érzem és látom, hogy a 4. helyezett 1 perccel előz meg 18 km-nél és meg is tárgyalom magammal, hogy még belekezdek egy végső hajrába. De a lábaim nem gondolják úgy, hogy gyorsítanom kellene, sőt a 16 km után csupán 4,20-as tempóra vagyok képes. Ezért nem marad más hátra, mint felmérem a terepet és még egyszer megbeszélem magammal, hogy jó nekem az 5. hely és az 1 óra 19 perces idő, amivel nem igazán vagyok megelégedve, de első hivatalos időnek megteszi.

Nem mondom, hogy nem lehetnék elégedett, hisz begyűjtve a gratulációkat, rájövök, hogy ez valóban baráti idő, viszont a cél az, hogy ennél többre legyek képes. Lehetőség lesz, hiszen februárban esedékes egy 6 órás úszóverseny csapatban, márciusban pedig két félmaraton következik, illetve edzésnek ott lesz még a hónapban egy 12 órás áruházak közötti futóverseny.

Ja és persze mostantól több bejegyzést fogtok tőlem olvasni ezt megígérem. Addig is kellemes kilométergyűjtést mindenkinek!

Csehó-Kovács Ferenc

Csehó-Kovács Ferenc

Régi vágyam vált valóra azzal, hogy mesélhetek nektek erről a gyönyörű, ám embert próbáló sportról. A triatlonnal 2 éve kezdtem... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​