Terelőkutya az alapoktól – Hogyan tovább?

Rebelle kiskutyámat terelőmunkára képzem. Ezzel a szándékkal született, majd kezdtem meg a nevelését, jelenleg 12 hónapos, nagy lakli kutya lett és a fajtájára - beauceron - jellemző módon beállt nála a hisztis kamaszkor. Lentebb mesélek arról, mit lehet kezdeni egy kutyával a "legborzasztóbb" időszakában.

Rebelle már önmagában is egy jelenség, eléggé elüt a normától, de minden furcsasága ellenére jó képességű, ösztönerős, motiválható kutya. Terelős kalandjai kezdetét itt, a következő próbákat itt olvashatjátok, majd folytattuk az utolsó kiskarámos kalanddal, és itt tartunk most, a legelőn.

Kicsi lovacskám

Kicsi lovacskám

A juhászkutyáknak (nem mindegyiknek) szokott lenni egyfajta sötét kamaszkora. Ez azért sötét, mert bár előttünk van egy felnőtt méretű, felnőttnek kinéző kutya (Rebike már konkrétan nagyobb, mint az anyukája), akinek a fejében egy erejét próbálgató kölyök lakik. Még nem tudjuk terhelés alá tenni, nem tudjuk úgy blokkolni, ahogy kellene, de a kutyának már nagyon nagy ereje van, az engedelmessége viszont még nem üti meg a szintet. Ilyenkor a legnehezebb velük az élet, már nem kölykök, de még nem is felnőttek, az engedelmes képzésük pedig a hullámvasutazásra emlékeztet. Persze vannak olyanok, akiknél ez az időszak alig észrevehető és olyanok is, akik néhány parancsmegtagadással átvészelik, de Rebelle – nomen est omen – nem ez a kategória. Engedelmességben ugyan fejlődött a korábbi önmagához képest, ezt leszámítva viszont a kamaszság minden tünete jól látszik rajta.

Egyre jobbak az ívek, nagyobb a távolság

Egyre jobbak az ívek, nagyobb a távolság

Hogy mit lehet ilyenkor csinálni vele terelő tréningen? A válasz az, hogy nem sokat. A kamaszokkal a legjobb kihagyni néhány hónapot. Kétféle hibába is belecsúsztunk idén télen, Rebelle az egyik – és mivel róla szólna ez az opusz, hát vele kezdem – aki továbbra is lelkesen dolgozik a legelőn, kezdi elhagyni a korábbi hibáit, már nem fut olyan szűken és a balanszot is szépen kezdi megérteni, illetve (hallelujah!) nem is harap. Helyette van olyan testi ereje, amitől megmozdul a birka (65 centi, majdnem 30kg és hetvennel veszi be a kanyart, szerintem az elefántokat is megmozdítaná…) és szépen hozza is őket. A problémák ott kezdődnek vele, hogy ennyiben kimerül a tudománya és ahhoz, hogy bármit is tanítsak neki, szükségem lenne a szürkeállományára. Csakhogy Rebike ilyenkor annyira boldog és annyira csak rohangál, hogy – az egyébként művészi magasságokban elsajátított – FEKÜDJ! parancs nem hatol át a fülén. Innentől kezdve pedig meg vagyok lőve. Az

ösztönerős kutyának, pláne, ha magas az energiaszintje, nem kihívás, ha csárdásozunk a legelőn, tehát ha sokáig csinálom ezt vele, megcsömörlik és rombolni kezd, feladatot viszont nem tudok vele csinálni, mert egy pillanatra sem áll meg. Mivel nincs otthon állatom, amivel napi szinten tudnánk gyakorolni, így a “B” tervet választjuk megoldásnak: pihenünk. Tavasszal úgyis az ellési időszak következik és legközelebb márciusban lesznek rendezvények, addig pedig bőven lesz ideje Rebelle-nek is beérni a buksi alatt és felvenni még némi fegyelmet.

A birka higgadtsága jelzi, hogy jó munkát végzünk, nem hajtjuk őket fölöslegesen

A birka higgadtsága jelzi, hogy jó munkát végzünk, nem hajtjuk őket fölöslegesen

A már említett másik hiba, amikor túl korán szembesülnek túl nagy feladattal az egyébként életük árán is megfelelni vágyó kiskutyák… Láttunk már ilyet többször is és a legutóbbi tréningen ismét belefutottunk. Sajnos az ember néha nem látja meg azt, amit a képébe tol az élet, és telefonos segítség kellett, hogy leessen végre a húszfillér (ismét Sacitól). Az erőtlen de megfelelni vágyó kölyök ugyanis minden áron terelni akar, de a testi ereje nem elég ahhoz, hogy mozgásra bírja a birkát, ezért mit tesz? Bizony, harap. Nem vadászva, nem sérülést okozva, hanem csipkedve, de még ez is sok! Ott és akkor nem tudtuk mire vélni azt, ami most már egyértelmű: sok volt a feladat. Az ő esetükben mindenféleképpen várni kell, a háztáji nyáj nézegetése sem volna megoldás, addig ne is lássanak birkát, amíg nem tudnak megbirkózni a feladattal. Ezen probléma kapcsán hallottuk most azt is, hogy rutinos, francia mezőgazdasági juhász 10 hónapos koráig nem engedi a karámba a beauceronokat. Már tudjuk, miért nem.

adsc03236

Mindkét esetben szigorúan blokkoltuk a harapást és természetesen jó élménnyel zártuk a tréninget. Folytatjuk a nevelést, szocializáció, engedelmes tréning, sulizás, futó/scooter edzés, az élet nem áll meg és néha nagyon sokat tud dobni a kutyák teljesítményén, ha adott feladatot pihentetünk egy kicsit. Sajnos ilyenkor óhatatlanul is marad tüske az emberben, de a fontos az, hogy a kutyában ne maradjon! És nem szabad elfelejteni, hogy ők még kölykök, bármilyen nagyok is.

Gulyás Viktória

Gulyás Viktória

Kutyatenyésztő család leszármazottja vagyok, kiállításokon szocializálódtam és valószínűleg a morgás és vicsorgás is előbb ment, mint a beszéd. Az első “igazi”... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​