“Indulj el egy úton…” – avagy kéktúrás élmények II.

Kéktúrás élményeink második részében a Budai-hegységbe és a Pilisbe viszlek el Titeket. Az írásból kiderül, hogy élnek-e sarkvidéki rókák hazánkban, hogy nem csak a felnőttek, a gyerekek is tudnak óvatosságra inteni minket túrásokat és hogy miért kell vigyázni az elhagyatott kéktúrás szakaszokon.

Egy vaddisznókonda rohant át előttünk a kék turistautat keresztezve és tovább illantak az erdő sűrűjébe. Nem voltak hatalmas állatok, talán koca lehetett mind, de egy pillanatra megdermedtünk. Pár perc múlva azonban folytattuk utunkat a Budai-hegység belseje felé.

Amikor elhatároztuk, hogy nekivágunk a kéktúrának, valamiért evidensnek tűnt, hogy az elejétől kezdjük. Az pedig vagy a Kőszegi-hegységben, az Írott-kőtől indul, vagy ahonnan Rockenbauer Pálék 1979-ben a “Másfél millió lépés Magyarországon” című klasszikusban indultak, a zempléni Nagy-Milicről.

Az első kőszegi túránk után Lucával (Feleségem) arra gondoltunk, hogy miért is alapvető abc sorrendben haladni, ha a kiírás szerint ez nem szükséges? Értelmes magyarázatot persze nem találtunk rá, így következő túránk helyszínéül a közeli Budai-hegység, Pilis tájegységet vettük irányzékba, fővárosiak lévén.

Első nap a hűvösvölgyi kisvasúttól indultunk és elgyalogoltunk két nap alatt egészen Pilisszentlászlóig, ez egy körülbelül 50 km-es szakasz.

Hűvösvölgynél a pecsétünket egy helyes, tíz év körüli kisfiú adta a füzetünkbe, aki éppen szolgálatot teljesített a kisvasút pénztárában. Meg is jegyezte nekünk, hogy azért csak óvatosan! Megígértük neki, hogy azok leszünk.
Onnan túráztunk be a sűrű erdő közepébe tovább a Hármashatár-hegy ormai felé, ahol az a bizonyos konda süvített át előttünk.

Aztán a Rozália téglagyár nevű, régi elhagyatott óbudai monstrumnál, ahol egy újabb pecsét tulajdonosai lettünk, felénk szaladt egy nem túl jókedvű eb, de kutyatulajdonosként tudtam a lehető legrosszabb lenne hátat fordítani, még inkább futni előle. Jól tettük, tőlünk 2-3 méterre megállt, és csak ugatott, ugatott és ugatott. Lehet, hogy még ma is ugat.

A pecsét beütése után átkeltünk a forgalmas Külső Bécsi úton és elindultunk a Pilis sűrűjébe. Teve-szikla, Csobánka látképe, kis kitérővel az elhagyatott egri vár (melyet a film miatt építettek annak idején oda), és lassan meg is érkeztünk Pilisszentkeresztre, ahol egy romantikus faházban töltöttük az estét, a kék jel mentén. Tél lévén nagyon hideg volt odakint és nem állítom, hogy bent szauna várt minket, de összebújva egészen szép emlék maradt.

Másnap reggel egy kutya várt minket a kerítés mellett, ami úgy nézett ki, mint egy sarkvidéki róka, nagyon helyes állat volt, nem is bírtuk ki, hogy ne adjunk neki élelmet.
Jutalmunk a Dobogókőig szóló kutyás védelem volt, azonban felérve az Eötvös Lóránd menedékházhoz, jobbnak látta máshol élelmet keresni, ugyanis mi már nem adtunk neki.

A túránkat innen esőben kellett folytatni, mivel a hőmérséklet folyamatosan enyhült, így elázva bár, de törve nem, szálltunk fel a pilisszentlászlói buszra, ami elrepített a fővárosig, Szentendrén keresztül. A hazaérkezéskor igen jól esett egy meleg leves és fürdő.

A túra után 1-2 nappal persze alig vártuk, hogy megszervezzük a következő kalandunkat és ki is találtuk a helyszínt, ami nem volt más, mint… A harmadik részben kiderül! 🙂

Szegedi Gergely

Szegedi Gergely

A túrázás életem zöldebbik világa, úgy érzem rohanó világunkban sokan szabadulnának a piros lámpás levegőtől és egyre több igény van... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​