Egy popóval két lovat… – Az idő labirintusában

Hogyan lehet nyolc órás főálás mellett napi két lóval edzeni? Kell hozzá egy jó adag elszántság, még több akarat, nagy vödör kitartás és egy csipetnyi fanatizmus. Mire végre meggyógyultam - in medias res - megérkezett a "keresztlányom".

Mostanában egyre többször jön szembe velem egy bizonyos gondolat, a hozzá kapcsolódó életutakról szóló lelkesítő cikkek formájában. „Nem kell választanod.” Nem kell döntened, hogy a karrieredet, vagy a családalapítást válaszd. Nem kell lemondanod a sportról, az álmaidról, csak mert nagybetűs életet élsz. Mondjuk én eddig sem tettem, most viszont lehetőségem nyílt, hogy valóra vàlthassam egy újabb régi álmomat és bebizonyítsam, rá tudok tenni még egy lapáttal. „Mert egy ló nem ló…” Legyen kettő! Napi kettő. Negyven órás főállás mellett. Természetesen önmagában egyik sem jelent különösebb kihívást, én is lovagoltam már több lovat amikor még a lovas szakmában dolgoztam. Azonban amióta másképp tekintek az előttem álló útra és az elérni vágyott céljaimat még alternatívabban közelítem meg, amióta „ megengedem”, hogy az eddig sem hétköznapi kis életem még egy kicsit egyedibb legyen, azóta erre nem volt példa. Hogy két ló várjon rám minden nap.

Mindig irigykedve néztem azokat a gyerekeket, akik „időben” kerültek nyeregbe és akiknek a szülők először egy, majd pár év múlva több olyan saját lovat is tudtak biztosítani, akikkel eredményesen lehet versenyezni. Természetesen itt azokra a gyerekekre gondolok, akik lehúztak 3-4 évet valamelyik bérlovardában, megismertek tizenvalahány lovat, tudnak különbséget tenni hajtós és menős, érzékeny és tompa, puha és keményszájú, lapos és kerekmozgású stb. ló között. Megtanulták az alapokat nem csak a lovaglás, de a lóval kapcsolatos egyéb teendők, valamint az elméleti ismeretek tekintetében is. És ahol a szülőknek is megvan a kellő rálátása. Plusz nem verték át őket valami hiperszuper sokmilliós használhatatlan jószággal. Akár sorozatban… Szűkül a kör… De vannak ilyenek, ha igen kevesen is. Vagy az anyagiakon csúszik el a dolog, vagy a hozzá nem értésen, de ahol nem csúszik el, ott születnek  nagyon szép és elismerésre méltó eredmények.

Pepe és Málna hamar megszerették egymást

Egy szó mint száz, régóta vágyom arra, hogy egy szép napon én is két lóval versenyezhessek, amire most úgy néz ki, lehet reális esély. Ehhez kapcsolódik egy másik igényem, mellyel sokak szemében a lehetetlenre vállalkozom. Saját erőből akarom finanszírozni a versenyzésemet. Ahogy teszem azt most is, egy lóval. Hiszem, hogy ez lehetséges – éppen ezért lesz belőle valóság. Nagyon sok múlik a prioritásokon. Nem járok bulizni, nem vágyom rá, öltözködésemmel nem követem a divatot. Úgy kezelem a lovamat, mintha lenne egy gyermekem, akiért önként lemondok mindenről, ami felesleges. Sokak szemében egyenesen unalmas vagyok, de ez engem a legkevésbé sem zavar. És ha már gyerek, miért olyan meglepő, ha valaki kettőt szeretne?

Egy álom valóra válik

Lovagoltam már elég sok lovat, de a saját az mégis más. Amikor valakinek lovagol az ember, benne van a pakliban, hogy azt a lovat bármikor elvehetik, és kezdheted elölről az egészet egy másikkal. Meg versenyre sem feltétlenül jutsz el, még munkalovasként sem. Ezért tartozom óriási köszönettel az egyik legjobb barátnőmnek, akivel még anno Bábolnán ismerkedtem meg, és aki most nagyszabású karrierterveit készül megvalósítani, ezért „előreláthatóan jósok” időre leparkolta hozzám szeretett sportlovát, az őszinte bizalom jegyében. A mellékelt használati útmutató így hangzott: „ Szeresd sajátodként. Azt csinálsz vele, amit jónak látsz, ha akarod, nyírd meg, versenyezd be, rád bízom. Csak tegyél rá dupla pataharangot.” Teszek én még hármat is, barátom…

Szandi rám bízta féltett kincsét, Málnát

Ő pedig igyekszik hetente meglátogatni minket. Így hozott összébb újra a sors, a legjobb rendező, akit ismerek. Nekem egy újabb álmom válik valóra, neki nagy segítség, hogy biztonságban tudja a lovát, és mindenki boldog. Lehetőséget kaptam, hogy bebizonyítsam, van időm két lóra munka mellett. (Ehhez le kellett mondanom másik két csikót, mert hosszas tépelődés után beláttam, hogy az már enélkül sem fért volna bele, hiszen hozzájuk utazni kellett volna, minden esetre megtisztelt az újabb felkérés.) Így, hogy nem kell messzire mennem, a két ló napi szinten 3-3,5 órát jelent.

Ehhez tudni kell azt is, hogy totálisan össze-vissza dolgozom, ennél „rugalmasabb” már nem is lehetnék. Persze két ló lovaglását ketté is lehet bontani, de ezt a megoldást a téli időszakban kevésbé preferálom. Gyanítom, hogy így sem vagyok egészen normális. Még csak két hete csinálom, de máris kezdek sokkal jobban priorizálni. Leszoktam a plafonbámulós álmodozásról, amire amúgy szükségem van néha, de most egy időre lemondok róla. Ha már a gyerekkoromból kimaradt a lovazás, bepótolom most visszamenőleg is. Igen, valóban elgondolkoztam rajta, hogyan lehetne őket egyszerre lovagolni, és valódi problémának éreztem, hogy a „szebbik” felemből nekem is csak egyet osztottak, valamint hogy egy nap nem tud huszonnyolc órából állni, amikor annyira szeretném. A részletekről szívesen mesélek mondjuk három hónap múlva…

Vinnay Patrícia

Vinnay Patrícia

Az életemnek célt és igazi értelmet adó, abszolút „flow” érzést a nyeregben és a lovak mellett találtam meg. Frissen érettségizett,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​