Megfizethetetlen eredmények fillérekből – Így kezdtem én

Van pár mondat, amit előszeretettel ismételgetnek a halogatók és kifogáskeresők. Ezek a mondatok mindig akkor hangzanak el, amikor elkezdek beszélni a sportomról, és értékrend függvényében változnak.  Van, akinek a kedvenc kifogása az anyagi háttér. Elmondom, hogy edzőterembe járok, van pár szett edzőruhám azért, táplálékkiegészítőket fogyasztok és húst eszem hússal. Ekkor jön az, hogy „De jó, hogy neked erre is van pénzed!”. Nos, igen. Valóban jó. A legjobb viszont mégis az, hogy mindig is volt. Igaz, nem mindig edzettem 5000 Ft-os leggingsben, és mogyorós-csokoládés fehérjét sem a kezdetektől fogva iszom. De amikor edzeni akartam, akkor edzettem, és el is mesélem, hogyan kezdődött.

Egyetemre jártam, nappali tagozaton. Nem mondok el nagy titkot, eleinte a pénzem nagy részét a Könyvtár Klubban hagytam ott, meg befizettem a kolit és ennyi. Kaját otthonról hoztam, anyukám főzött előszeretettel, a hét vége felé meg vettem zsemlét, hozzá szalámit, vagy főztem túrós tésztát és hasonló színvonalas kajákat. Ezekkel együtt és mellett önellátó voltam, kaptam ösztöndíjat, abból éldegéltem. Abba inkább ne menjünk bele, hogy egy bölcsész mennyi ösztöndíjat kap, és azért milyen átlagot várnak… Aztán egyszer csak bekattant, hogy változtatni kéne a testemen, az életemen, a motivációimon.

Amikor elkezdtem belemélyedni abba, hogy mi kell a sportos életemhez, hamar rájöttem, hogy az ösztöndíj önmagában kevés lesz. Nappali tagozat mellett diákmunkát vállaltam, hogy a plusz kiadásaimat fedezni tudjam. Tévhit, hogy az egészséges kaja drágább, mint a hétköznapi. Lehet, hogy egyesével drágábbnak tűnik, de sokkal kevesebb féle ételt kell venni és a tápanyagdús élelmiszerekből kevesebb is elég.  Ezt tudja a tested is. Mindazonáltal spóroltam a kajával is, elég elvetemült szintekre jutottam, mint például a májusi hőségben való csirkerizs evés az egyetem ablakában befogott orrral. Csak nem dobjuk ki, hiába…khmm…nem friss már.

Aztán a kondibérletet is ki kellett fizetni és tápkiegem sem volt. Edzősruhában nem is gondolkodtam, úgy voltam vele, hogy majd ha lesz főállású melóm, akkor tsajábrándozom ilyen luxusról, addig jó lesz valami játszós ruha is egy tornacsukával.

Hogy milyen táplálékkiegészítőt fogyasztottam, azt inkább hagyjuk, maradjunk annyiban, hogy a boltokban kapható legolcsóbb fehérjéről van szó, ami állagban cement volt, ízben meg…jó, legyen az is cement :-D. A multivitaminom valami narancsos pezsitabiból állt, de hogy volt-e hozzáadott értéke a szervezetem működéséhez, azt azért kétlem. Persze mindezek fenntartásához még így is szorítottam a költségvetésen, még light colát szürcsölgetős külső szemlélődőként sem mentem bulizni, és –ez rossz példa – nem vettem jegyzeteket és tankönyveket. Így kezdtem el sportolni havi 50.000 Ft-ból. Ebből fedeztem a kolit, kaját, bkv bérletet, tápkieget, kondit. És igen, már ekkor is mondták nekem a kolis társaim, hogy „De jó, hogy neked erre van pénzed”. Hát volt. Volt, mert tanultam, mert az előadásmentes napjaimon már hajnal 6-kor villanyóraszekrények vázait szereltem össze és volt, mert feladtam a szetereotip egyetemista életmódomat. Ja, és folyamatosan írtam verseket, meséket meg esszéket megrendelésre. Ez karácsony körül volt a legjobb biznisz és élveztem nagyon.

És igen, most is meg tudom oldani, hogy az edzésre legyen keret. Most is dolgozom érte eleget, nyilván más szinteken. Már nem kell elmennem mackóban edzeni, többféle  tápkieget fogyasztok, a fehérjém gasztronómiai élmény és alkalmanként  tengeri halakat, marhát sütök, nem pedig kizárólag sós-borsos csirkét, mint húszéves koromban.

apto_proteines-1-jpg-1_-1xoxar

Nem igaz, hogy az én példám, az én sztorim minden sportra ráhúzható.  A nagyon drága felszerelést vagy terembérletet meg hasonlókat igénylő sportok nem passzolnak minden pénztárcához, ezt nem is akarom hamisan bizonygatni. Viszont a fitnesz valamennyi ága, a futás, néhány labdajáték, futni a kutyáddal, keróra szállni… Ezeket mindenki tudja menedzselni magának, csak mérlegelni kell, milyen szinten és elfogadni a lehetőségeinket.

Ha kíváncsi vagy rá, kövesd a youtubecsatornámat is:  https://www.youtube.com/channel/UCTliqoqbH9zmuztjWq84rCw

Tóth Szandi

Tóth Szandi

Tóth Szandi vagyok, 23 éves, a dunaújvárosi Decathlon csapat tagja, a vasak megszállottja. 20 éves voltam, amikor eldöntöttem két dolgot:... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​