“Indulj el egy úton…” – avagy kéktúrás élmények I.

Közel 10 éve nekivágtunk egy nagy kalandnak Feleségemmel, akivel a mai napig úton vagyunk. Nem csak fizikailag, lelkiekben is. Kéktúrásnak lenni nem csak állapot, hanem életérzés, sőt számunkra már-már létkérdés. Hogy hol kezdődött mindez és miként? Erről szól ez a rövid kis élménybeszámoló, ösztönző "írásocska". Mi elindultunk egy úton. És Te? Velünk tartasz?

Egy vaddisznó csörtetett át a bozótban, vagy talán őz? Nem láttuk pontosan, de nagyon megijedtünk a hirtelen zajkeltéstől. Négyen voltunk. A Feleségem, én, az erdő sötétje, és a csillagok fénye. Hideg őszi éjszaka az ismeretlenben, fényforrásunk csak a természet, lámpa nélkül, egyre erősebben fogtuk egymás kezét és dalolni kezdtem. Az megnyugtat.
Akkor megcsillant valami a sötétben, a kék jel volt az egyik fán. Végre újra utat találtunk, pedig már azt hittük végleg eltévedtünk és a hideg erdőben alszunk. Ha lámpát nem is, de hálózsákot legalább vittünk magunkkal. Nagy örömmel töltött el minket a kék jel újbóli meglelése, amit egyszer elhagytunk és az a jel már levitt minket Kőszeg külvárosáig.05-velem

Laza sportcipő (talán futó?), ócska farmer, kedvenc pamut pulóverem, és egy erre az alkalomra vásárolt 60 literes táska voltak viselt társaim. Milyen régi emlékek!
Nem költöttünk sokat, nem az újságban látott technikai sporttermékekre kiadható ‘forintezrek’ vezéreltek minket Budapest forgatagából a Kőszegi-hegység erdejébe, hanem a “Másfél millió lépés Magyarországon” című kulturális sorozat és egykori földrajz tanárom (ma már barátom) csillogó szemei. “Kéktúrásnak lenni életérzés!” – Tényleg? Valóban az?

“Soha többet nem megyünk túrázni!” Ez volt az első gondolatom, amikor 2008 októberében Feleségemmel először teljesítettük a kéktúra egy 13 km-es szakaszát és megpihentünk aktuális kőszegi szálláshelyünkön. Másnap megnyugodva átgondoltuk, nem is volt ez olyan szörnyűséges. Persze a szálláshelyen elfogyasztott sör is segített. 🙂
Sikeresen megmásztuk az Írott-kő csúcsát, a 10 kilóval megpakolt táskáinkkal. Átszellemültünk az alpokaljai magyar kultúra településeit látva, hisz egészen más megenni egy kolbászos ‘deszkát’ egy velemi utca padján, mint beülni a Váci utcai kávézók egyikébe. De álltunk fent a Szent-Vid kápolnánál is, ahol kitekintettünk a tájra és arra gondoltunk, milyen kegyes az Isten, hogy a ‘kőszegi’ embernek megteremtette ezt.

Amikor pedig beütöttük az első pecsétet a kéktúra füzetbe –(az Országos Kéktúra egy túramozgalom, ahol pecsétekkel lehet igazolni, hogy a túrázó végigjárt egy-egy szakaszt,  végül egy szimbolikus jelvénnyel gazdagodik a természetjáró),- arra gondoltunk micsoda kaland vár ránk ezen az 1.100 km-en, hazánk északi tájain keresztül egészen a Zemplénig. Ezek  a túrák mindmáig meghatározó élményekként hatnak ránk.
06-az-elso-pecsetelohely-irott-ko

Lassan 10 éve volt és még mindig úton vagyunk a Kéken. Elindultunk, hogy kövessük Rockenbauer Pali bácsi (a “Másfél millió lépés Magyarországon” rendezője) lábainak nyomát és azon mélyen tisztelt sporttársainkét, akik előttünk ezt teljesítették.
A kőszegi szakasz megváltoztatott bennünk sok mindent, Feleségem és én mások lettünk. Merem állítani talán egy kicsit többek. Hogy mivel? A következő részekben ki fog derülni ez is. De addig is, ha teheted: “Indulj el, egy úton!”

Szegedi Gergely

Szegedi Gergely

A túrázás életem zöldebbik világa, úgy érzem rohanó világunkban sokan szabadulnának a piros lámpás levegőtől és egyre több igény van... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​