Az álmok nem “valóra válnak”…!

Néha érnek kudarcok, olykor el is bukunk. A megoldás sokszor az orrunk előtt van, mégis hónapokig tart meglátnunk. Néha szépen haladunk előre, máskor pedig hirtelen ugrunk egy nagyot. Kutyakiképzésre nincs bevett séma, minden eset más, amitől gyakran félelmetesen nehéznek látszik. Néha viszont az élet kárpótol és minden a helyére kerül. No, ezekért a pillanatokért csináljuk!

Jettával elmentem egy külföldi terelőversenyre. Nem azért, mert annyira profinak éreztem magunkat, hanem mert adódott egy lehetőség és úgy gondoltam,  két versenyző kutyám közül vele van több esélyem. Majdnem azt írtam, hogy “ő a jobb”, de ez nem volna igaz, Pogo tehetségesebb, ám kevésbé tapasztalt. Elindultam hát Jettával és nyomás alatt, egy stresszes helyzetben minden eddigi – szőnyeg alá söpört – problémánk előkerült. Jetta kifordult önmagából – én is – és rengeteget rontottunk. Hetekig rágódtam, mi ment félre, mi lehet a baj, már azt is felvetettem, hogy ha a következő tréningeken is ilyen marad, abbahagyom vele az egészet…

Jetta Szaporcán, már összeszedetten

Jetta Szaporcán, már összeszedetten

Aztán jött a szaporcai szeminárium és bár hozta a furcsaságokat, nem feküdt le parancsra, kifutásnál szétverte a nyájat, kicsit már összeszedte magát. Tudtam, hogy még ott van a baj, de már láttam a reményt, valahogy megoldjuk. Ugyanazon a szemináriumon Pogo is futott egy tréninget és sikerült elnyernie a környezetem és saját magam őszinte megdöbbenését. Az eddigi túlmozgásos, lázadozó kedvű, sokszor csipkedős kutyám elhagyta a nyáj körüli “örömköröket”, pöccre feküdt, szépen vette az irányváltásokat és le is tudtam hívni. Ez alatt azt értem, hogy balanszból előre tudtam hívni a lábam mellé, ezzel a manőverrel lehet “elegánsan” megállítani a nyájat. Tegyük hozzá, hogy bár makacs volt a bari, ki sem nyitotta a száját. A szeminárium végeztével úgy néztem a trénerre, mint aki előtt épp most nyílt ketté a Vörös-tenger. Csoda történt.

Pogo már pöccre működik, imádom!

Pogo már pöccre működik, imádom!

Saci elmosolyodott és ennyit mondott: “Vagy a befektetett munka meghozta a gyümölcsét…” Szívmelengető volt ezt hallani és bár teljesen tárgyilagos maradt, én úgy éreztem, mintha fejbe kólintott volna. Megint igaza volt, időt és energiát nem spórolva gyakoroltunk, amibe akkor először gondoltam bele úgy igazán. A pénzről meg inkább ne is beszéljünk… Az álmok nem valóra válnak, azokért megdolgozunk,  kézzel, lábbal, trágyában dagonyázva, néha sírunk, de amikor a sikerrel szembesülünk, akkor ennyire elfelejtjük az egészet.  Emlékeztetnie kellett rá.

Aztán megrendezték az évi utolsó CACIT-R versenyt Portelken, ahol indultam is mindkét lányommal. Részt vettünk az előkészületekben, segítettünk a “kölcsönbirkákat” bekutyázni, akadályhoz szoktatni. Már ott is éreztem, hogy ami Szaporcán történt nem a véletlen műve, nem csak a sors lebbentette föl előttem a jövő függönyét, a trend maradt. Jetta megfontolt és pontos, Pogo energikus és maximalista. Mindkettővel azért indultam, hogy gyakoroljak, rendberakjam az eddigi munkánkat, rájöjjek a hibákra. Most egyszer, úgy fest, tisztáztunk mindent.

Jetta, "híd" feladat

Jetta, “híd” feladat

Jetta nem azért tagadta meg a fektetést, mert nem akart, vagy fájt valamije (még ezt a lehetőséget is felvetettem), hanem mert látni akar. Az volt az ok a parancsszegéseknek, hogy nem akart lemaradni egy mozdulatomról sem, így őt azóta ültetem, ha azt akarom, hogy megálljon és többé nem vezetem olyan bottal, ami egy méternél hosszabb, ugyanis ő már csak a bot ingását nézi irányváltáskor, nem a vállamat, vagy a kezemet, ha pedig a vállam fölé ér a bot, akkor véletlenül is parancsot “adok” neki. És ami a legfontosabb: vele nem szabad veszekedni. Jetta borzasztóan meg akar felelni és ha leoltom, akkor kétségbeesik. Ahhoz túl stréber, hogy ilyenkor megmakacsolja magát és abbahagyja a munkát, hanem inkább átmegy ámokfutóba és kontrollálhatatlanná válik. Tartottam magam a tervhez és kb. méteres agility akadály-rúddal (bármi lehet terelőbot) léptem pályára vele, csupa kedves szóval irányítottam és csak akkor fektettem, mikor a birkák nem takarták el. Tökéletes pályát mentünk. Nem túlzok, egy feladatot rontottunk és egy másikat sajnos én felejtettem el, így lettünk negyedikek. Ha én nem szúrom el, másodikak lehetünk és az biztos, hogy ezt a hibát többé nem követem el!

Pogoval a szűkítő karámban, ez volt a legnehezebb feladatunk

Pogoval a szűkítő karámban, ez volt a legnehezebb feladatunk

Pogo munkájában is a higgadtság volt a kulcs és azt kisakkozni, hogy mennyi teret adhatok neki, ő ugyanis, ha megérti a feladatot, akkor maximalista stréberré válik és megoldja. A probléma ott kezdődik, amikor félremegy a kommunikáció és úgy gondolja, hogy én csinálok hülyeséget. Ehhez nincs más út, mint a gyakorlás és olybá tűnik, végre sinen vagyunk. Számomra a tény, hogy Pogo megbízhatóan irányíthatóvá vált, olyan mint megkaparintani a Gyűrűt. Egy olyan erővel rendelkezem, ami a maga területén bármire képes. Ha tovább gyakorlunk, miénk a jövő… Nem nyertünk, még csak dobogósok sem lettünk, de szerintem én voltam ott aznap a legboldogabb…

Nemzetközi mezőny: az első egy lengyel beauceron lett! Balról jobbra: Hija 1., Nitro 9., Ginny 12., Pogo 6., Jetta 4., Míta 3. helyezett lett

Balról jobbra: Hija 1., Nitro 9., Ginny 12., Pogo 6., Jetta 4., Míta 3. helyezett lett

Gulyás Viktória

Gulyás Viktória

A kutyázásnak van az a szintje, ami már túlmegy a józan ész határán, ami az emberek jelentős többségét meghökkenti és minimum... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​