Fácánok a verőfényben

November 26-án vadász keresztapám meghívására érkeztem meg Pilisre, egy rég várt fácánozásra. Sanyi bácsi jóvoltából évente egyszer biztosan lehetőségem van ennek a nagy hagyományokkal rendelkező vadászati módnak hódolni, és ezen a dimbes-dombos tájon is már másodszor jártam.

 A reggel 8 órai gyülekezőre menet ugyan belefutottam némi ködbe, de ahogy telt a délelőtt, úgy tisztult ki az idő, és végül ideális körülmények között, novemberben szokatlan melegben és verőfényes napsütésben vadászhattunk.

img_1501Szokás szerint a hajtó vonalban mentem, egyrészt mert izgalmasabbnak tartom mint elállóként várni a rám hajtott madarakat, másrészt pedig mert ennek így azért van némi sportértéke is. Sajnos a napomat beárnyékolta, hogy egy akáccsonk kiszúrta a gumicsizmámat, de ez nem vette el a kedvemet. Lelkesen törtem át a sokszor szinte áthatolhatatlan sűrű bozóton, felhajtva a fácánokat a vadásztársak örömére. Én magam viszonylag kevés lehetőséghez jutottam, ráadásul aznap nagyon rosszul ment a lövés. Talán a gyakorlás hiánya – sajnos nem jutottam el lőtérre –, talán az új lőszer, de szinte minden madaramra rá kellett dupláznom. Volt azért néhány szép lövésem és az utolsó előtti hajtásba egy csapat szajkó is beszorult, ami nagyon megdobogtatta a szívemet, de a Matyiknak valahogy sikerült ép bőrrel, ill. tollal kiügyeskedni magukat a veszélyzónából. A puskák egész délelőtt jól szóltak és a többiek a célzással sem álltak hadilábon, így röpke három óra alatt össze is jött az előre leegyeztetett darabszám.img_1498
A vadásznap végén az ízlésesen, a hagyományoknak megfelelően előkészített terítéken 162 fácán feküdt – nevelt fácánok lévén – vegyes ivarban, de örömünkre többségben kakasokkal. Az ilyenkor szokásos módon – az elejtett vadnak fedetlen fővel, fenyőágakkal és máglyákkal adtuk meg a végtisztességet, majd katonás rendben hallgattuk meg a vadászatvezető részéről az elnöknek tett jelentést.

A vadászrész, azaz kompetencia kiosztását követően a helyi vadászok vendégei voltunk egy ízletes, dámszarvasból készült gulyásra a vadászházban, ahol jókedvű beszélgetésekben elevenedtek újra a nap élményei.
A képekért köszönet Bertinek, aki puska helyett egész nap a fényképezőgépével durrogtatott.

Nótás Péter

Nótás Péter

Számomra a vadászat igazi szenvedély! A vadászat nem csak vadűzés és erdőzúgás; emberi kultúránk egyik legősibb eleme, s mint ilyen,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​