Két pont között csak a Piros! – Piros 85 ultrafutás terepen – Élménybeszámoló

Ultra távnak nevezünk minden olyan távot, ami a hivatalos 42,192 km-es maratoni táv felett van. Efölött már csak a hossz, vagy az idő alapján különböztetik meg a kategóriákat. A 85 km-re mind fizikailag, mind fejben nagyon edzettnek kell lenni. A felkészülés nagyon jól sikerült, elég erős évet zártam versenyek terén. Minden edzés és verseny annak a tudatában telt el, hogy ez is az év végi nagy versenyen fog majd támogatni, a Piroson. Az utolsó nagy verseny előtte, a Budapest Maraton is ennek jegyében telt és nagyon jó formában sikerült teljesíteni, így nagyon bizakodó lettem a végén. Így hát neki is ugrottam életem egyik meghatározó kihívásának.

Egy régi kedves gondolatom csatlakozik a sztori elejéhez, amikoris még nem voltam nagy futó, inkább amolyan fél-amatőr túrázó a magam szintjén. 2011-et írtunk, épp túl voltam a Piros 35-ös távján, éreztem is ezért nem kis büszkeséget. Az akkori kedvesemmel és unkaöcsémmel teljesítettük, de az emlékek mégsem kellemesek, ugyanis a táv felénél kiment a bokám. Hozzáteszem, ennek ellenére hősiesen beértem a célba. Másnap a rendezőség Facebook oldalán nézegettem a bejegyzéseket, ahol egy hölgy büszkén jelentette be, hogy először teljesítette a 85 km-es futótávját. Akkor gondoltam bele először, hogy ez mennyire lehetetlen küldetés  lehet, elképzelni sem mertem,
hogy egy hétköznapi ember ilyen teljesítményre képes. A futásban számomra nem létezett addig hosszabb táv, mint 15 km. Most 2016-ot írunk és én is túl vagyok a hírhedt távon. Még  két hét távlatából is hihetetlennek tűnik. Az 50 km-es távig jól ismertem a terepet, hiszen korábban már teljesítettem párszor. Imádom a Pilist, egyszerűen gyönyörű, főleg ősszel. Hullanak az aranysárga levelek, a napsugarak átszűrődnek a kopaszodó lombkoronákon és te közben tudod, hogy nem is lehetnél jobb helyen, mint ott és akkor.

14890553_1148698385213933_7371439915533525429_o

A rajt a szokásos vicces hangulatban telt. Unokaöcsémmel idén is együtt ugrottunk neki a távnak. Az első néhány méteren „Sok van még hátra?” és hasonló  szórakozott kérdések hangzottak el, de  aztán a Nagy-Kevély komolyra fordította a hangulatot. Felérve (7 km) sajnos nem oszlott fel a köd, pedig gyönyörű látvány onnan látni a napfelkeltét. Meg is volt az első ellenőrzőpont. Itt mindig meg is jegyzem, hogy már csak le kell gurulni Dömösig. Persze nem ilyen egyszerű, de jól esik a lelkemnek, hogy nincs már sok hátra az első nagyobb frissítőpontig. A terep kezd komolyodni, nagyon kell figyelni az avar alatt megbúvó sziklákkal, mert könnyen egy boka bánhatja a figyelmetlenséget! El is jutottam Dömösig (28 km), és ott bár eléggé terülj-terülj asztalkám érzésem támadt, de nem szabadott kísértésbe esni, mert a táv legkegyetlenebb része következett, Dobogókő. Kicsit visszavettem a tempóból, mert tudtam, hogy később meghálálja magát, hogy nem  eszetlenül rohanok fel a csúcsig, hanem csak indokolt esetben lépek nagyobbat a kelleténél. A csúcsra felérve ért véget a 35 km-es szakasz. Kis frissítés, nyújtás, magnézium, egy fél banán és már mehettünk is tovább. Szép hosszú lejtő következik, ami már ugyanúgy nem esett jól mint négykézláb kapaszkodni felfelé. A combom jelezte, hogy ismét nem ért egyet a terveimmel, de nem figyeltem rá, haladtam tovább. Sikerült elérni az 50-es távig, és a régi idők céljában meleg gulyásleves várt, de tudtam, ismét észnél kell lenni, mert ha itt  10 percnél tovább  ülök, én tuti ott maradok. Kopár Csárdának nevezték ezt a helyet és  itt már 54 km volt a lábamban.

14939570_1148708535212918_7284321987263382499_oEgy kis kaja, nyújtás, sapka és fejlámpa fel, aztán menni kell tovább. Nem szabad sokáig romantikázni. A Pilist szép lassan magam mögött hagytam és következett a Budai-hegység, valamint a sötétség. Nagykovácsiig (65 km) nem is kellett bekapcsolni a lámpát, mert bár korán sötétedett, de épp sikerült még beérni szürkületben. Innentől kezdve viszont vaksötétben folytatódott a verseny az erdőben. Az út jól ki volt jelölve, fényvisszaverő szalagok mindenhol, szóval esélytelen volt rossz irányba fordulni. Ha pedig mégis sikerül, majd jön a medikopter és jól megment, szoktuk mindig mondani. Szépen haladtunk tovább, további poénokkal jeleztük egymásnak, hogy bár erős a családi kötelék, de ha egy méternél közelebb jön hozzám, akkor tuti kigáncsolom. Ilyen állapotban már meg kell válogatni a szavakat, de mi mindig is jól tudtuk egymásban tartani a lelket.

14853169_1148236115260160_6885205575328584555_oElérkeztem a János-hegyi kilátóhoz, ahonnan leírhatatlan panoráma nyílik az éjszaka pislákoló  Budapestre. Vivát, újra civilizáció! Egy régebbi útvonalbejárás miatt tudtam, hogy ha sikerül valami csoda folytán eljutnom eddig a pontig, akkor már fél lábbal is beérek a célba. Tehát utoljára feltöltöttem a víztasakom, majd jöhet az utolsó energia-gél és spuri a célig. Itt  már pontosan 77 km volt a lábamban, de még több az elmémben. A cél nem más, mint Budaörs és már fel-fel tünedezik a távolban a fénye. Bár lehet, hogy csak a szemem káprázott a fejlámpa monotonitása miatt, de jobb volt hinni benne. Határozott, de kissé kopott tekintettel futottam el az utolsó fák és bokrok mellett, már csak maga a pillanat tartotta bennem a lelket, mindjárt beérek! Ismerős utcák, ismerős hangok. A házak ablakain látni lehetett a meleg szobákban lévő embereket és csak vigyorogni tudtam. Az utolsó 100 méter következik, mécsesekkel kivilágítva. A mai napon saját történelmet írtam. (87 km) Ezzel egy újabb pont lett kipipálva az amúgy sem egyszerű bakancslistámon.

Táv teljes hossza: 87,39 km
Teljes szintemelkedés: 3205 m
Szintidő: 15 óra
Saját menetidő: 13 óra 16 perc

14890577_1148708458546259_4847277564265892710_o

 

Juhász Máté

Juhász Máté

2009 óta futok versenyszerűen. Az első versenyem egy 14km-es távú volt Tatán és azóta a futás az életem része. 2013-ban... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​